+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. március 4. szerda, 18:28
Joe Bident indítani Trumppal szemben olyan, mintha valaki Kuncze Gábort gondolná 2022-ben ideális ellenjelöltnek Orbánnal szemben.

Ez a cikk egy olyan véleménycikk, ami kifejezetten leteszi a garast egy választáson induló jelölt mellett. Mégpedig a 2020-as amerikai demokrata elnökválasztási küzdelemben, nem is egyedüliként.

 

A szuperkeddet – ha nem is lehengerlően, de – megnyerte Joe Biden, Barack Obama egyre láthatóbban szenilis, feledékeny egykori alelnöke. Ezzel a demokraták centrumjához sorolható jelölt jelenleg több delegálttal rendelkezik, mint Bernie Sanders, aki az egész előválasztást jól inditotta, de kedden nagyfalatként Kalifornia maradt csak neki.

 

Persze a különbség nem óriási, Elizabeth Warren esetleges visszalépésével még valamiféle tartaléka is lehet (bár a két jelölt baloldalisága és baloldali bázisa sokban eltérő), de tény: szorossá vált a meccs, és Joe Biden nemhogy lemaradt volna (ahogy kezdetben lehetett hinni), de a legesélyesebb Trump-kihívóvá vált.

 

Ha lehet hinni a Fox News-nak, akkor persze

 

mind Biden, mind Sanders – ahogy bármely más demokrata jelölt is – legyőzné jelenleg szavazatarányban Trumpot,

 

de ehhez azért én hozzátenném: szerintem Trump fog győzni (ez persze szubjektív megérzés), másrészről az elnökválasztáson nem a szavazatarány, hanem az elektorok száma dönt. 2016-ban Hillary Clinton több szavazatot kapott, mint Donald Trump, de a föderális szerkezetből adódóan az elektorok aránya értelemszerűen nem tudja hajszálpontosan lekövetni a lakosságarányokat az egyes államok között, azaz kevesebb szavazattal, de a döntő államokban való győzelemmel is elnökké lehet válni. Nem is Trump volt az első, aki így lett elnök: 2000-ben George W. Bush is így szerezte meg a Fehér Házat.

 

De ha az esélyeket nézzük, akkor tehát elvileg nem áll semmelyik demokrata elnökjelölt-aspiráns se tökéletes vesztesként Trumppal szemben. Nem lehet azt állítani, hogy a versenyben maradt jelöltek bármelyike is teljesen kizárná a másikat, azaz hogy ne szavaznának át az egyiknek a hívei a másikra majd novemberben (most leszámítva a leginkább schifferistaként leírható Tulsi Gabaldot, de ő eleve már csak formálisan van versenyben az elnökjelöltségért). Azaz nem érv mondjuk Sanders-szel szemben, hogy annyira baloldali, hogy őrá már a demokrata közép se szavazna. De, leszavazna rá, ahogy Sanders baloldala is nagyrészt leszavazott Clintonra, és megtenné most is Bidenre, ha az ellenfél Donald Trump. Azaz igenis most lehetőség van arra, hogy a két esélyes öregúr közül

 

az induljon Trumppal szemben, aki radikálisabban vonja kétségbe mindazt, ami Trumphoz vezetett, és Trumpot hatalomban tartja.

 

Ez a személy pedig Bernie Sanders, aki ugyanis demokrata (formálisan független) szenátorként és politikusként ellenezte évtizedek óta azt a pártelit-irányvonalat, amely egyrészről nem vette észre a republikánusok jobbra tolódását (és nem reagált arra), másrészről a maga elitista politikájával maga is hozzájárult olyan társadalmi rétegek jobbra tolódásához is (például a fehér és latinó munkásosztályéhoz), amelyek amúgy egy szociális (tehát nem kulturális-identitáspolitikai) baloldalnak természetes bázisai, sőt, elsődleges „forradalmi alanyai” lehetnének.

 

Egyedül Bernie Sanders képes ezen rétegeket visszahozni, és annak az az oka, hogy ő – ellentétben Bidennel – nem a pártelit jelöltje, és – ellentétben Elizabeth Warrennel – nem az elsősorban identitáspolitikai alapon baloldali középosztály kedvence. Sanderst lekommunistázni éppen ezért súlyos félreértés, mert az ő programja egyszerűen egy osztályalapú hagyományos szociáldemokrácia, ami amúgy – ha például megnézzük az adó- vagy egészségügyi vagy oktatási terveit – nem sokkal balosabb, mint bármely európai kereszténydemokrata párté.

 

Mióta kommunizmus államilag mindenki számára (amúgy nem ingyenesen, hanem levonásokból finanszírozott) egészégügyet, oktatást követelni? Helmut Kohl alatt Németországban magasabb adók voltak például a leggazdagabbak számára, mint amiket Sanders akarna bevezetni az USA-ban.

 

Most akkor vagy Helmut Kohl is kommunista volt, vagy Sanders mégsem az.

 

E CIKKBŐL IS TALÁN KIDERÜL, HOGY A SZERZŐ INKÁBB SANDERSNEK DRUKKOL. ITT ÉPPEN EGY OKTÓBER VÉGI NEW YORK-I SANDERS-GYŰLÉSEN. FOTÓ: PRIVÁT

 

A szuperkedd előtt már több centrista is visszalépett, most már Michael Bloomberg is megtette ezt, azaz gyakorlatilag a centrista blokk felállt Biden mögött (Bloomberg is az ő javára lépett vissza). Sanderst a demokrata pártelit nem kedveli, azaz fontos nekik, hogy egy ember maradjon vele szemben. Ez persze nem összeesküvés, szívük joga mást kedvelni, ahogy a többi jelöltnek is mást támogatni. De meggyőző erejüket, frissességüket mutatja, hogy míg 2016-ban legalább egy progresszív nőt, a külpolitikai téren sokat teljesítő, egészségpolitikájában nem is rossz Hillary Clintont favorizálták, aki legalább női és értelmiségi mivoltában valamiféle ellen-Trump volt;

 

idénre már csak egy szenilis, fehér, jómódú öregúrra telik, aki nem is Trumppal, csak Sandersszel szemben kellene, hogy megvédje a demokrata pártelitet.

 

Joe Bident indítani az idős kora ellenére is eszméletlenül dinamikus, újszerű, provokatív (azaz mondjuk ki: hatalomtechnikailag nagyon is jó) Trumppal szemben olyan,

 

mintha valaki Kuncze Gábort gondolná 2022-ben ideális ellenjelöltnek Orbánnal szemben.

 

Azzal a különbséggel, hogy Kuncze nem szenilis, nem felejti el mondat közben, hogy mit is akart mondani, és nem keveri össze a feleségét a testvérével – hogy csak pár jellemzőt említsünk Biden kapcsán.

 

Bidennek nincs lényegi mondanivalója, csupán az antitrumpizmus – amely azonban éppen az a fajta elitbeszéd, elitnyelvezet, amely mellett a trumpizmus is újszerűbbnek, frissebbnek hat. Nem lehet visszatérni már a 90-es évekbe, még ha Biden azt is akarná, már csak azért is, mert akkor még nem volt teljesen elmeszesedve.

 

Új világ van, új törésvonalak, és ez új politikai válaszokat, stílust igényel. Sanders nem új játékos, idősebb is, mint Biden, de az ő lassú, tipikus brooklyni zsidó kiejtésben előadott gondolatai (eleve már annak ténye, hogy Bidennel szemben gondolatai is vannak) újszerűek, radikálisok, provokatívak. Nem abban az identitáspolitikai értelemben, ahogy esetleg Warren hívei szeretnék – ahogy ő mondja – „az új tervet“, a „rendszerszerű változást“, mert Sanders – leszámítva az akadémiai prekariátuson belüli népszerűségét – azok között is népszerű, akiknek

 

nem biztos, hogy a melegjogok a legfontosabbak, sőt, a fegyvertartási jogukról se mondanának le, de osztályalapon nagyon is jól szembefordíthatóak lennének Trumppal és köreivel.

 

Bidennel és köreivel éppen ez a baj.

 

Osztályalapon semmi sem szól mellettük. Sőt, Bidennek és a demokrata pártelitnek leginkább azért nem tetszik Sanders, mert jómódúakként (éppen mert ők kulturális, és nem gazdasági baloldaliak) nekik Biden adópolitikája jobban tetszik, meg eleve nekik úgyis van jó magánegészség-biztosításuk. Osztályalapon az ellentét csak Sanders és Trump között hegyezhető ki (mielőtt valaki a Sanders-vagyonnal jönne: a politikáikról beszélek). 

 

Biden és Trump között csak éppen az elitista különbség lenne meg (mármint hogy Biden nem egy politikai troll, aki beleböfög a világpolitikába), ami biztos baromi fontos szempont a New York Times vagy a Politico szintén jó magánegészség-biztosítással rendelkező elemzői számára – de éppen csak azt a különbséget mutatná még jobban, amiben Trump az újszerűbb, azaz a nyerő.

 

Az amerikai politikai élet is alakul, és mint oly sokszor, megint a konzervatívok vannak egy lépéssel előrébb. Ennek én nem feltétlenül örülök, de megállapítható, hogy a „nyugati” világban a konzervatívok (akiket manapság szokás jobboldali populistának is hívni) jobban értik a tömegdemokráciát, könnyebben használják a médiát, pláne a nem értelmiségi nyelvezetet igénylő fórumokat és eszközöket, és eleve jobban értik, miről is szól a politika (azaz a barát-ellenség-logika jobban megy nekik). Az elitista balközép nagyon lemaradt, de nem hajlandó engedni azoknak, akik a baloldalon akarnának újat csinálni.

 

Sandersszel Trump igazi alternatívát kapna, mert teljes tagadása annak – elsősorban gazdaságilag, márpedig az számít (előbb a has, aztán a morál) –, amit Trump jelent és képvisel. Emelett Sanders ugyanúgy újszerű, sok tekintetben outsider, elitellenes játékos, amiként Trump is belépett a republikánusok közé. Az ottaniak már megértették, hogy ez a jövő, a republikánusok között nem maradt sok híve a mccainizmusnak. A demokrata pártelit viszont azt hiszi még mindig, hogy

 

Joe Biden jobbközép gazdaságpolitikája, kulturálisan baloldali társadalompolitikája és szenilis stílusa lenne a megfelelő válasz Trumpra. Hát nem.

 

Lehet, hogy Sanders se verné meg Trumpot. De ha ő veri meg, annak van értelme. Ha Biden indul, akkor mindegy is, nyer-e. Trump legalább még felismeri a feleségét.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kalocsai Béla erről a Facebook-sztorijában posztolt a németekkel vívott történelmi 2-2-es döntetlen után.

Boris Palmer, Tübingen zöld polgármestere megint szembemegy a fősodrattal, és feltett pár kérdést a német-magyar focimeccs kapcsán.

Aki minőségi németezésre várt a meccs előtt, az ezt előbb kapja meg Svájcból, mint a magyar kormánypárt környékéről.

A Momentum így több jelöltjét is visszahúzva sorol be a például jobbikos Brenner Koloman, Csányi Tamás vagy Ander Balázs mögé, míg a Jobbik a Momentum által indított Szabó Szabolcsot vagy Szecsődi Andreát támogatja.

Közel 3 és fél évig tartották őket fogva, amiért megszervezték a spanyol kormány és legfelsőbb bíróság szerint illegális és alkotmányellenes függetlenségi népszavazást 2017-ben.

Bárki bármilyen ötletet bedobhat, és még egy
kis pénzt is kaphat érte.

A szocdemek bizakodóak: szerintük átmegy. A PNL belső harcai akár kapóra is jöhetnek.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás