A Kolumbiai Magyar Kör egyik meghatározó személye, Varga Zsuzsa könyvtáros, jogász, önkormányzati képviselőjelölt, politikai aktivista 1980 óta él Kolumbiában, 1985 óta pedig Cartagenában. Az óváros egyik tetőteraszán, naplementekor készítettünk vele interjút, de ezúttal nem az itteni magyar közösségről, hanem életpályájáról és a dél-amerikai országról beszélgettünk.
Gyötrelmes út Kolumbia második legnagyobb sivatagjába, variációk okkersárga-vörösre és szürkére, titokzatos szobrok, Kolumbusz előtti amerikai kultúra másként, még délebbre. A nagyhetet már Cartagenában töltöttem, és nyomokban sem emlékeztetett a 2020-as karantén-vajúdásra.
Ismét Cartagenában, majd Bogotában, aztán sóbányában és sókatedrálisban jártam. A nagykövetségen találkoztam két világjáró magyarral, megnéztünk egy kegyhelyet. Cundinamarca és Boyacá az ország szíve, de a klíma szívtelenül hideg. Újabb csavargások kedvenc latin–amerikai országomban.
Ushuaiaból két átszállással a Karib-tengerre repültem, és egy álomszigeten, San Andresen találtam magam, s csodáltam a kék megunhatatlan változatait, utána pedig Kolumbia legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa, Medellin nappalai és frenetikus éjszakái ráztak fel tompultságomból.
A történelem legismertebb drogbárójának a fia szerint óriási hiba csak az apja nyakába varrni mindent a drogkereskedelem felvirágzása miatt, de beszéltünk arról is, ő maga kokainozott-e már. Interjú.
November 15-én, hétfőn elhagytam Cartagenát, Kolumbiát, és csak március második felében térek vissza. Nehéz szavakkal elmagyarázni, miért jelent olyan sokat nekem ez a város, miért mozgok az első pillanattól teljesen otthonosan benne, és ha szavakkal nem megy, álljanak itt helyettük a képek. Eddigi életemben csak Tokió, New York és Vancouver volt akkora hatással rám, mint Cartagena. Képriport!
Döbbenetes kettősségek feszítik Kolumbia karibi tengerpartját. Benzincsempészet Palominóban, kolibrik Mincában, lazulás a strandon Tayronában, nyomor Guajirában, apoteózis Punta Galinasban. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hetedik rész.
Bő egy év után mentem vissza az élettel teli karib-tengeri városba. Peregnek a karnevál képei, pogány ünnepnapok között látogatok el a Szent Inkvizíció profán palotájába, miközben az újságok a negyedik hullámmal riogatnak, de Cartagena mulatni, s nem gyászolni akar. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hatodik rész.
Másfél hetet megint megunhatatlan koloniális városokban töltöttem, hogy aztán végre befussak Cartagenába. Fehér házak, sok-sok Botero, egy szédítő kanyon, egy nem kevésbé lenyűgöző szoborcsoport. A későbarokk Baricharában hiába akartam hangyát enni, nem most van a szezonja, de MZP-re biztos, ami biztos, másodszorra is leszavaztam. Szerelem a koronavírus idején, második évad, ötödik rész.
Az Amazonast a keresztapa Francisco de Orellana hajózta először végig, a kaucsukláz végzetes folyamatokat indított el, a kolumbiai és a perui részen jobb a helyzet, mint Bolsonaro Brazíliájában. Rózsaszín delfinek, sokszáz éves famonstrumok, tarantulák, óriáshangyák.