A drogháborúnak akkor lesz vége, ha legalizálják a drogokat – Pablo Escobar fia az Azonnalinak

A történelem legismertebb drogbárójának a fia szerint óriási hiba csak az apja nyakába varrni mindent a drogkereskedelem felvirágzása miatt, de beszéltünk arról is, ő maga kokainozott-e már. Interjú.

Talán a róla készült sorozat, talán az eltelt idő miatt, de egyre többet akar tudni a világ minden idők legnagyobb drogbárójáról, Pablo Escobarról.

Kolumbia talán leghíresebb szülöttje egyszerre volt a kiesemberek védőszentje, tömeggyilkos és apa is. Fia, a most 44 éves Sebastián Marroquín a szokásostól eltérő hangnemben írt apjáról születési neve, Juan Pablo Escobar név alatt kiadott könyvet:

nemcsak Escobar figuráját, hanem azt is bemutatja, milyen külső erők segítették hozzá a feltöréshez.

A szerző Budapesten járt, a szállodai szobájában beszélgettünk vele.

Nevet változtatott, de az édesapjáról szóló könyvet a születési nevén adta ki. Miért?

Valóban nem ez már hivatalosan a nevem, de ha tetszik, ez az írói álnevem. Úgy érzem, így hiteles, nem írhatok más néven az apámról.

Azt hogy éli meg, hogy a Narcos sorozat óta kicsit olyan státuszba került, mint egy gengszter rapper, és bármit el lehet adni a nevével?

Nem segít abban, hogy tudatosuljon az emberekben, milyen rettenetesen sok kárt okozott.

Nem volna szabad őt hősként ábrázolni a legkisebb mértékben sem. Az, hogy a fotójával ellátott tárgyakat lehet kapni, az megzavarja a fiatalokat, és elkezdik azt hinni, egy sikertörténetről van szó, és elfeledkeznek az egész lényegéről.

Volt már olyan, hogy látott egy Pablo Escobar-merchet, és odament bemutatkozni azzal, hogy „heló, én vagyok az és ez az ember tönkretette az életemet?”

Nem, egy időben én magam is árultam ilyen pólókat, de azokon teljesen ellentétes üzenetek voltak, amik a valóságot mutatták.

Soha nem akartam glóriát rakni apám feje fölé.

Az én vállalkozásomnak már vége, de vannak, akik hasonlót csinálnak. De nem szoktam ilyenért szólni, milyen alapon szólnék?

Több olyan kritikával lehet találkozni, amik szerint ön is csak álszent módon pénzt csinál abból, hogy az apja volt minden idők egyik leghírhedtebb bűnözője. Ezekkel foglalkozik?

Nem érdekel, hogy ezzel kapcsolatban ki mit gondol. Nem tudom, létezik-e bárki, akinek több joga van ebből pénzt csinálni, mint nekem.

Igen, hoz nyereséget, de jobb lenne, ha én is drogot árulnék? Szabályos, jogszerű és részletes amit csinálok, de ha valakit ez bánt, jelentsen fel.

Akkor terjeszthetne drogot is? A neve miatt keresték már meg, hogy szálljon be az üzletbe?

A tudás megvan hozzá, de épp a saját tapasztalataim miatt döntöttem úgy, inkább építész leszek, és nem bűnöző. De tulajdonképpen minden nap jön valaki, hogy ajánlkozzon, én pedig minden nap úgy döntök, hogy más úton járok.

Apám megmutatta, melyik az az út, amelyiken nem szabad:

ostoba lennék, ha azt hinném, hogy bár apám elbukott, nekem majd szerencsém lesz.

A kokain erőteljesen meghatározta az életét. Kipróbálta valaha?

Nem, soha. Apám azt mondta, a kokain méreg, és arra való, hogy eladjuk, nem fogyasztásra. Minek mérget fogyasztani?

Akkor ez a tanács megmaradt az apjától. De összességében milyennek látta őt?

Szélsőséges, a végletekben járó ember. Ő mutatta meg mindkét végletet: szeretetben, gyűlöletben és erőszakban is szélsőséges volt.

Van még olyan dolog, amit tőle tanult és azóta is használ tőle?

Amit meg lehetett tanulni, azt megtanultam tőle, szóban és írásban is tanított. Jó megfigyelő vagyok, sokat tanultam, jót és rosszat is. Annyi, hogy a rosszat nem gyakorlom, de a know how a birtokomban van.

Arról már beszélünk, hogy milyen szörnyű dolgokat tett, de mi volt a legjobb dolog, amit kapott tőle?

Az, hogy ennyire próbálta védeni és óvni a családját. De az az igazság, hogy még a legjobb szándékú lépéseit is érvénytelenítette az élet. Sokaknak segített, de az vérben ázott pénzből történt.

Ön egyébként mikor szembesült azzal fejben, hogy a szeretett édesapja a környék főgonosza?

Nem az apám volt a főgonosz, rengeteg nagyon gonosz ember volt a környezetünkben. A korrupt hatóságok hozzásegítették apámat, hogy az legyen, aki – ezzel kapcsolatban túl enyhén fogalmaznak az emberek.

Divat csak apámat felelőssé tenni mindenért, de a környezetre nem néznek, hogy ki segített neki ebben.

Nem akarom csökkenteni a felelősségét, de Pablo Escobarnak léteznie sem lett volna lehetősége, ha nem korrupt politikusok vannak hatalmon,

de ideértem az Egyesült Államokat is, akik segítették abban, hogy elkövethesse, amit elkövetett.

A könyvemben azt is próbálom bemutatni, mik azok a főbb észak-amerikai intézmények, amelyeknek az apámnál fontosabb szerepe volt a drogkereskedelemben. 

Akkor a drogbáró Pablo Escobar egy rossz rendszer terméke lenne?

Nem csak ő, az összes mai drogkereskedő is a jelenlegi rendszer terméke.

Van olyan politika, aminek béke az eredménye, és van olyan, ami egy egész országot háborúba sodor.

Azt már nagyjából kijelenthetjük, hogy az Egyesült Államok drogháborúja az Egyesült Államok vereségével zárult, hiszen tulajdonképpen semmi előre lépés nincs, drogozni pedig azóta is szeretnek az emberek. Ön szerint ezt le lehetne bárhogy zárni?

Igen. Akkor, ha legalizálnák és szabályoznák a kereskedelmet és forgalmazást. Ha ez nem történik meg, az KO-hoz vezet.

A mai drogmaffiáknak már sokkal nagyobb a hatalma az államoknál, több pénzük, hadseregük és fegyverük is van, még tengeralattjáróik is vannak.

Ez a politika csak az ő gazdagodásukat szolgálja. Minden tiltáspárti politikus a fennmaradást ösztönzi.

Tehát méregnek tartja a kokaint, de inkább legalizálná?

Miért, az alkohol nem méreg? Tiltsuk be azt is újra?

Csináljuk, de akkor újraszületne egy Al Capone és itt lövöldözne az utcán, megvenné a társadalmat, ráadásul ellenőrizetlen szeszt árusítana, amibe belerakhatnak akár fagyasztót is.

Most mi van? Az ember megy a repülőn, és kínálják alkohollal, tulajdonképpen droggal. De volt idő, amikor a kávé is drognak számított. Azt is tiltsuk be?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO – szerk.) szerint évente négymillió ember hal meg szerfogyasztás miatt, ebből 3,8 millió alkohol és dohány miatt. Ehhez képest 200 ezren halnak meg az illegális szerek miatt.

A feje tetején áll minden.

Tiltani nem megoldás, az csak felveri az árakat, és pénzhez juttatja azokat, akiket nem kéne.

Volt Pablo Escobarnak egyáltalán bármi lehetősége a kitörésre a drogkereskedelmen kívül?

Semmi. Akkoriban Kolumbiában csak erővel lehetett hatalmat szerezni, apám pedig mindenképp gazdag akart lenni.

Ez mennyiben változott azóta?

A mai Kolumbia már egy másik ország, össze sem lehet hasonlítani az 1980-as évekkel.

A kábítószer miatt elképesztő jólét alakult ki az országban: többmilliárd dolláros árbevételről van szó, ez munkahelyeket teremtett az országban, és sok szolgáltatásra lett igény.

Önnek biztonságos már visszatérnie oda?

Nem tudom, én mentem és nem kértem engedélyt. Meglátogattam rokonokat, barátokat, de csendben tettem, kerültem a nyilvános helyeket.

És a politikusok már kevésbé korruptak?

Nem, talán még rosszabb is. Máshogy nem lehet megmagyarázni, hogy 2001. szeptember 11-e után is mindenhova eljut a kokain. Az embert levetkőztetik lassan a reptéren. Meg vannak véve.

És létezik valamiféle ellenállás ott annak érdekében, hogy ne a drogbárók irányítsák a politikát?

Nincs.

Kolumbiai hagyomány lett mostanra ez a helyzet?

Szerencsére prosperál az ország, már van ipar, de továbbra is ott állítják elő a legtöbb kokaint a világon, de az ebből származó árbevétel természetesen nem egyenletesen terítődik az országban.

KIEMELT KÉP: Fekő Ádám / Azonnali