A világ szépen elsuhan mellettünk, amint csendben legelészve diák-birkanyájaink bégetnek egy szirupos Wass Albert-leírás székelyföldi sej, haj, de szép legelőjén.

Orbán Viktor a hatalmát, pontosabban annak stabilitását annak köszönheti, hogy fő ellenfelei között még mindig az „én értelmiségi vagyok és majd nyilatkozok valamit” mentalitás érvényesül, nem pedig a profi tervszerűség.

Az amerikai elnökválasztás egyik legfeltűnőbb jelensége a kor: a demokraták jelöltjei közül mindhárom elmúlt 70. Fiatalabb azért nincs, mert Donald Trump ellenfele se vesztesként, se győztesként nem fog jól járni.

Eztán majd bizonyos kölcsönök törlesztését sem kell kifizetni, meg bizonyos büntetéseket sem kell leülni? Aztán egyszer csak egy dagadt figura üvölti el a tévében, mi igazságos, és mi nem.

Ha csak arról megy a gondolkozás, hogyan lehetne kihúzni valami sínt a Keleti és Ferihegy közé, annak az eredménye maximum annyi, hogy lesz egy izolált és méregdrága vasútvonal. De igazából még ennyi se lesz.

Az államnak néhány milliárdnyi kártérítést ki kell fizetnie elítélteknek a rossz börtönkörülmények miatt. De hogy emiatt ne kapnának rendes kártérítést a sértettek, az nagyon béna ürügy.

A börtön legfontosabb tulajdonsága nem az, hogy oda bemennek az emberek, hanem az, hogy onnan kijönnek az emberek. Csak nem mindegy, hogy milyen állapotban.

A digital native-generáció természetesnek veszi, hogy egy információ onnantól kezdve hír, hogy legalább öt helyről hallották, nem onnantól kezdve, hogy megírta az újság. Minél inkább decentralizáltabb egy hálózat, annál inkább ütközik nehézségbe egy-egy ponton alkalmazott presszióval kontrollálni.

Johnson tárgyalási pozíciói minden eddigi brit tárgyalóénál erősebbek lettek. Vele nem lehet azt játszani, mint May-jel, vagy korábban magával Johnsonnal, hogy szívatják, mivel tudják, hogy nincsen hátországa. Most van hátországa.