Ha van idő és mód salátatörvényben közigazgatási részletszabályokat megejteni, akkor mi az a rendkívüli körülmény, amiért egy polgármester nyakára háborús parancsnokságot kell ültetni?

Orbán újabb ellenséget kreált, méghozzá hűséges udvari bolondjaiból, a magyar ellenzékből, akik szokás szerint táptalajt adtak a konteóknak, hogy lehet-e valaki magától ennyire hülye, vagy ezért már fizetni kell.

Kivételes helyzetben tűnik szembe igazán az, ami többé-kevésbé azért „békeidőben” is működik: az önkéntes jogkövetés. De mi kell ahhoz, hogy ez kijárási korlátozás idején is fennmaradjon?

Csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki ebből. Most kapunk – egy nagy adag rémülettel, szeretteink féltésével, anyagi problémákkal – egy ízelítőt abból, hogy milyen is lehetne ez az ország.

Az ellenzék nem veszi észre, hogy Orbán a black jack néven ismert kártyajátékot játssza, és van nála jelenleg olyan 17-18, és nem arról ismert, hogy kiszállna.

Miért fogadják el az individualista németek és a kollektivista kínaiak ugyanazokat az intézkedéseket, és mit árul ez el a parancsadás művészetéről?

A szabadpiac ösztönző hatásának köszönhetően relatíve hamarosan meg fogjuk találni a koronavírus tüneteit enyhítő gyógyszereket, illetve védőoltásokat. És rengeteg más területen is tabuk dőlnek majd le.

Mivel a NER kedvenc kommunikációs eszköze a Terv, néha Akcióterv, ezért itt egy példa arra, mivel lehetne csökkenteni a koronavírus óta tartó bizalmatlanságot.

Orbánnak alighanem levezették, számokkal, hogy mi lesz, meddig fog tartani. Addig pedig, mint minden jó versenyző, arra koncentrál, ami az erőssége. Tehát úgy csinál, mint aki kormányoz. Mert kormányzást imitálni nála jobban kevesen tudnak.

Az „Orbánék szarul csinálják” ebben a helyzetben felelőtlen és helytelen üzenet, amely előttem lejáratja azt a pártot, amelyik mondja. És nem azért, mert Orbánék jól csinálják.