Szerbia régen megérdemelte volna az uniós tagságot

Szerbia történelmileg a Balkán egyik meghatározó állama, ráadásul hagyományosan közel áll Oroszországhoz és egyre fontosabb célpontja a kínai gazdasági terjeszkedésnek is. Uniós felvételének elodázása esetén az orosz és kínai befolyás annyira megerősödhet, hogy egyszer még komoly stratégiai hibának tűnhet majd a szerb felvétel elutasítása.

Ha szerb lennék, akkor valószínűleg egy kicsit sértődött igennel válaszolnék arra kérdésre, hogy szeretném-e hazám felvételét az Európai Unióba. Szerbia régen megérdemelte volna az uniós tagságot, gondolnám, hiszen nála fejletlenebb balkáni országok jó pár éve már a blokkon belül vannak. Ráadásul a szerb nemzet mindkét világháborúban és aztán Sztálin ellen is a Nyugat oldalán állt.

Udvarias szerbként azt nem hoznám szóba – bár persze azért bennem motoszkálna –, hogy a keleti tagállamok jó része a huszadik században kreált országocska, míg bezzeg Szerbia…

Európai polgárként és hosszú éveken át európai ügyekkel foglalkozó emberként ilyesfajta történelmi kalandozás nélkül is támogatnám Szerbia mielőbbi EU-ba való felvételét. Hajdani uniós bürokrataként tudom, hogy a tagjelöltnek ehhez sok feltételt teljesítenie kell. Belső reformokat, transzparenciát, média pluralizmust, sok más mellett nyilván az LGBTQ-jogok érvényesítését is. Ez utóbbival hivatalosan nem lehet gond, hiszen az ország miniszterelnöke egykori Pride-szervező, nyíltan leszbikus asszony. Bürokrata szemmel az igazi akadályt Koszovó jelentené. A tagállamok többsége (22 a 27-ből) elismeri Koszovó függetlenségét, sőt, ez utóbbi uniós felvétele is szóba került már. Öt tagállam és persze maga Szerbia szerint viszont Koszovó és Metóhia (ahogy a szerbek nevezik) elszakítása az anyaországtól törvénytelen volt.

Európai ügyekben jártas politikusként persze azt is gondolnám, hogy ha a politikai szándék nagyon erős, akkor végső soron minden jogi megfontolás félretolható. Ciprus felvételénél nem volt akadály, hogy az ország északi része magát önálló államnak tartó entitás, ráadásul a NATO egyik legnagyobb hadseregének a védernyője alatt. De Ciprus felvétele nélkül Görögország megvétózhatta volna az Európai Unió keleti bővítését, ami döntő geopolitikai célja volt a vezető nyugati hatalmaknak.

Szerbia felvétele persze nem olyan sorsdöntő, mint amilyen a teljes keleti bővítés volt. De Szerbia történelmileg a Balkán egyik meghatározó állama, ráadásul hagyományosan közel áll Oroszországhoz és egyre fontosabb célpontja a kínai gazdasági terjeszkedésnek is. Uniós felvételének elodázása esetén az orosz és kínai befolyás annyira megerősödhet, hogy egyszer még komoly stratégiai hibának tűnhet majd a szerb felvétel elutasítása. Sajnos az EU döntéseiben mostanában egyre kevesebb a hosszútávú stratégiai elem, inkább a hirtelen felindulásból kirótt szankciók helyettesítik a geopolitikát.

Magyarként egyértelműen elkötelezett vagyok Szerbia felvétele mellett. A magyar és a szerb nép történelme tele van véres küzdelmekkel, megszegett szerződésekkel és kölcsönös tömeggyilkosságokkal, de a tartós és alkotó együttélés példáival is. A magyarok és a szerbek nem mindig szerették egymást, de a két nép kölcsönösen tiszteli és értékén becsüli a másikat, ami nem mondható el néhány más, Kárpát-medencebeli szomszéd néppel kapcsolatban.

Gazdasági kapcsolataink erősödése csak előnyünkre válhat, és uniós tagsága esetén Szerbia kínai kereskedelmi kapcsolatai is uniós kontroll alá kerülnek. A Duna közlekedési és természeti értékeinek jobb kihasználása, a vasúti és közúti közlekedés uniós pénzből való finanszírozása, a végtelen röszkei várakozások lerövidítése mind közös érdekünk lenne.

A Vajdaság EU-n belülre kerülésével az uniós állampolgárságot immár nem az Orbán-rendszer osztogatná, hanem minden szerb és szerbiai magyar automatikusan megkapná, a politikai megfelelés kényszere nélkül.

A sokszínű vajdasági kultúra is jobban bekerülne az európai vérkeringésbe. Szeged és Szabadka még inkább egymás testvérvárosaivá, a térség ikercentrumává válnának. Belgrád, ez a rendkívül vonzó, a sztenderd közép-európai fílingnél többet, mást is nyújtó nagyváros is jobban belekerülne a látókörünkbe.

Tárgyilagosan hozzá kell tenni, hogy a Nyugat-Balkán széttagoltsága miatt Szerbia uniós tagsága aligha járna együtt az ország gyors felvételével a schengeni övezetbe. A délről érkező menekülteknek azonban Szerbia lenne az első biztonságos, uniós tagállam, ami sok gondtól és belső vitától mentesítené hazánkat.

Külpolitikailag a keleti tagállamok között Szerbia bizonyos tekintetben ellensúlya lenne a lengyel-balti blokk egyoldalú Amerika-függőségének. Mivel Szerbia nagy valószínűséggel hosszabb távon sem kíván a NATO tagja lenni, uniós tagsága megerősítené azt, hogy az EU és a NATO céljai nagymértékben, de nem teljesen azonosak.

A fejlődő országok között a titói el nem kötelezett mozgalom örököseként Szerbiának még mindig maradt némi tekintélye olyan országok között is, amelyek gyanakodva tekintenek a Nyugatra.

Ha nem a hidegháborúban, hanem Európa nyitottságában gondolkodunk, akkor a jó szerb-orosz kapcsolatok sem jelenthetnének akadályt, különösen, hogy az EU-nak módjában lenne a vadhajtásokat visszametszeni.

Szerbia hazánknál lényegesen jobban kezelte a koronavírus-járványt, egymillió főre vetítve Magyarországon háromszor annyian haltak meg Covid-19-ben, mint Szerbiában. De Szerbia a legtöbb nyugat-európai országnál is jobb eredményt produkált. Ez a magyar média által nagyon elhallgatott tény is azt jelzi, hogy az ország belső társadalmi állapota egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy azt sokan mondják.

Amennyire tapasztalom, a magyar demokraták részéről két alapvető ellenérv merül fel a mai Szerbia uniós tagságával szemben. Az egyik a rendszer autokratikusnak mondott jellege, a másik Orbán Viktor feltűnő buzgólkodása Szerbia tagfelvétele mellett. Ami az előbbit illeti, Aleksandar Vučić elnök rendszere valóban folyamatosan korlátozza a politikai szabadságjogokat és a véleményszabadságot. Ennek emlegetése azonban részünkről kétélű fegyver, hiszen a legkülönbözőbb demokráciaértékelő táblázatok nagyjából egyformára ítélik a magyar és a szerb „flawed democracy” hiányos demokráciaállapotát.

Ezért egy magyar véleményformálónak csak akkor van erkölcsi joga Szerbia felvétele ellen érvelni, ha ugyanakkor kiáll az orbáni Magyarország uniós megbüntetése, netán tagságának felfüggesztése mellett is.

Amíg hazánkban nem sikerül helyreállítani a jogállamiságot, addig sokkal többet kellene tennünk a hazai demokráciáért és jóval kevesebbet más országok elítéléséért. A hazai demokratikus ellenzéknek, benne kiemelten a szocialistáknak jó kapcsolataik voltak a szerb és részben a szerbiai magyar baloldallal is. Bármilyen kevés rá a kapacitás, ezeket a hidakat érdemes lenne újraépíteni.

És azt se felejtsük el, hogy egyes országok – például Szlovákia – esetében az uniós tagság elnyerése hozzájárult az autoriter tendenciák megfékezéséhez. Nem sorsszerű, hogy egy EU-tag Szerbia mindenképp a magyar és a lengyel utat követné.

Ami Orbán Viktornak a szerb tagfelvétel ügyében tett támogató nyilatkozatait illeti, személy szerint nem vagyok hajlandó a gondolkodásomat Orbán Viktoréhoz igazítani. Az én világképem nem Orbán Viktor körül forog, életemnek nem az a célja, hogy mindig mindenben az ellenkezőjét mondjam, mint ez az ember. Orbánok és Vučićok jönnek és mennek, de mi, magyarok ezer éve együtt élünk a szerb néppel, és azt szeretném, ha ez az együttélésünk egyre barátságosabb lenne.

Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!