Asszisztálnia kell a szerb ellenzéknek Vučić színházához, hogy később megbuktassa

Bár semmi esélye a szerb ellenzéknek legyőznie a korántsem tiszta választásokon Aleksandar Vučić Haladó Pártját Szerbiában, Pressburger Csaba vajdasági újságíró szerint most éppen legitimálni kell a hatalmát, hogy aztán a Koszovó elismerése jelentette banánhéjon elcsúszhasson az elnök. Ezért a választási bojkottot hirdető pártok szerinte hibáztak. Erről és a VMSZ Vučićhoz fűződő se veled, se nélküled kapcsolatáról is kérdeztük az újságírót.

Pressburger Csabával, a magyarul és szerbül is elérhető autonomija.info szerkesztőjével podcastunk, a Helyzet június 19-i adásába készítettünk interjút a vasárnapi szerb választásokról. Az ott hallható interjút most írottan, bővített terjedelemben is közöljük.

Tényleg Orbán Viktor és Aleksandar Vučić jó viszonya garantálja a vajdasági magyaroknak az elnyomásmentességet és a jólétet?

Biztos, hogy sokaknak garantálja ezeket, de ez a 200 ezres vajdasági magyarságnak csak szűk rétegéről mondható el. Ez a barátság másról szól, itt érdekek és a pénz játszik szerepet. Valószínűleg ezért nem volt a szerb államnak kifogása az ellen, hogy Magyarország több tízmilliárd forintot akar befektetni és elkölteni a magyarlakta területeken, hiszen ez adóbevételt jelent, tehát Szerbia sem jár rosszul. És természetesen a kedvezményezettek sem, akik a pályázatokon nyerni fognak.

Magyarországon nagyjából annyit tud a többség a szerbiai magyar politikáról, hogy létezik a Vajdasági Magyar Szövetség, ami tulajdonképpen a Fidesz fiókszervezete. Tényleg csak a VMSZ van jelen? Vannak magyarok, akik szerb pártokra szavaznak, esetleg más magyar pártok is vannak?

Nem csak egy párt van. A VMSZ-en kívül itt van a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), amely idén ünnepelte megalakulásának harmincéves évfordulóját – bár ezt sokan elvitatják tőle, mert az évek során számtalanszor szakadt, osztódott, szaporodott, volt itt minden. Az egyik utódpártjuk a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, amely a VMSZ-szel most koalícióban van, pontosabban megegyeztek abban, hogy támogatják a VMSZ listáját köztársasági és tartományi szinten, helyi szinteken pedig itt-ott a VMDP emberei is felkerülnek a szavazólapokra. Itt van a Magyar Egységpárt is, amelynek még semmilyen látható politikai tevékenysége nem volt még, legalábbis én nem hallottam róla. Ők is a VMSZ-t támogatják.

Van még egy kizárólag Zentára korlátozódó párt, a Magyar Polgári Szövetség – ők csakúgy, mint a VMDK, bojkottálják ezt a választást. És van egy politizáló civil szervezet, a Magyar Mozgalom. Ők nem párt, és nem is indulnak a választáson, mint négy évvel ezelőtt, amikor érdekes megoldással, egy pártformációval koalícióban ezt megtették. Idén néhány képviselőjük a Szabad Polgárok Mozgalmának listájára került fel.

Tehát több magyar párt ugyanúgy bojkottálja a választásokat, mint néhány szerb. Ugyanabból a megfontolásból?

A VMDK az országos mainstream vonalon bojkottálja a választást, hiszen ők tagjai is a Savez-szövetségnek. A Magyar Mozgalomról sokáig lehetett azt hinni, hogy ők is bojkottálnak, mert a Szabad Polgárok Mozgalma nemrég döntötte el, hogy mégis indul. A zentai MPSZ pedig valószínűleg más okok miatt, de nem láttam, hogy kifejtették volna, miért tesznek így.

Eljut a bojkott híre a vajdasági magyarokhoz? Honnan tájékozódnak? Mi a Magyar Szót hiába olvastuk, nem találtunk erről hírt.

Nem a Magyar Szó az elsődleges forrása a vajdasági magyaroknak, hanem a magyarországi médiumok. Elsősorban a magyar királyi tévé és a kereskedelmi csatornák, ezeket Szerbiában is lehet követni. Nyilván ennek is köszönhető, hogy nagyon magas a Fidesz támogatottsága a vajdaságiak körében, és sokan ismételgetik azokat a paneleket, amiket Magyarországon lehet hallani.

Emellett egyre többen tájékozódnak az internetről, és ha megnézzük, mennyien követnek egyes netes médiumokat, akkor azt találjuk, hogy sokkal nagyobb a pluralizmus, mint a nyomtatott sajtó vagy a televíziók esetén. A legtöbb lájkolója és olvasója a Délhírnek van, ami egy furcsa formáció, leginkább névtelenül író szerzők készítik, és a Szabad Magyar Szó is nagyon jó számokat hoz. Ezt olyan újságírók alapították, akiket a Magyar Szótól kirúgtak vagy eljöttek. Persze a Magyar Szót is egyre többen követik interneten, szóval eljut a VMSZ-es propaganda a széles nyilvánossághoz. A nyomtatott Magyar Szót viszont egyre kevesebben olvassák – ha egyáltalán kiszivárognak adatok a példányszámaikról, azok mind arról tanúskodnak, hogy egyre kevésbé veszik ezt az emberek.

Számos ellenzéki politikussal készítettünk interjút Belgrádban, akik elmondták, hogy tényleg semmi értelme elindulni a szerb választáson: szerintük ez egy maffiaállam, embereket gyilkolnak meg és újságírókat csuknak le. Ezért is bojkottálnak sokan, amit Magyarországon is többen javasoltak az ellenzéknek. Tényleg ennyire rossz a helyzet Szerbiában, hogy nem érdemes elindulni a választáson és valóban egy maffiaállamról van szó?

Amikor a bojkotton kezdett gondolkozni az ellenzék, igazából elég cinikus módon amellett érveltem egy cikkben, hogy induljanak el. Azért cinikusan, mert ezt a választást az ellenzék nem nyerheti meg. Ennek ellenére

Nyilván elég furcsa az ellenzéket a statisztaszerep felvállalására biztatni egy olyan hatalom mellett, amely a szabadságot sok szinten megvonta a polgároktól. Ráadásul széllel szemben nagyon nehéz – az EU, az USA, Oroszország és Kína is ezt a hatalmat támogatja. A 90-es években Slobodan Milošević alatt más volt a helyzet, amikor az ellenzék a bojkott mellett döntött. Akkor az Európai Unió támogatását élvezték, most erről nincs szó. Ezt meg kellett volna értenie az ellenzéknek, és ha ezt ilyen módon ki tudták volna használni, legalább helyi szinten megerősíthették volna a pozícióikat. Ahogy azt Magyarországon is láttuk – ha van valamiféle egység, amit az ellenzék prezentálni tud, az egészen más végkifejletet eredményez.

Tehát úgy tekintik, hogy Koszovó elismerése egyértelmű feltétele Szerbia uniós csatlakozásának, ezért lenne fontos, hogy Vučić ezt megtegye?

Azt gondolom, így tekintenek rá. És ha az elmúlt napokat megnézzük, fel is gyorsultak a Koszovó körüli ügyek. Új koszovói kormány van, amely engedékenyebbnek tűnik Szerbiával szemben – már fel is oldották például a száz százalékos védővámot. Miroslav Lajčák, az EU különmegbízottja Belgrádba látogat rögtön a választás másnapján; az amerikai megbízott, Richard Grenell a koszovói és a szerb elnök washingtoni találkozóját jelentette be. Szóval már beindult ez a folyamat a választások előtt, hiszen elég nyilvánvaló a végkimenetel. Egyedül a részvételi arány kérdéses.

A szerbek nagy többsége tehát nagyon megharagszik majd arra, aki elismeri Koszovót, az ellenzék viszont azt reméli, hogy az EU segítene demokratikusabb útra terelni az országot  – bár ez éppen az orbáni Magyarországot látva nem feltétlenül tűnik igaznak. Miben bízhat Vučić, ha az EU-tagságért cserébe bevállal egy ilyen népszerűtlen döntést?

Tényleg nehéz a kérdés, mindenesetre az látszik, hogy az EU részéről az elmúlt években folyamatosan a stabilitást hangsúlyozták: stabil ország, stabil gazdaság, és

Nem beszélve persze arról, hogy az Európai Uniónak a regionális stabilitás is fontos. Viszont az utóbbi időben Brüsszel is egyre inkább felteszi a régi lemezt a sajtószabadsággal és a jogállamisági kérdésekkel. Tehát az látszik, hogy ha Koszovó elismerése megtörténik, nagyon meg fogják szorongatni Vučićot.

De igazából már most is sarokba van szorítva – több nagyhatalom pontot szeretne tenni a történet végére. Vučićnak nem lesz ezt könnyű eladnia a szerbeknek, de találhat majd belső ellenséget, külső fenyegetést – ahogy azt Magyarországon is látja. Nyilván nyomást helyez majd az ellenzékre és az ellenzéki médiumokra. Vannak arra utaló jelek, hogy akár a menekültellenes retorikába is beleállhat, ami azért Szerbiában eddig nem volt jellemző. A Koszovó elismerését követő időszak nem lesz könnyű, de ez már elkerülhetetlenné vált.

A választáson 21 lista indul. Milyen arányban vannak köztük a tényleges ellenzéki pártok, és mi a helyzet a bojkottálókkal?

Eleve nagy az összevisszaság, mert az utolsó pillanatig azt sem lehetett tudni, hogy kik bojkottálnak és kik indulnak. De ott van például az Egy az Ötmillióból, amely listát állított egy olyan furcsa jelmondattal, hogy ők be akarják vinni a bojkottot a parlamentbe. Ők voltak az erő, amely egy éven keresztül hétről hétre szervezte a tüntetéseket, most meg ott lesznek a szavazólapon. Mennyire tekinthetőek bábnak vagy valódi ellenzékinek? Nagyon nehéz megítélni.

Aztán a Szabad Polgárok Mozgalma, amely az utolsó pillanatban döntött az indulás mellett. Nyilván egy új pártnak külön motiváció, hogy bekerülhet a parlamentbe, amire jó esély mutatkozik, mivel Vučićék leszállították a bejutási küszöböt három százalékra a korábbi ötről. Ez is a korábban nagyjából egységes ellenzék aprózódásához vezetett. Az ő ellenzékiségüket is nehéz megítélni. Egy csomó ügylet derült ki, amik legalábbis gyanúsak. Egy belgrádi városrészben több ezer aláírást gyűjtöttek össze, miközben a Vajdaságban nem tudtak listát állítani, holott mindössze hatezer aláírásra lett volna szükségük – kétezer hiányzott.

A Radulović-féle Ami Sok az Sok Mozgalom pedig épp azzal vádolta meg őket, hogy a Haladó Párt segít nekik aláírást gyűjteni – amit persze tagadtak, és ment az adok-kapok. Igazából az összes pártot felsorolhatnám, akár Nenad Čanak Vajdasági Szociáldemokrata Ligájáig bezárólag, vagy ott van Čedomir Jovanović kisebbségi listája, amely csak a Liberális Demokrata Párt túlélését szolgálja, mert még az egy-két százalékot sem valószínű, hogy elérik.

Nehezen lehet megmondani, hogy ezek közül kik a valódi ellenzékiek és kik szerepelnek csak bábként. De a bojkottálók között sem egyértelmű a helyzet. Vučićtól balra és jobbra is vannak mindenfélék. Olyanok is, akik elutasítják az EU-csatlakozást, vagy akik Koszovó elismerésekor nagyon hevesen fognak reagálni, de olyanok is, akik amikor hatalmon voltak, nem merték meglépni Koszovó elismerését. Éppen azért, mert Vučić volt az ellenfelük, és biztosak lehettek benne, hogy ebben az esetben megeszi őket. Így is megette, akkor meg különösen igaz lett volna ez.

Az kevéssé valószínű, hogy a most bojkottáló pártok Koszovó ügyében elvégeztetik Vučić-tyal a „piszkos munkát”, és ezzel megerősödnek? Vagy a bojkottal most a saját jövőjüket is elvágják?

Az ellenzéknek az lehetett volna járható út, ha az önkormányzatokban próbál meg pozíciókat szerezni, ahogy az történt a 90-es években. Ez jó alap lehetett volna a szervezkedéshez, mert a nagyobb városokban megszerzett hatalmat aztán Milošević megbuktatásához is fel lehetett használni. Ezt az ellenzék ezúttal elmulasztotta, és nehéz lesz innen felállni.

Nem látom, hogy a bojkottálók hogyan tudnak profitálni ebből a helyzetből. Sok múlik majd a választási részvételen – azon, hogy el tudják-e adni a bojkott a sikerességet például 40 százalékos részvétel esetén. És azon is sok múlik, hogy milyen közép- és hosszútávú következményei lesznek a járványnak. A nagy gazdasági visszaesés árthat a jelenlegi hatalomnak.

Magyarországon sokféle megfejtés érkezik a „miért szavaz valaki a Fideszre?” kérdésre. Emlegetik a családtámogatásokat, az egykulcsos adót vagy a menekültellenes propagandát. Vučićra miért szavaznak a szerbek?

Alapvetően a foglakoztatással lehet ezt magyarázni.

Ez nagyjából közös halmaz, de azért vannak nüanszok: lehet például, hogy Szabadkán ilyen esetben inkább a VMSZ-nek van nagyobb szava. Gyakran így lehet megfogni a választókat. De odáig jutottunk, hogy sokaknak már apróságokkal is ki lehet elégíteni az igényeit. Kiszúrják a szemüket egy segélycsomaggal vagy százeurós támogatással, amit most a járvány alatt minden felnőtt kapott is. A Haladó Párt támogatottsága ezeken alapszik: félelem, kiszolgáltatottság és alacsony igények.

Mivel kampányolnak? Mi a víziójuk az országról?

Érdekes meglátása volt az egyik politikai elemzőnek. Azt mondta, hogy Vučićék nem akarják túlnyerni magukat, mert az nagyon rosszul nézne ki. Főleg, ha nem sikerülne legalább két-három ellenzéki pártnak bejutnia a parlamentbe.

Tulajdonképpen ott tartunk, hogy a Haladó Párt már nem is nagyon akar kampányolni, mert veszélyes, ha túl nagyot nyer. Persze ezt most eltúloztam, volt kampány, de nem a megszokott intenzitással. Adtak át épületeket, voltak különböző víziók autópályákkal, orosz, EU-s és kínai befektetőkkel. Koszovó egyáltalán nem volt téma, mert erről sok pozitívumot nem tudnak elmondani. Háborúzni nyilván nem akarnak miatta, azt meg nem mondhatják, hogy el akarják ismerni. De Vučićnak volt már olyan megjegyzése, amiben kerek-perec kijelentette, hogy ebből Szerbia nem tud jól kijönni. Úgy tűnik, kezdi felkészíteni az embereket arra, mi várható.

Mekkora szerepet játszik az elítélt háborús bűnös Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártja?

Ha az ötszázalékos bejutási küszöb lenne, nem hinném, hogy bejutnának a parlamentbe, ezzel a három százalékkal azonban a határán billegnek. Mindenesetre az tény, hogy az utóbbi időben nem sok vizet zavarnak. Néhány kivételtől eltekintve látványosabb akcióik és kampánytevékenységük sem volt, mióta visszatért Šešelj. Mindenesetre érdekes, hogy ha kritizálják is a hatalmat, mindig kerülik, hogy a vezető személyiségekről rosszat mondjanak.

Mit tanulhat Magyarország és a magyar ellenzék a szerbektől? Az eddig elhangzottak alapján Magyarországon azért nem ennyire rossz a helyzet – annak ellenére sem, hogy az ellenzék gyakran diktátorozik és maffiaállamozik.

Nagyon fontos, hogy a társadalom mennyire hagyja magát belehúzni ebbe a csőbe. Amíg civil társadalom létezik, sokkal nehezebb ezt kivitelezni, mint amikor a civil szféra ki sem épül vagy leépül. Magyarországon a hatalom is másképp épül fel, a szavazatszerzés is kevésbé folyik kiszolgáltatottság alapján, inkább a félelemkeltés a meghatározó. Sok tekintetben én fordítva érzem: Szerbia nem jutott még oda, mint Magyarország.

Nyilván a látszatra is adni kell, ha Szerbia csatlakozni szeretne az EU-hoz.

Kérdés, hogy akar-e itt bárki EU-tag lenni. Az utóbbi években az látszik, hogy Vučić viszonylag jól egyensúlyoz Európa és Oroszország között. Kezére játszott, hogy Trump nem ápol az EU-val olyan szövetségi viszonyt, mint a korábbi amerikai elnökök. Most Kínát is bevonta a játékba – a kínaiaknak eleve vannak fontos érdekeltségei a térségben. A koronavírus-járvány idején hatalmas plakátokon mondott köszönetet Vučić a kínai testvéreknek és magának Hszi Csin-ping nagytestvérnek. Ezt a hintapolitikát lehet játszani, amíg a világpolitikai viszonyok nem változnak. Aztán meg majd ahhoz kell alkalmazkodni, ami következik.

Ebből az is következik, hogy ha Vučić elismeri Koszovót, hogy bevigye az országot az EU-ba, viszont pofára esik és ez mégsem sikerül neki, akkor az Isten sem menti meg tőle, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint aki nagy gesztust tett, de a remélt hasznot nem tudta behúzni érte.

Az EU-csatlakozástól nagyon messze vagyunk, ilyen hosszú távon ő aligha gondolkozik. Itt a nemzetközi nyomás a döntő, ami erre a lépésre készteti. A kérdés a hogyan: hogyan lehet ezt majd jól kommunikálni, milyen engedményeket kaphat Szerbia, amiről azt lehet mondani majd, hogy ez hatalmas tett volt és ez volt a maximum, amit el lehetett érni?

Nem is tudom, belegondolt-e ebbe bárki – és nem is értem, hogy az albánoknak miért nem ez volt a stratégiája –, hogy azt mondják, rendben, Szerbia része vagyunk. Akkorát tudtak volna robbantani, hogy lehet, ma már ők lennének kormányon. Arról nem is beszélve, hogy elkezdenének beszivárogni Dél-Szerbia különböző részeibe. Ezzel már Vučić fenyegette is a Koszovó elismerését ellenzőket: Niš például elalbánosodhatna, ha sokáig makacsul ragaszkodik a területhez Szerbia. A kérdés az észak-koszovói szerb önkormányzatok helyzete, amelyeket Szerbia most is úgy kezel, mintha a saját területén lennének, és amikor a politikusok „koszovói mieinkről” szólnak, nem egész Koszovóra, hanem ezekre gondolnak.

Az ő státusuk a téma, illetve a Szerbia területén lévő albán többségű önkormányzatok. Emlegettek ezzel kapcsolatban területcserét is – most visszaszorulóban van ez a diskurzus, ezért az tűnik valószínűnek, hogy Koszovó a jelenlegi formájában egy elismert független állam lesz, ahol csak az a kérdés, hogy az ottani szerbek mekkora önállóságot kapnak.

A Vajdaságban most önkormányzati választások is lesznek, és már szó esett róla, hogy a sikeres ellenzéki stratégia alapjait helyi szinten lehetne letenni. Kik az esélyesek a vajdasági városokban? Szabadkán a VMSZ-nek is lehet esélye, de hogy alakulnak az esélyek máshol?

A tartományi választás teljesen elsikkadt ebben a hatalmas konglomerátumban, mert vagy köztársasági szinten folynak kampányok, vagy helyi szinten. A Vajdaság itt szinte csak járulékos veszteségként van jelen. Lesz itt választás, de hogy minek, azt talán senki nem tudja megmondani.

A Vajdaságra vonatkozó kampányról sem lehet mit mondani: nem voltak vajdasági kampánytémák, nem tudjuk, hogy egyik vagy másik párt győzelme esetén miért járnának jól az itt élők. Helyi szinteken is világos a séma: a bojkott miatt akár 90 százalék fölötti arányban fogja elvinni az önkormányzatokat, néhányban a VMSZ, illetve a VMSZ a Haladó Párttal koalícióban.

Van tehát néhány önkormányzat – például Magyarkanizsa, vagy a sokkal keményebb diónak számító Szabadka –, ahol a VMSZ-nek akár abszolút többsége is lehet. A VMSZ Szabadkán magyar polgármestert szeretne. De ha megnézzük a számokat, akkor azt látjuk, hogy az előző választáson a VMSZ 8700 szavazatot gyűjtött, a Haladó Párt listájának meg több, mint 23 ezer jött össze. Majdnem háromszor annyian szavaztak  Vučićékra. Ezt az arányt megfordítani majdhogynem lehetetlennek tűnik, még akkor is, ha nem indulna a Maglai Jenő-féle Polgári Szabadkáért Mozgalom. De indul, és négy éve nagyjából ugyanannyi szavazatot kapott, mint a VMSZ.

Szabadkán nem mondanám, hogy reális a VMSZ-es többség. Ahol ez reális lehet – persze a haladókkal koalícióban – az Zenta, Topolya, Kishegyes és talán Óbecse. Adán pedig mindig egy külön világ volt. Annak ellenére, hogy magyar többségű város, a VMSZ-nek sosem voltak erős pozíciói. Mindig valamilyen polgári platform vagy a demokraták, esetleg a haladók tudtak kitermelni magyar kádereket és ők vitték a prímet. Emellett a VMSZ-nek még Temerinben lehet esélye, ahol a VMDP székháza is található. Itt van még néhány meghatározó emberük.

Mekkora az összefonódás a VMSZ és a Haladó Párt között? Beszéltünk ellenzéki politikussal, aki szerint teljesen természetes, hogy a kisebbségi párt az aktuális kormánypártot támogatja. És hozzátette azt is, hogy ha ők kormányra kerülnek, a VMSZ egyből besorol melléjük. Ennek köszönhető a Vučić-VMSZ-barátság, vagy valóban van köztük kémia?

Még mindig azt róják fel a magyarok Vučićnak, hogy Šešelj köpönyegéből bújt elő. És még mindig a szendvicseket emlegetik, amikkel a magyarokat meg akarták ajándékozni, hogy ne éhezzenek a buszon, mikor átzavarják őket Magyarországra. Miközben ez a mondat talán el sem hangzott, csak megjelent egy lapban, amit aztán a közbeszéd felkapott.

Tehát a Haladó Párt nem népszerű a magyarok között, de mindenki látta, hogy olyan erős formációról van szó, amely több mandátumot is kitölthet, és addig is kell valamilyen eredményeket felmutatni. Miközben egyre kevesebb VMSZ-szavazó van: a magyar útlevéllel a zsebükben dobbantanak a fiatalok, és most már az idősebbek és középkorúak is hagyják el az országot. Nem hinném, hogy kémiáról lett volna szó. A VMSZ közeledése is fokozatos volt, valamikor a 2000-es évek közepén kezdődött, míg eljutottak 2016-ig, amikor helyi szinten már koalícióra is léptek. De még mindig nagyon érzékeny téma ez. Bármikor megfogalmazódik, hogy koalícióban indul a VMSZ a haladókkal, netalán közös listán, azt a VMSZ mindig igyekszik a szőnyeg alá söpörni.

Most pedig azt látjuk, hogy több önkormányzatban – különösen Szabadkán látszik ez –, keményen odamondogatnak a Haladó Párt helyi szintű vezetőinek. Ahhoz képest, hogy eddig nem nagyon kritizálták őket. Szabadkán Pásztor Bálint az ottani polgármestert, Bogdan Labant nevezte meg fő ellenfeleként. Látszik azért a feszültség: arról is lehet tudni, hogy Zentán és Topolyán sem megy minden zökkenőmentesen. Országos ügyekben azonban úgy tűnik, tűzszünetet tartanak.

NYITÓKÉP: Bakó Bea / Azonnali