75 éves lett a bajor állampárt. Adnak-e egyszer német kancellárt is?

1945. szeptember 12-én alakult meg a bajor CSU. Mivel a tizenkétmilliós Bajorországot, Európa egyik legnagyobb gazdaságát gyakorlatilag 75 éve határozza meg, jelentősége túlmutat a bajor határokon. A CSU ráadásul ma talán Európa utolsó tényleg néppártja. De elfogadják-e egyszer a németek is a pártot?

Ahogy mára Bajország nehezen képzelhető el a Keresztényszociális Unió nélkül, ugyanúgy tartozik hozzá a nagytestvér CDU-hoz is a bajor kistesvér. Szövetségi szinten mindig közösen indulnak, közös frakciójuk is van a berlini parlamentben – ami persze nem jelenti azt, hogy mindenben mindig egyetértenének. A CSU ugyanis

Az önállóságnak persze vannak történelmi előzményei, elvégre a weimari időszakban a katolikus Zentrum (a mai CDU-hoz hasonlóan) szintén nem indult a bajoroknál, ott ugyanis a Bajor Néppárt (BVP) volt a jobbközép – a két katolikus hátterű pártot összekötötte a poroszokkal és protestánsokkal szembeni ellenérzés, elvégre a Zentrum bázisát meg a rajnai katolikusok adták.

A második világháború után is megmaradt ez a kettőség: 1945 nyarán, amikor még jóformán füstölögtek a romok Berlinben, létrejött a mai CDU – a bajorok azonban kimaradtak, ők a CSU-val nemcsak a bajor identitásukat, de szociálisabb irányultságukat is ki akarták fejezni. Így alakult meg Münchenben (hivatalosan Coburgban) 1945. szeptember 12-én a Bajor Keresztényszociális Unió, amely egyszerre akart nyitni a liberális jobbközép felé, folytatva azért a Bajor Néppárt határozott katolikus-jobbos vonalát is. Az utóbbival való törést jelentette azonban már az is, hogy

– ma pedig muzulmán, zsidó vagy ateista tagja is vannak, a vallási hovatartozás nem, csak „a keresztény emberkép” elfogadása a párttagság feltétele. A pártnak mostanra a CDU-val közös melegtagozata is van.

A CSU-nak az elmúlt 75 évben Bajorországban igazi állampárttá sikerült válnia – ezzel függ össze, hogy a CSU-n belül gyakorlatilag a bajor miniszterelnök pozíciója fontosabb, mint maga a pártelnöké, már ha nem egy és ugyanazon személy tölti be a posztot, mint most is Markus Söder személyében.

A CSU sikerének több oka is van. Az egyik pártpolitikai. Az ötvenes években a pártnak még erős riválisa akadt a nyíltan szeparatista Bayernpartei révén, ami a CSU „bajorságát” is sikeresen kétségbe tudta vonni, elvégre miközben a CSU elfogadta az 1949-ben létrejött német (nyugatnémet) államot, a Bayernpartei – a mai napig – önálló Bajorországot akar. Persze a CSU már ekkor is abszolút többségeket szerzett a választásokon, 1959-ben azonban a Bayernpartei több politikusa is belekeveredett egy hamis tanúzási vádba, ami végül a párt megroggyanásához vezetett.

1974-ben és 2003-ban a 60 százalékot is meghaladta a támogatottsága. 1966-tól 2008-ig a párt egyedül kormányozta a déli tartományt, ezt az egyeduralmat csak rövid időszakok törték meg: 2008 és 2013 között a liberálisokat, 2018 óta pedig a Szabad Választók nevű parasztpártot vették be maguk mellé.

A párt sikereit Hanns Seidel tartományi miniszterelnök alapozta meg az ötvenes években, ám a CSU igazán fontos országos jelentőségre Franz-Josef Strauß vezetésével tett szert. A politikus, aki testalkatában és nézeteiben is mindenben megfelelt egy klisészerű bajor férfinek, bonni miniszteri posztjait adta fel a bajor kormányfőségért (ez is mutatja, hogy a CSU-ban a müncheni karriernek nagyobb becsülete van, mint a fővárosinak).

1980-ban azonban Strauß német kancellár is akart volna lenni – azt azonban elbukta. A nyugatnémet társadalomnak vélhetően nemcsak túl konzervatív, de túl „bajor” is volt. Rajta kívül eddig egy másik szintén sikeres bajor miniszterelnök próbálta meg bevenni a német kancelláriát is – Edmund Stoiber azonban otthon hiába szerezte meg majdnem a szavazatok kétharmadát, 2002-ben nem lett kancellár Gerhard Schröderrel szemben.

Mivel 2021-ben Angela Merkel már bizonyosan nem indul 16 év után a kancellári posztért, megint felmerült, hogy esetleg nem a CDU decemberben megválasztandó új elnökének (várhatóan Armin Laschetnak vagy Friedrich Merznek), hanem a bajor kormányfőnek, a CSU-t Horst Seehofertől igazi bajoros „öldöklés” után megöröklő Markus Södernek kéne ringbe szállnia. Söder azonban egyelőre csitítja a várakozásokat:

– mondta a párt születésnapján a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Az is igaz, hogy Södernek nem erőssége nyílt lapokkal játszania, inkább kivár – a közvélemény-kutatási adatok egyelőre neki kedveznek, ugyanis a nyáron még a németek 40 százaléka akarta volna a bajor politikust kancellárnak – kétszer annyian, mint Merzet és két és félszer annyian, mint Laschetet.

Az biztos, hogy miközben Németországban is szorulnak vissza a néppártok, a CSU a mai napig őrzi néppárti jellegét, minden társadalmi osztályt megjelenít. Söder pragmatizmusát mutatja az is, ahogy – ha éppen hatalmi érdekei úgy kívánják – bezöldíti a pártot, amivel persze keresztény-zöld berlini koalíció vezetésére is alkalmassá teheti magát.

A CSU-ban ugyanúgy helye van a habsburgiánus, antinacionalista Bernd Posseltnek, az Orbánt kritizáló Manfred Webernek, mint a migrációt „minden problémák anyjának” nevező Seehofernek –

De továbbra is kérdéses, hogy Bajorország határain túl sikeres tud-e lenni ez a stílus.

NYITÓKÉP: Markus Söder bajor zászlós szájmaszkban / MS, FB