1945. szeptember 12-én alakult meg a bajor CSU. Mivel a tizenkétmilliós Bajorországot, Európa egyik legnagyobb gazdaságát gyakorlatilag 75 éve határozza meg, jelentősége túlmutat a bajor határokon. A CSU ráadásul ma talán Európa utolsó tényleg néppártja. De elfogadják-e egyszer a németek is a pártot?

Talán Manfred Weber volt az egyetlen, aki a mai napig elhitte: majd egy CSU-s kisvárosi politikus szellemi szintjét hozva lehet az Európai Bizottság elnöke. Ahogy bajor politikusból német kancellár se tudott még soha lenni, európai bizottsági elnök se lesz talán. De ez nem is lenne baj. Weber ugyanolyan köztes megoldás lenne csak, mint amilyen a látszatdemokratikus Spitzenkandidat-rendszer volt.

Most hétvégén véget ér végleg a Merkel-korszak a CDU-ban. A küldöttek Hamburgban új pártelnököt választanak, akinek jó esélye lehet arra, hogy Merkelt a kancellári székben is kövesse.

Még egy antifa se tudna ilyen történetet kitalálni: az AfD-t titokban egy svájci bankár finanszírozta az elmúlt években, akinek családja lopott zsidó vagyonokból gazdagodott meg. Tankönyvszerű történet bontakozhat ki a fasizmus és a kapitalizmus összefüggéseiről.

Jövő vasárnap választ Bajorország. Egy héttel a választás előtt már csak 33-35 százalékra mérik a kormányzó CSU-t, amely egyedül biztosan nem fog tudni kormányt alakítani. Sőt, matematikailag még olyan felállás is lehetséges, hogy egy négypárti szivárványkoalíció lenyomja a CSU-t. A pártelnök Seehofer már most a tartományi miniszterelnök Söderre hárít. Mi folyik Bajorországban?