+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. június 21. péntek, 18:39
Talán Manfred Weber volt az egyetlen, aki a mai napig elhitte: majd egy CSU-s kisvárosi politikus szellemi szintjét hozva lehet az Európai Bizottság elnöke. Ahogy bajor politikusból német kancellár se tudott még soha lenni, európai bizottsági elnök se lesz talán. De ez nem is lenne baj. Weber ugyanolyan köztes megoldás lenne csak, mint amilyen a látszatdemokratikus Spitzenkandidat-rendszer volt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Bár Orbán Viktor is elmondta, miért nem támogatja Manfred Webert az Európai Bizottság élére, a politikus alól a lehetőséget végül a szocialisták és a liberálisok rúghatják ki – jelen állás szerint.

 

Weber esetleges bukásának alapvetően két oka van.

 

Weber tánca Orbánnal

 

Egyrészről a mögötte álló Európai Néppárt nem tudott határozott arcélt felmutatni: egyszerre hagyta még mindig bent Orbánt, és beszélt az európai egység fontosságáról. Weber

 

különféle tornamutatványokkal próbált meg úgy eltáncolni Orbán mellől, hogy közben a magyar miniszterelnök kezét nem engedte el – elvégre mindkettőjük kezét meg a német tőke fogja.

 

Azzal, hogy a Momentum és a DK alapvetően jelentős erőt képviselnek saját pártcsaládjaikon belül (Cseh Katalin frakció-alelnöksége a Renew Europe csoporton belül se pusztán a személyének, hanem az általa képviselt pártnak és országnak szól), a Néppártban mégis csak szélre sodródott Orbán elvesztette zsarolási potenciálját a Néppárton belül.

 

Az európai parlamenti választások eredményeként a Néppárt a balközéptől függ

 

– márpedig a liberális, de különösen a zöldfrakció talán nem olyan készséges partner a konzervatívok mellett, mint amilyenek a szocialisták voltak.

 

Mivel nincs ma néppárti-szocialista többség sem, a szocialista frakció is talán bátrabban politizálhat – például bizonyos kérdésekben az ideológiailag hozzájuk közelebb álló liberálisokkal vagy zöldekkel közösen.

 

Weber, aki eleve erőtlen politikus volt, pártja pedig a mai napig nem tudott pontot tenni Orbán Viktor végére, nem elégíti ki az ideológiai elvárásokat, hiába igyekezett legalább a CEU megmentésével valamiféle jópontokat szerezni. Az összkép azonban nem stimmelt: Orbán ma is Weber pártcsaládjának tagja, Weber a mai napig nem határolódott el tőle egyértelműen és világosan.

 

És mindehhez jön, hogy Weber képességei tényleg legfeljebb néppárti frakcióvezetésre jók. Weber nem lett igazi tényezővé a pártcsaládján túlmutató európai politikában. Ott mindig megmaradt annak az alsóbajornak, aki jobban illik még ma is egy landshuti sörözőbe, mint a brüsszeli tárgyalóasztalok mellé.

 

A CSU – kicsit, mint a Fidesz – nem tud sikeres lenni saját pátriáján kívül. Már Németországon belül is mindig kudarc volt, ha a konzervatív uniópártok – mint Franz Josef Strauß-szal vagy Edmund Stoiberrel – bajor kancellárjelöltet állítottak.

 

Az Európai Unió is már nagykabát a CSU-ra, amely csak otthon világhíres és megkerülhetetlen.

 

Megbukott a Spitzenkandidat-rendszer

 

Másrészről Weber lepöccintése arról is szól, hogy számos tagállam – főleg Párizs – nem akarja kiadni a kezéből az Európai Bizottság elnökének meghatározásának jogát és lehetőségét.

 

A csúcsjelölti, vagy Spitzenkandidat-rendszerrel ugyanis – amely nem jogi előírás, hanem 2014-ben elkezdett politikai gyakorlat – leszűkült a tárgyalható nevek sora. Olyan helyzetben, amikor azonban egyetlen pártcsalád se szerez biztos többséget,

 

az állam- és kormányfők nem csak azok közül szeretnének válogatni, akiket előzetesen a pártcsaládok kitaláltak nekik.

 

Erre lehet azt mondani, hogy ez antidemokratikus – elvégre ma az Európai Unióban a parlament az egyetlen közvetlenül választott szerv, azaz mégiscsak megnövelhetné az Európai Bizottság tekintélyét is, ha annak elnöke is (mint az egyes országokon belül) választáson megméretve kerülne pozícióba.

 

Ez az érvelés azonban nem veszi figyelembe, hogy az Európai Parlamentnek ma is rá kell bólintania az EB elnökére, azaz a közvetlenül választott parlamentnek marad beleszólása.

 

A Spitzenkandidat-rendszer pedig eleve csak a demokrácia látszatát ígéri.

 

Noha vannak pártcsaládok és azoknak jelöltjeik – de a polgárok egyetlen országban se tudnak ezen pártcsaládokra, pláne a jelöltjeikre szavazni. Senki se szavazott egy Manfred Weber vezette Európai Néppártra – az, amit Európai Néppártként ismerünk (és ez igaz lehet más pártcsaládokra is, bár a néppártira hatványozottan) talán még inkább elzárt, titkos alkuk révén jön létre, mint az Európai Bizottság.

 

A Spitzenkandidat-rendszer akkor lenne demokratikus, ha nem virtuálisan lebegne a teljesen eltérő tagállami pártok felett – hanem

 

az EP-választásokon tényleg az európai pártcsaládok indulnának, a szavazólapon pedig ott lennének a Spitzenkandidatok nevei is.

 

Weber Spitzenkandidatnak volt csak jó

 

Az, hogy Webert eltanácsolták balról azon szereptől, amibe kezdettől fogva nem illett bele, alapvetően pozitív, illetve logikus fejlemény lehet. Pozitív, mert Weber pávatánca nem lesz akkor mégsem sikeres: nem vált még úgy sem hihetővé az Orbán-ellenessége, hogy Orbán maga is (a Néppárton belül a mai napig) támadta; és logikus, mert a Spitzenkandidat-rendszer még nem az a demokratikus, közvetlen, európai választás, amit meg kéne védeni.

 

A Spitzenkandidat-rendszer a mai látszólagosságaival, virtualitásával, erőtlenségével ugyanolyan, mint Manfred Weber maga – színtelen-szagtalan, eldöntetlen.

 

A nagy kérdés ezért az, hogy Weber esetleges és a Spitzenkandidat-rendszer várható bukásával mi jön még – avagy: mi jön vissza? Végleg kormányközi kompromisszumok terepévé alakul az Európai Unió? Vagy megindul azon demokratizálódási folyamat felé, aminek végén tényleg az európai választópolgárok által választott európai pártok és európai politikusok állnak?

 

Manfred Weber mindkét irányból nézve akadály.

 

Olvasnál még Techet Pétertől, ugye? Itt van egy adag cikk, tessék csak!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Két emberjogi aktivista kampányt kezdett azért,
hogy az orosz döntéshozók alkossanak törvényt a
családon belüli erőszak ellen.

Miért töröltetett öt merevlemeznyi adatot Kurz egyik munkatársa a kancellár bukása elött még gyorsan?

Legyen a miénk is hosszabb? Szavazz!

Kiakadtak a prágai polgármester kijelentéseire, a cseh külügyminiszter csak annyit mondott, hogy nincs ráhatásuk a demokratikusan választott önkormányzatokra.

Az Emmi több mint 1,4 millió forintot fog költeni a rejtélyes tevékenységre, amelyről nem árulták el, hogy micsoda.

A hét kérdése

Föld alá vinnék a HÉV-et, de már idéntől 5-ös metrónak hívnák. Ilyen alapon bármi lehetne a hatos metró: mi legyen az?

Azért ide elnéznénk

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Verdi vagy Bernstein művein túl a zenekar két zenészének saját szerzeményét is elő fogja adni a Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás