Drága dolog szétosztani a parkolási pénzeket és az útdíjat? Attól függ, beleszámoljuk-e a tüdőrákot

Szerző: Tóth Csaba
2019.06.24. 10:29

Kidolgozatlan Karácsony javaslata a közlekedési alapjövedelemről? Az hát, de ettől még az elv nem rossz. Ugyanis ha kevesebb parkolóhelyet akarunk a belvárosban, akkor díjat kell emelni, ez pedig csak úgy lehet népszerű, ha az autó nélkülieket érdekeltté tesszük benne. Például úgy, hogy visszaosztunk nekik. Ha pedig ezt a momentumosok drágának gondolják, vegyék hozzá azt is, micsoda egészségügyi kár keletkezik Budapesten a légszennyezés miatt!

Drága dolog szétosztani a parkolási pénzeket és az útdíjat? Attól függ, beleszámoljuk-e a tüdőrákot

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nagyon örülök a Karácsony Gergely közlekedési alapjövedelem-javaslatáról az Azonnalin kialakult vitának, bár még jobb lenne, ha jobban figyelnénk arra, hogy mit is mondott a másik fél, így kevesebb lenne a félreértés. Én nem mondtam, hogy szerintem működne a Karácsony javaslata mögötti matek (jelenlegi formájában nem működne). Éppen, hogy azt írtam, hogy „a Momentum szakértőinek sok mindenben igazuk van”, és egy szóval sem kritizáltam a matekot.

Továbbá utaltam arra is, hogy költségvetési szempontból mi a probléma Karácsony javaslatával: például az, hogy nem csak a belvárosiaknak (a belváros alatt nagyjából a Hungária Körút és Alkotás utca közötti területet értem), hanem a belvárosi parkolási problémákban és kedvezményekben nem érintett külvárosiaknak is adna támogatást, illetve, hogy a 67 ezer forint túl magas összegnek tűnik.

Miért ne dobjunk rögtön a kukába egy alapvetően jó ötletet?

Elsősorban amúgy azért kapcsolódtam be a vitába, mert a Karácsony javaslata mögött megbúvó elv – a jelenleg csak az autósoknak járó kedvezmények szétosztása, esetleg kiterjesztése (Karácsonynál inkább utóbbi) – valószínűleg az egyetlen járható út a helyiek parkolásából eredő problémák kezelésére. Az ötletet tehát a kidolgozatlansága miatt nem kellene elintézni annyival, hogy ilyen még sehol nincs, vagy hogy ez populista pénzszórás.

A cikkben már csak azért sem mentem bele számokba, mert Karácsony javaslatát csak egy háttérbeszélgetés kivonatából ismerhettük meg, és elképzelhetőnek tartottam, hogy a javaslat azért olyan elnagyolt, mert nem minden részletét ismertük meg. Az első felvetés óta amúgy már a csütörtöki HVG 7 nap rovatában is megjelent az elképzelés (csütörtökön), ahol az alapjövedelem összege már csak évi 60 ezer, és kerékpározásra is lehet költeni, pénteken pedig már évi 50 ezerre csökkent az összeg. Szóval a javaslat érezhetően fejlődik, és ha az elképzelésbe például az útdíjat is bevonnánk, akkor a belvárosban nem lenne olyan nagy gond az 50 ezer forint szétosztásához szükséges forrás előteremtése, de talán még Budapesten sem (erre később visszatérek).

Mindazonáltal én is nagyon szeretném megtudni, pontosan hogyan is gondolja a javaslatát Karácsony.

A Momentum szakértőinek második cikke alapján akár azt is lehetne hinni, hogy én csak úgy kitaláltam a 120 ezer forintos éves helyi parkolási díjat. Pedig ezt a díjat a fővárosi parkolási rendelet állapítja meg az egyórai várakozási díj kétszázötvenszeresében: azaz a Nagykörúton belül és Újlipótvárosban évi 120-131 ezer forintra, kicsit kijjebb pedig évi 44-87 ezer forintra jön ez ki. Ezt a díjat engedik el a belső kerületek önkormányzatai lakásonként egy autó után, de még a második autó után is adnak 30-100 százalék kedvezményt.

Azaz ekkora összeggel támogatják az autós háztartásokat: ezt szerintem nem nagyon lehet máshogy felfogni.

Az igaz, hogy egy parkolóhelynek ettől nagyobb is lehet egy értéke, erről már én is írtam, de szerintem első lépésként a 120 ezer forint megfelelő, és hatalmas előny, hogy ezt a számot még a jelenlegi, az autósok érdekeit előtérbe helyező városvezetés is elismeri.

Azt meg végképp nem mondtam, hogy mindenki kapjon 120 ezer forintot. Ilyet már csak azért sem mondtam volna, mert az alapesetben 120 ezer forintos parkolási támogatást nem személyek, hanem családok, háztartások kapják (hiszen jó esetben az csak lakásonként egy autó után jár), ezért legfeljebb az lenne logikus, ha háztartások kapnának 120 ezer forintot. De még ez utóbbit sem mondtam, arról meg elképzelésem sincs, hogy Karácsony honnan vette a 67 ezer forintos összeget.

Mennyi pénzt is lehetne szétosztani a parkolásból?

Egészen pontosan azt írtam, hogy a „többletbevételeket szét kell osztani egyenlően az adott kerületben (vagy parkolási zónában) lakók között”. Hogy ez mennyi lesz, az a többletbevételtől függ. A VII. kerületben például 50 ezren laknak, és az önkormányzat 12 ezer várakozási engedélyt ad ki. Tegyük fel, hogy a parkolási kedvezmény eltörlése után már csak 9 ezer várakozási engedélyt igényelnek, amiből keletkezik kb. 1 milliárd forintos extrabevétel (az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy az egész kerületben 120 ezer forint az éves parkolási kedvezmény).

Viszont a kevesebb autó miatt mondjuk 1500-zal csökken a parkolóhelyek iránti igény. Tegyük fel, hogy e parkolóhelyek közül százon teraszt fognak üzemelni (parkolóhelyenként évi 2,3 millió forint extra bevétel), 500 helyen pedig parkolóhelyenként évi 700 ezer forint extrabevétel keletkezik a nem helyiek parkolásából. A maradék 900 parkolóhely hely egy részén pedig szélesebb járda vagy zöldterület lesz, másik része meg lehetővé teszi, hogy könnyebben lehessen parkolni.

Azaz összesen kb. évi 1,6 milliárd extrabevételt lehet szétosztani, ami lakosonként évi 32 ezer forint. De persze ez lehet némileg kevesebb vagy több is:

ha valamiért nagyon kevésre jön ki, akkor esetleg már a korábban meglévő parkolási bevételeket is fel lehet használni erre a célra, bár ez esetben már nem lesz költségvetéssemleges a javaslat. Egy négytagú család pénzügyileg tehát még akkor is jobban jár, mint most, ha megtartja az autóját. Mivel például a VII. kerületiek többsége feltehetően – legalábbis a népszámlálási adatokból úgy tűnik – olyan háztartásban lakik, ahol vagy nincs autó, vagy legalább 4 tagú a család, a javaslattal a többség jól jár. Persze ehhez az is kell, hogy az önkormányzat ne csak akkor engedélyezze terasz létesítését parkolóhelyen, mikor arra a járdán nincs lehetőség (önkormányzati rendelet írja most ezt elő ugyanis), hanem éppen ellenkezőleg, a teraszokat inkább a parkolóhelyek felé szorítsa. Jelenleg a VII. kerület számos parkolóhelyre igényelt teraszt elutasít, és ezzel lemond parkolóhelyenként évi 2,3 millió forint bevételről csupán azért, hogy a helyi autósok kedvében járjon.

Hogyan lehetne csökkenteni a belvárosi parkolóhelyek számát?

Abban teljes mértékben egyetértünk a Momentum szakértőivel, hogy a belvárosi parkolóhelyek számát csökkenteni kell. Az is eléggé egyértelműnek látszik, hogy ezt leginkább a helyi lakosok parkolásának csökkentésével lehet elérni, mert már a helyi autók száma is jóval meghaladja a parkolóhelyek számát, illetve a nem helyiek parkolását a parkolási díj többé-kevésbé jól szabályozza.  Erre közgazdaságilag nagyjából két lehetőség van: vagy egyből a kínálatot – azaz a parkolóhelyek számát – kell csökkenteni adminisztratív módon, vagy a pedig keresletet (áremeléssel), ami után lehetőség nyílik a kínálat csökkentésére. Mindkét módszer működik, de

a parkolóhelyek szimpla megszüntetése azt jelenti, hogy a kereslet mindig jóval nagyobb lesz kínálatnál.

Azaz egy ideig csak még nehezebb lesz parkolóhelyet találni, mint ma. Persze egy idő után beáll valami egyensúly, és a leginkább frusztrált autósok elköltöznek, eladják az autójukat, vagy magán-parkolóhelyet bérelnek, ha tudnak, és kb. olyan nehéz lesz parkolni (vagy kicsit nehezebb), mint ma.

Ráadásul ez a módszer fenntartja az az igazságtalan állapotot, hogy míg a jellemzően tehetősebb autós háztartások továbbra is évi százezres támogatást kapnak, a kevésbé jómódú autó nélküli háztartások nem kapnak semmit. (Ez a Momentum szociális érzékenységét amúgy nem zavarja?) Cikkük alapján a Momentum szakértői ezt a megoldást preferálják, bár ez nem teljesen egyértelmű, mert azt is írják, hogy a parkolóhelyek számának csökkentésével implicit módon emelkedik az áruk, mintha a helyi parkolási engedély egy piaci áru volna. Vagy itt a látogatók által fizetendő parkolási díjra gondolnak. ami például 440 forint/óra? Annak megemelése minimális hatással lenne a belvárosi parkolási problémára, mert azt túlnyomó részben a helyiek parkolása okozza. Vagy esetleg egy kényelmetlenségi költséget értenek ez alatt? Ha pedig a helyi parkolás engedély árára gondoltak, akkor milyen módon terveznek támogatást szerezni a nyilvánvalóan népszerűtlen emelésnek?

A másik lehetőség a kereslet csökkentése olyan díjemeléssel, ami a keresletet jóval a kínálat alá szorítja. Ezután (vagy ezzel egyidőben) pedig lehetőség nyílik a kínálat csökkentésére is egy olyan szintre, ami kicsivel a kereslet fölött van. Ha pedig még tovább akarjuk csökkenteni a kínálatot, akkor először tovább kell emelni a parkolás árát. Persze a pakolási díjakat nagyon nehéz megemelni az autósok ellenállása és az autó nélküliek érdektelensége (nekik nagyjából mindegy, hogy mennyi a parkolás ára) miatt, főleg ingyenes szintről.

Ezért úgy célszerű díjat emelni, hogy az autó nélküliek érdekeltté váljanak az emelésben.

Erre a legegyszerűbb módszer a parkolási kedvezmények egyenlő mértékű szétosztása a lakosság között, ami ráadásul jóval igazságosabb is, mintha azt csak az autósok kapnák. Ez ráadásul logikus is, hiszen a parkolás közterület-foglalása miatt a helyben lakók többé-kevésbé azonos mértékben szenvednek hátrányt (azaz kevesebb hely jut zöldterületnek, járdának, stb.).

Itt érdemes megjegyezni, hogy az Amszterdamban tervezett módszer – azaz a parkolási engedélyek számának csökkentése - Budapesten nehezen működne. Ugyanis míg Amszterdamban a parkolási engedély visszavonásig (például az autós elköltözéséig vagy haláláig) érvényes (de a díját rendszeresen kell fizetni), Budapesten csak egy évig. Azaz Budapesten minden évben el kellene dönteni, hogy ki kap és ki nem kap engedélyt. Mégis hogy menne ez, az kap engedélyt, aki január első munkanapján, hamarabb érkezik? Persze Budapesten is át lehetne térni a visszavonásig érvényes engedélyre, de mennyire igazságos az, hogy pl. a régi vagy idős lakónak van engedélye, az újnak vagy fiatalnak meg nincs? Ezt a problémát amúgy Amszterdamban is úgy tervezik kezelni valamennyire, hogy növelik az engedélyek árát.

Felelőtlen ígérgetés? Mihez képest?

Bár azzal egyetértek, hogy a problémákat rendszerszinten kell kezelni, a belvárosi parkolás pont egy olyan többé-kevésbé független probléma, amit a parkolási kedvezmények eltörlésével jól lehet kezelni. Hiszen ha egy kerület a kedvezmények eltörlésével és parkolóhelyek egy részének megszüntetésével úgy állítja be a kínálatot és a keresletet, hogy a kínálat a kereslet fölött legyen, akkor a parkolóhely-keresés által generált forgalom is lecsökken, és mivel csökken a helyi autók száma, az általános forgalom is csökken. És

mivel a parkolási kedvezmények megszüntetése teljes mértékben kerületi hatáskör, azt a kerületek akár egymástól függetlenül is megtehetik.

De ha mégis rendszerszinten közelítjük meg a problémát, akkor a Karácsony javaslatához szükséges 100 milliárd forint nem is olyan óriási összeg. Ugyanis az EU által támogatott Aphekom-jelentés alapján Budapesten csak a PM 2.5-szennyezés évi 4,1-4,9 milliárd eurós egészségügyi kárt okoz. (A PM2.5 a 2.5 mikrométernél, a méter milliomodrészénél kisebb részecskéket jelöli, amelyek azért különösen veszélyesek, mert könnyen bejutnak a tüdőbe. A PM2,5 légszennyezést elsősorban a közlekedés – különösen a dízelmotorok használata - és a szilárd fűtőanyaggal történő fűtés okozza.) De az OECD tanulmánya is 20 milliárd dolláros (azaz 17,5 milliárd eurós) légszennyezési kárral számol egész Magyarországra vetítve, ami kb. összevethető a budapesti értékekkel.

Budapest esetében mindenesetre számoljunk az átlaggal, 4,5 milliárd euróval, azaz 1 450 milliárd forinttal, és tegyük fel, hogy az autóforgalom ennek a harmadát okozza, ami valószínűleg elég konzervatív becslés. Azaz

a Momentum szakértői egy olyan javaslatot állítanak be felelőtlen ígérgetésnek a költségigénye miatt, melynek költsége az autóforgalom okozta egészségügyi károk alig ötödét teszi ki.

Ha a Momentum komolyan gondolja azt, hogy „csak azok az utazások jöjjenek létre, aminek társadalmi haszna nagyobb, mint az egyéni költsége” (amivel teljes mértékben egyetértek), akkor önmagában egy ilyen összegtől nem kellene megrökönyödnie, és egy javaslat költségigényét nem Budapest költségvetéséhez, hanem a javaslat által elérni kívánt társadalmi haszonhoz (ez esetben évi több száz milliárd forinthoz) kellene viszonyítania.

Még a környezezetvédelmi elfogultsággal igazán nem vádolható OECD is az externális költségek (többek közt az egészségügyi költségek) megfizettetésében látja a probléma megoldását. Azaz az évi 500 milliárd forint légszennyezési kár egyötödének megfizettetése egyáltalán nem egy valóságtól elrugaszkodott elképzelés. A légszennyezés okozta egészségügyi kár esetében pedig még logikusabb is annak egyenlő mértékű szétosztása, mint a parkolás esetében, hiszen egy olyan egészségügyi kárról van szó, ami általában idősebb korban realizálódik, előre nem látható, hogy kinél mekkora kárt fog okozni, és kezelni is nagyon nehéz (bár a belvárosiak és a forgalmas utak közelében élők feltehetően az átlagostól nagyobb légszennyezési terhelésnek vannak kitéve).

Ezért teljes mértékben egyetértek azzal, hogy használatarányos útdíjra óriási szükség van, de elsősorban nem a belvárosi parkolási probléma, hanem az autók légszennyezése miatt. Amúgy ugyancsak jó lenne tudni, hogy a Momentum hogyan szeretné bevezetni az útdíjat (erről még nem esett szó), mivel ott is ugyanaz a probléma, mint helyi parkolási díjjal, azaz önmagában elég népszerűtlen. És nem vagyok biztos benne, hogy tömegközlekedés nagyobb támogatása vagy fejlesztése az útdíj-bevételekből (erre lehet következtetni a Momentum nyilatkozataiból) elegendő a kellő támogatottság elérésére.

Persze Karácsony homályos javaslatából valóban nem derül ki, hogy miből fedezné az alapjövedelem 100 milliárd forintos nagyságrendű költségét, és ezért jogosan éri kritika (bár a javaslatnak akár az is lehet a célja, hogy tesztelje a közvéleményt a ma kizárólag autósokat illető támogatások egyenlő mértékű szétosztásával kapcsolatban). De a homályba burkolózó részletek miatt

nem kellene elvetni az egész elképzelést, mely a kidolgozatlanságával együtt is nagyszerűen rávilágít a budapesti közlekedési problémák legfőbb gyökerére, azaz az autóhasználat kivételezett támogatására.

A szerző a CEU PhD-hallgatója. Ha olvasnál még tőle, ide kattints!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek