Ne külföldön háborogjanak egymáson a magyarok! – Az FDP főtitkára az Azonnalinak

A német nagykoalíciónál csak a parlamenti ellenzéke unalmasabb, mondja az Azonnalinak Nicola Beer. A német polgári-liberális FDP főtitkárát az EU német dominanciájáról, a szociális kapitalizmusról és az Orbán Viktorhoz való viszonyukról is kérdeztük. Szerinte hosszútávon káros, ahogy Orbán és hazai ellenfelei belpolitikai célra használják a külpolitikát.

Az Azonnali Berlinben végiginterjúvolta a potenciális német parlamenti pártok prominenseit. Hogyan futnak neki a 2017-es parlamenti választásnak? Miért lesz jó Magyarországnak, ha ők kerülnek hatalomra? Mit várhatunk tőlük Európa-politikájukban? Hogyan bánnának Magyarországgal? Hogyan viszonyulnak Orbán Viktorhoz? Sorozatunk első része az SPD-é volt, második része a CDU-é, a harmadik a Zöldeké, ebben a negyedikben Nicola Beer, a polgári-liberális FDP főtitkára ült le egy kávéra az Azonnalival.

+++

Az FDP alapvetően liberális párt. A liberális kifejezés Magyarországon szitokszóvá vált – mit tettek önök azért, hogy Németországban nem vált teljesen azzá?

Valóban, a liberalizmus és a liberális kifejezések esnek a leggyakrabban visszaélések áldozatául. Vagy azért használják ezt a szót, hogy valaki saját magát felvilágosultnak állítsa be általa, vagy azért, hogy másokat rágalmazzanak vele. Mi azért használjuk a szabad demokrata nevet, mert a szabadság és a felelősség a liberalizmus alapja és zsinórmértéke. Élje meg mindenki a saját elképzelései szerint a szabadságot, de ne egoisztikusan, könyökölve tegye ezt, hanem a társadalom felelős tagjaként. Ez tulajdonképpen a polgári gondolkodást, viselkedést jelenti.

Szabad demokrataként sem jutnának messzire Magyarországon.

Pedig minden társadalomnak jót tesz, ha van egy olyan politikai erő, amely erősen fellép a szabadság és felelősség kombinációjáért. A politikai térben természetesen vissza kell tudni verni az ellenfelek propagandáját.

Mondhatjuk, hogy az FDP kapitalista párt?

Nem tudok mit kezdeni a kapitalista szóval. Mi a szociális piacgazdaságért küzdünk, ami jó példája annak, hogyan működtethető a szabadság és a felelősség kombinációja. Az egyik oldalon ott a piac, amely az állam által lefektetett tiszta szabályok alapján működik – úgy, hogy az állam saját cégeivel nem avatkozik bele a gazdasági szereplők közti versenybe.

hanem olyat, ahol a növekedés és a többletjavak azokat támogatják, akik nem tudnak segíteni saját magukon: a betegeket, időseket, gyengéket. A cél az, hogy az embereket minél előbb ismét aktívvá tehessük, hogy saját lábra tudjanak állni. Az FDP, azt hiszem, egyedüli németországi pártként sem a szabadságot, sem a felelősséget nem akarja túlhangsúlyozni.

Az FDP-ről nekem Christian Linder minden erőfeszítése ellenére továbbra is az jut eszembe, hogy öltönyös öregurak szivaroznak egy limuzinban, közben pedig adócsökkentést hirdetnek.

Holott egy vállalkozó nem ilyen. A német gazdaságot 99 százalékban többnyire családi tulajdonban álló kis- és középvállalkozások alkotják, vagyis nem negyedévekben és osztalékokban, hanem fenntarthatóságban gondolkodnak, évtizedekre előre. Ők a településeiken nem csupán adófizetők, hanem szociális vagy kulturális ügyek nagy támogatói is – legyen az a tűzoltóság, az egyházközösség, vagy egy múzeum.

Az ilyen vállalkozót tekintjük mi a szabad demokrata vállakozó prototípusának: egyszerre képviseli a közgazdasági tudást, az innovatív üzleti modellt és a közösségért érzett felelősséget. Persze ott, ahol valamelyik elem hiányzik, előjöhetnek hibák, elég, ha csak a nagy konszerneknél határozott idejű munkaszerződésekkel foglalkoztatottak ügyét nézzük. De ez nem a tiszteletreméltó üzletember képe, amilyet mi szeretnénk.

Vállalkozók kipipálva. Kik szavaznak még az FDP-re?

Nem gondolkodunk választói csoportokban. Olyan emberekhez szólunk, akikben van kedv és bátorság a jövő alakítására és akik osztják a kevesebb állami beavatkozással működő piacgazdaság, a hatékonyabb jogállam, és az alapvető jogok állam, igazságszolgáltatás és rendőrség általi védelme által fémjelzett jövőképünket.

Hogy értékeli a 2013-as bukást, a parlamentből való kiesést, mi volt annak az oka?

Egy olyan, CDU-dominálta koalícióban vettünk részt, amely idővel egyre nagyobb kompromisszumokra kényszerített minket. 2014-ben egy hosszas belső diskurzust követően tartalmilag is újraépítettük az FDP-t. Ennek köszönhető, hogy egyre inkább visszanyerjük a hitelességünket, és hogy egyre több olyan ember van Németországban, aki velünk együtt úgy látja, szükség van egy jövőt katalizáló, szabadságért küzdő erőre.

Belemennének újra a CDU-val való koalícióba?

Ez azon múlik, hogy vannak-e annyira bátrak a kereszténydemokraták, hogy elfogadják a jövőképünket. Mi koalíciókötést csak a Linkspartei és az AfD esetében zárunk ki, vagyis a politikai spektrum két szélén található szélsőségesekkel. A választás napjának estéjén meglátjuk, ki milyen eredményt ért el, miféle konstellációk jöhetnek szóba, érvényesíteni tudjuk-e a programunkat.

Amennyiben nem kerülünk kormányra, nagyon éber ellenzékként kell ránk számítani. A mostani nagykoalíciónál ugyanis csak a jelenlegi parlamenti ellenzék unalmasabb.

Miért nem működnének együtt az AfD-vel? Ők is legalább annyira hisznek a kapitalizmusban, mint önök.

Újra elmondom: nincs kapitalista programunk. Döntést hoztunk arról, hogy

Ez rögtön üti egymást az FDP külpolitikai elképzeléseivel: mi EU-pártiak vagyunk, az európai országok együttműködésében hiszünk, csak szerintünk jobban kell megszervezni az EU-t a jelenlegi állapotánál.

Az Európai Egyesült Államok a cél?

Először is jobbá kell tenni a jelenlegi uniót. Túl sok aprósággal van most elfoglalva az EU, mert nem mer hozzányúlni az igazán nagy témákhoz. Erősebb közös kül- és biztonságpolitika kell. Hatékonyabb menekültpolitika. Modernizálni kell a közös piacot a digitalizáció és az energetika terén. Hatékonyabban kell védenünk az EU külső határait – nem szabad ezt csak azokra bíznunk, akiknek Magyarországhoz hasonlóan ténylegesen van külső uniós határszakasza.

Reformra szorulnak az uniós intézmények is: demokratikusabb Európai Parlament kell, ahogy meg kell oldani azt is, hogy a tagállamok miniszterelnökei és államfői ne kizárólag belpolitikai érdekeket vegyenek figyelembe az egész uniót érintő döntéseik meghozatalakor.

Érezhető német dominancia az unióban?

Az EU-t egyenrangú partnerek közösségének tartom. Fájó hiányosságnak látom a nagykoalíció külpolitikájában, hogy nem szószólója, közvetítője a kisebb tagországok érdekeinek. Nem hinném, hogy ez dominancia lenne, de

A választást követően ezen sürgősen változtatni kell.

Magyarország kicsi ország Németországhoz képest, a menekültválság során pedig elég alaposan artikulálta a saját véleményét és érdekeit. Meg kellett volna hallani?

Mi, liberálisok kritizáltuk Angela Merkel döntését. Egy ilyen horderejű ügyben nem szabad egyedül döntést hozni, ki kell kérni az európai partnerországok véleményét. Nem csak Magyarországra, hanem az összes tagállamra való tekintettel. A kancellárt érintő kritikánkhoz hozzátettük: olyan menekültpolitikára van szükségünk, amely határozott idejű tartózkodást engedélyez az erőszak elől oltalomra szorulóknak a biztonságos országokban, mint az EU-ban.

A mai napig rengeteg olyan probléma vár megoldásra, amit Merkel 2015-ös döntése okozott – legyen szó a menekültek regisztrációjáról, vagy elszállásolásáról. Éppen ezért fontos, hogy az ehhez való hozzájárulásban egyelőre igencsak tartózkodó európai országok is belássák, szükség van egy közös menekültpolitikára, hogy az ilyen rendkívüli helyzetek esetén ezek az emberek gyors és biztonságos humanitárius segélynyújtásban részesüljenek.

Jó döntés volt Orbán Viktor részéről a magyar déli határszakasz lezárása?

Úgy mondanám, hogy megpróbálta megakadályozni a rendelkezésére álló eszközökkel, hogy emberek regisztráció nélkül utazzanak be az Európai Unió területére. Jobban örültem volna, ha az uniós tagországok közösen cselekednek a külső határok védelme terén.

Horst Seehofer azóta is köti az ebet a karóhoz. Obergrenze, Obergrenze, ismételgeti 2015 óta a bajor tartományi miniszterelnök. Célja egyfajta felső limit bevezetése, hogy csak bizonyos számú menekült érkezhessen évente. Egyetértenek vele?

Az oltalomnak nincs felső korlátja. Nem tudjuk előre megmondani, hány embert fognak politikai, vallási okokból üldözni, ahogy azt sem, hány polgárháború zajlik még a bolygón. Amit viszont tennünk kell ezen mozgások rendezett mederbe tereléséhez, hogy nyilvánvalóvá tesszük, hány embert vagyunk képesek befogadni.

Hogyan alakulnának a német-magyar kapcsolatok az FDP kormányra kerülése esetén?

Örülnék, ha újra megtelnének élettel. Német részről sokszor nem vesszük figyelembe, hogy a kelet-közép-európai országok számos háborút és diktatúrát megszenvedtek, így egészen más például a civil társadalom kialakulásának és a vitakultúrának a helyzete is. Jelenleg számos dolog zavarja Németország kapcsolatát Magyarországgal – de ugyanez a helyzet Lengyelországgal is. Gyakori, hogy politikai természetű dolgok kapcsán külföldön indítanak el felháborodáshullámot mindkét oldalról ahelyett, hogy otthon megbeszélnék.

Holott ezek sem az ottani közbeszéd állapotának, sem az uniós országok közötti kapcsolatoknak nem válnak hasznára.

Én személyesen, érzelmileg is kötődöm ezekhez az országokhoz. Már csak azért is, mert mi németek tudjuk, hogy az 1956-os forradalom és az 1980-81-es lengyelországi sztrájkhullám nélkül soha nem omlott volna le a berlini fal. A magyarok már a berlini fal leomlása előtt átvágták a vasfüggönyt – ezek az országok különleges szabadságharcos hagyománnyal bírnak. Kívánom, hogy ez a fajta lendület akkor is jelenjen meg, amikor az EU reformjáról, újbóli beindításáról van szó. Csak ezekkel a külföldre importált felháborodáshullámaikkal hagyjanak fel...

A szabadságharcos imidzs fontos része az Orbán Viktor-brandnek.

Láthatóan élvezi, ahogy felháborodást váltanak ki uniós szinten az egyes törvényjavaslatai – legyen szó a civilekről, a médiáról vagy legújabban a felsőoktatási törvény módosításáról.

Ezzel együtt látnunk kell, hogy más csatornákon és ellenkező előjellel ugyan, de ugyanezt a játékot űzik Orbán politikai ellenfelei is például az Európai Parlamentben. Kétlem, hogy a külpolitika ilyen célokra való felhasználása hosszútávú belpolitikai sikerhez vezetne.

Egy CDU-FDP kormány esetén esélyes, hogy önök adnák a külügyminisztert. Hogyan bánnának Orbán Viktorral?

Hadd ne spekuláljak kormányzati posztokról választás előtt! Engedje meg, hogy másképp válaszoljam meg ezt a kérdést.

Ám legyen.

Örülnék, hogy ha lement a választási kampány Magyarországon is, különösebb nyilvánosság nélkül le tudnánk ülni a tárgyalóasztalhoz.

FOTÓK: Bakó Bea