Nézzük a német tévét, mert ott jó a műsor és csináljunk úgy, mintha ennek itt jelentősége lenne. Innen nézve álomszerű, hogy egy ország problémáira hirdet 3-4 párt megoldást. Mi a gyárudvar vagyunk.
Az Azonnali cikke jó összefoglaló, én annyit teszek hozzá, hogy
ami a CDU elnökválasztásán zajlik, az Európa jövőjének szempontjából nagyon meghatározó.
Pár napja kommentben írtam arról a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldalán, hogy mennyire meghatározó dolog egy demokráciában a pártrendszer, mennyire kell az a jó és stabil, szélsőségektől mentes működéshez. Ezt tökéletesen mutatja a német jobboldali-jobbközép párt, a CDU elnökségéért folyó kampány.
A két esélyes
Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) határozott, erős politikus, mégis, ha az ember a beszédeit hallgatja, akkor Angela Merkelt hallja, valamivel fiatalosabb, kevésbé fáradt kiadásban. Mivel Merkel emberéről van szó, arra is számíthat, hogy a CDU-ban kulcspozíciókban levő merkelisták (nyilván pozícióik megtartásáért cserébe) őt támogatják. AKK politikája voltaképpen Merkelének a folytatása, egy kicsit kevesebb merkeln (ez az ige a németben a kivárást, a majd megoldódik magától mentalitást jelenti) mellett. Egy kevés konzervatív vérfrissítés, sok folytatása annak, ami eddig volt. És ami a CDU borzasztóan gyenge választási szerepléséhez és a két éve tartó permanens kormányválsághoz vezetett.
Friedrich Merz ezzel szemben keményen jobboldali beszédeket mond, a múlt szerdai türingiai vitán elmondott beszéde szerintem modellértékű, hogy hogyan kell egy (nemcsak német viszonylatban) radikális jobboldali beszédet mondani anélkül, hogy átlépnénk azt a vonalat, amelyiknek a másik oldalán már a szélsőjobb van, fajelmélettel, iszlámgyűlölettel és hasonlókkal.
Friedrich Merz beszédeit hallgatva arra gondoltam, hogy végre felzárkózott a liberális-pragmatikus (Macron), a centrista (Merkel és újabban AKK) mellé egy jó jobboldali alternatíva az európai politikában a populista kihívásra.
Már csak egy jó, hiteles új baloldal kellene, amelyik nem arról álmodozik, hogy a Lidl kijáratánál álló národnyikok kibontatják az emberrel a mirelit borsót és tíz szemet helyben a szegények közé szórnak, hanem valami olyasmit mond, amire szavaznak is az emberek, és proletárforradalom nélkül is hatással tud lenni az európai politikára.
Jobbratolódás most, vagy jobbratolódás lassabban és később?
Németország vezető (és egyedül talpon maradt) nagypártja tehát arról fog dönteni, hogy kell-e neki jobbra mozdulni, és elcsábítani az AfD-hoz átment korábbi szavazóikat. Nem véletlen, hogy Merz egy türingiai vitán állította középpontba a migrációt és mondott határozott jobboldali beszédet. Kelet-Németország az AfD vadászterülete, ahol ráadásul a jövő évben több tartományban is választások lesznek. A dolog pikantériája egyébként az, hogy Merz katolikus, kérdés, hogy ezt az evangélikus szászok és poroszok elnézik-e majd neki...
AKK ezzel szemben elzárkózik attól, hogy radikálisan jobbra mozduljon, maradna nagyjából középen, maradna az ENSZ migrációs paktumban, általában, követné a Merkel-féle irányvonalat, elfoglalva a politikai centrumot. Ebben is van ráció, hiszen erősödnek a zöldek és az FDP, ráadásul Robert Habeck vezetésével a zöldek is a centrum felé mozdultak el, mivel szavazóbázisuk nagyrészt beleöregedett már az aktivistaságba, egyszerűen szüleinél zöldebb, környezettudatosabb, társadalmi problémákra érzékenyebb, de a német polgári jólét minden előnyét élvező, középkorú szavazókká lett.
Vagyis ebből az körvonalazódik, hogy kormánykoalíciót lehet majd a jövőben csinálni túlzott jobbra mozdulás nélkül is, és így talán (AKK szerint mindenképp) elkerülhetők a jobbratolódás okozta veszteségek. AKK megoldása mindenképp kevésbé kockázatos a CDU-nak, és alighanem győztes is lesz. A kérdés persze az, hogy mi lesz így a kétségkívül jelentős, a CDU-tól jobbra levő szavazókkal.
Előbb-utóbb Annegret Kramp-Karrenbauernak is kell jobbra mozdulni, de klasszikus merkeli taktika, hogy ezt nem a kampányban akarja megtenni, hanem majd később.
Egyfelől tehát nagyon jó látni, ahogy a német politikában az intézményes keretek betartásával reagálnak arra, hogy új kihívások jelentek meg, és akárki is lesz Merkel utóda a CDU élén, foglalkozni fog majd ezzel. Sőt. Mivel Merkelnek azért még van bőven a kancellárságból, az ő politikai pályájának a végét is meg fogja határozni, hogy mit akar a mögötte levő (vagy mögötte álló...) párt.
Hol a baloldal?
Viszont sajnos jól látszik az is, hogy az európai politikai elit válsága a baloldal válsága is.
Az Azonnalis cikkben emlegetett Gabor Steingart reggeli podcastja a múlt héten már kínjában motivációs coach-ot is megszólaltatott, hogy valaki mondjon már végre valamit a német szociális támogatási rendszer, az úgynevezett Hartz IV törvény felülvizsgálatáról. Ezt a támogatási rendszert amúgy még a szociáldemokrata Gerhard Schröder alatt vezették be, és ezt akarják most a szocdemek és a zöldek is megreformálni, valamelyest kevésbé keményebbre, a politikai szólamok szerint úgy, hogy ne a büntető (mármint a nemdolgozást) hanem a motiváló (mármint dolgozásra) része kerüljön előtérbe.
Mindezt akkor, amikor milliókat vonzott Németországba a szociális rendszer, és nemcsak lebombázott szerencsétlen országokból, hanem tőlünk is.
Közben persze az ENSZ migrációs egyezménye alapján nehezebb lesz szétválogatni a gazdasági és a politikai menekültet, és ilyen környezetben akar megengedőbb szociális rendszert a német baloldal. Kutyaszorító ez a javából,
mert közben viszont Németországot súlyos szociális problémák sújtják, növekvő jövedelem-egyenlőtlenség, szegénység, ilyesmi.
Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy (legalábbis az Andrea Nahles vezette) SPD ezekre nem tud értelmes megoldási javaslatot. Égető kérdés, hogy ki fog tudni, és ki lesz a németországi baloldali erő, meg tudnak újulni, vagy szép csendben ellesznek 150 eurós kasmírsáljaikban, 300 eurós szemüvegeikben, dupla ristretto-latte-frappuchiatójuk (esetleg egy nagyon finom, 1997-es Chateau de Izé-Hogyishívják) szopogatása közben proletárforradalmat vizionálva, amíg tényleg el nem söpri őket a proletárforradalom...
Nekünk ez csak tévéműsor
De innen, Magyarországról nézve mégiscsak az az álomszerű, hogy egy ország problémáira hirdet 3-4 párt megoldást, egy nagypárton belül három ember hirdet finomhangolást, és ebből a következő egy-másfél évben meg fog születni az új európai politikai irány, kiegyezve Macronnal, vagy ha nem vészeli át a zavargásokat, akkor majd az utódjával.
Szóval, nagyon szép dolog ez, csak nekünk nincs benne hely.
Mi ebben a történetben gyárudvar vagyunk, mert mi, a politikai irány közös megtalálása helyett, rábíztuk valakire, aki az országon 8 év alatt nagyobbat rombolt, mint az oroszok óta bárki.
Szomorú. Nézzük a német tévét, mert ott jó a műsor és csináljunk úgy, mintha ennek itt jelentősége lenne. Persze nincs, csak szólok, hogy majd mikor Putyin kegyelméből ideadják Kárpátalját, utána már országszerte zavarni is fogják a német tévét, és az interneten is Gollum Fucking Gollum lapja lesz kizárólag elérhető.
Ésik Sándor cikke a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, lehet menni lájkolni!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
