Nem Orbán legyőzése, hanem a kádárizmus reinkarnációjává lett orbánizmus meghaladása lenne Márki-Zay történelmi feladata.

Az általuk okozott társadalmi kár szempontjából majdnem mindegy, hogy a klímaszkeptikus cikkeket kifejezetten valami olajlobbi megrendelésére írják vagy önjelölt megmondóemberkedés a motiváció. Új érvekkel jellemzően nem rukkolnak elő.

Aki ma Magyarországon érvényesülni akar a legmagasabb szinten, annak férfiként NER-báróvá kell válnia, vagy nőként beülni egy NER-báró ölébe.

Húsz éve folyamatosan eláruljuk az országot és tényleges szuverenitását azzal, hogy a magyar kormány jóváhagyásával a mi országunk is részt vett egy klasszikus imperialista háborúban, mégpedig a megszállók oldalán – ahogy egyébként korábban is tettük, 1979-től 1989-ig, akkor még a szovjet birodalmi érdekeket kiszolgálva.

Most már az a sztori, hogy a nő is legyen ugyanolyan csúcsfogyasztó, bolygózabáló csúcsragadozó, mint a férfi. Kérdés, hogy kinek jó ez.

A holokausztot ma kizárólagosan zsidó népirtásként tárgyalják, miközben a társadalom egésze szempontjából a közép-kelet-európaiságot végleg megsemmisítő csapás volt. Kulturális genocídium.

Az, hogy a Facebook Ausztráliában blokkolta a hírtartalmakat, megmutatja: a nyilvánosságot privatizáló netmultiknak már a puszta léte is megengedhetetlen polgári demokráciákban.

Amit egészségvédelem címén látunk, az sokkal inkább kollektív öngyilkosság, a társadalmi kultúránk maradékának totális beáldozása. Hogy lettünk mi ilyen hitványak?

Ha 1789-ben lett volna fényképezőgép, a Bastille ostromáról és az ott hívatlanul megjelenő francia népről is alighanem hasonló fotókat lehetett volna készíteni, mint a Kapitóliumban.

Ha majd az életünket vezérlő 5G-alapú globális rendszerek egyszerre állnak le, akkor majd eszünkbe jut, mennyivel szabadabbak vagyunk a „bázisdemokratikusan” működő természetben.

Minden elem adva volna Szájer ügyében, amibe egy kormánynak bele kellene buknia, de közben sajnos már hiányoznak a magyar demokratikus kultúrának azok az alapvető ismérvei, amik egy ilyen bukáshoz kellenek.

A migránspánik és a vallásháborús hiszterizálás a nyugati demokráciák destabilizálásának fő eszközévé vált, amivel a putyini kommunikációt és a különféle országokban általa szponzorált szélsőjobboldali politikát lehet erősíteni.

A maszkpártiak és maszkellenesek között újfajta vallásháború dúl, mely sokban emlékeztet az egykori katolikus-protestáns hitvitára. A járványtagadás lett a techno-szcientista vallás istentagadása, ami egy modern boszorkányüldözést indított el. A kiátkozás kölcsönös a két tábor fanatikusai közt.

Akármi lesz is a sorsa az Index-típusú belvárosi médiának, az harmadrendű kérdés marad az ország sorsa szempontjából, amivel kapcsolatban a vidéki nyilvánosság és a vidéki sajtó minősége sokkal fontosabb kérdés.

A vidék – legyen az akár francia, akár magyar – a mai médiastruktúrában akár le is éghet, az nem érdekel szinte senkit egy olyan hírmátrixban, ahol a globális központok számítanak csak.

A Garda-tavat az olaszoknak eszükbe se jut tengerparthoz hasonlítani. Mi se annak alapján ítéljük meg a Balatont, amit a tömegturizmus alatt sínylődve a nyári tumultusban mutat!

Először bukott bele európai kormány a zöldek választási áttörésébe. Okkal feltételezhetjük, hogy ez a zöld hullám végig fog söpörni az egész európai politikán. Szurkoljunk, hogy Macron ne karolja fel, és tegye ezáltal hiteltelenné!

Példátlanul alacsony részvétel mellett a zöldeknek és a baloldalnak sikerült a legjobban mobilizálni a francia helyhatósági választáson. Az is kiderült: Macron pártja mégiscsak inkább jobboldali erő.

Az angolszász dominanciára és globális gyarmatosításra épülő rendszert alapjaiban megkérdőjelező tiltakozási hullám bontakozik ki: hiába terelnek egyesek, hogy csak faji konfliktusról van szó.

Az Egyesült Államok mély megosztottsága nem George Floyd halálával, nem a koronavírussal és nem is Trump elnökségével kezdődött. De végződhet-e mindez Amerika széthullásával?

Nem csak a nemzetállami út lett volna járható minden nép számára, a kiegyezés pedig nem volt hibás stratégia, csak többekkel kellett volna kiegyeznünk.

Aránytalan figyelemfókuszálással és médiamantrával szinte bármiből lehet a koronavírushoz hasonló tudatformáló mémet generálni – és ez önmagában sokkal félelmetesebb fenyegetés ránk nézve, mint maga a Covid-19.

Az elzártságban a bulizás és jópofizás álarcait levetve megmutatja igazi arcát a szinglitársadalom, ahol eszköznek tekintjük a másik embert, pedig a magányunk az eszköz – a fogyasztásé.

Olyan rendszerek jöhetnek ki a koronavírus-válságból, melyekkel legalább olyan rossz együtt élni, mint egy járvánnyal, és még a járványok felszámolásában sem lesznek érdekeltek.

A legnehezebb azt belátni és kimondani, hogy ami most történik, nem világvége, hanem egy jobb, új világ kezdete. Milyen jövőkép rajzolódik ki a járványból?

A hagyományosan fehérboros területek vörösborossá válhatnak, a mai marketingtrend könnyed, gyümölcsös borai helyett egyre inkább nagyobb alkoholú, nagytestű borok jönnek majd. Ilyen lesz a borágazat a 2020-as években.

A közös jövőnk a valódi tét, így az ökopolitika már egyáltalán nem csupán természetvédelem. Politikai erejét nem zöld pártnak kéne hívni, hanem inkább Jövő Pártnak.

Miközben Franciaországban a kormány mikroműanyagszűrőt építtet be a mosógépekbe, a magyar kormány egy olyan uniós kötelezettséget próbál saját zöld ötletként eladni, amire a Fidesz anno nemet mondott.

Szilveszterkor még sokan azok közül is etilkóma-közeli állapotba kerülnek, akik egyébként nem nagyon isznak, így eléggé aktuális, hogy miért eleve tévút az egész bűnbakkeresés, amire a „zéró tolerancia” jogi gyakorlata épül.

Az állítólag progresszív nagyvárosiak először gyarmatosították a vidéket, majd átnevelték a falusiakat, hogy ne termeljenek zöldséget, inkább vásároljanak. Nagy árat fogunk még fizetni ezért.

Nem attól leszünk magyarok, mert „egy vérből valók vagyunk”, hanem mert a magyar történettel azonosulunk. És azzal genetikától függetlenül azonosulhat bárki.

Hiába ünnepeljük a berlini fal lebontását, a bolygófogyasztói kapitalizmus győzelmével sem kerültünk közelebb egy valóban szabad világhoz.

A reálpolitikával takarózó technokrata felelősséghárítás is moralizálás. Nem csak a kurdok ügyében mutatkozik ez meg, hanem a globális ökokrízisben is. Válasz Szalai Máténak és Mendly Dorottyának.

Orbán maximálisan saját céljaira tudja használni ezt a fölényes pesti szöveget, hogy csak mi vagyunk itt európaiak, a vidék meg balkáni bugris.

Nehéz szavakat találni arra, hogy magyar állampolgárok vagyunk és a mi támogatásunkkal zajlik épp egy népirtás. Ami egyben az európai alapértékeink elárulása is.

Mi lenne, ha Greta nem a pánikgombot nyomná folyton, hanem felszólítaná a generációját, hogy mondjuk érettségi után ne dolgozzanak multiknak? Az már több lenne, mint színjáték.

A demokratikus kormányzás pont nem az uralkodást és a polgárok meg az önkormányzatiság totális leuralását jelenti. Akkor miért is gondolják a Fideszt az egyetlen kormányképes erőnek?

Ha mostantól klímakatasztrófának nevezzük a klímaváltozást, azzal csak hárítjuk a problémát, úgy teszünk, mintha nem kizárólag mi, emberek lennénk érte felelősek.

A képzelőerő és a gondolkodás képességének fejlesztése van eltűnőben a sors fura fintoraként egy olyan korban, amikor minden korábbinál sürgetőbb szükségünk lenne rá.

Ha ma Magyarországon az van, amit Lovasi András mond, akkor annak eleve nincs értelme, amit a TGM-típusú értelmiség mond, illetve csinál – talaját veszti egész narratívájuk.