Nem Orbán legyőzése, hanem a kádárizmus reinkarnációjává lett orbánizmus meghaladása lenne Márki-Zay történelmi feladata.
Az általuk okozott társadalmi kár szempontjából majdnem mindegy, hogy a klímaszkeptikus cikkeket kifejezetten valami olajlobbi megrendelésére írják vagy önjelölt megmondóemberkedés a motiváció. Új érvekkel jellemzően nem rukkolnak elő.
Aki ma Magyarországon érvényesülni akar a legmagasabb szinten, annak férfiként NER-báróvá kell válnia, vagy nőként beülni egy NER-báró ölébe.
Húsz éve folyamatosan eláruljuk az országot és tényleges szuverenitását azzal, hogy a magyar kormány jóváhagyásával a mi országunk is részt vett egy klasszikus imperialista háborúban, mégpedig a megszállók oldalán – ahogy egyébként korábban is tettük, 1979-től 1989-ig, akkor még a szovjet birodalmi érdekeket kiszolgálva.
Most már az a sztori, hogy a nő is legyen ugyanolyan csúcsfogyasztó, bolygózabáló csúcsragadozó, mint a férfi. Kérdés, hogy kinek jó ez.
Kalandorként emlegetik, akik csak felszínesen ismerték. Ebből is látszik, hogy ez a kor mennyire nem tud már mit kezdeni olyan hősökkel, akik mintha egyenesen egy Jókai-regényből bukkantak volna fel. Kardos Gábor nekrológja.
A holokausztot ma kizárólagosan zsidó népirtásként tárgyalják, miközben a társadalom egésze szempontjából a közép-kelet-európaiságot végleg megsemmisítő csapás volt. Kulturális genocídium.
Az, hogy a Facebook Ausztráliában blokkolta a hírtartalmakat, megmutatja: a nyilvánosságot privatizáló netmultiknak már a puszta léte is megengedhetetlen polgári demokráciákban.
Amit egészségvédelem címén látunk, az sokkal inkább kollektív öngyilkosság, a társadalmi kultúránk maradékának totális beáldozása. Hogy lettünk mi ilyen hitványak?
Ha 1789-ben lett volna fényképezőgép, a Bastille ostromáról és az ott hívatlanul megjelenő francia népről is alighanem hasonló fotókat lehetett volna készíteni, mint a Kapitóliumban.
Ha majd az életünket vezérlő 5G-alapú globális rendszerek egyszerre állnak le, akkor majd eszünkbe jut, mennyivel szabadabbak vagyunk a „bázisdemokratikusan” működő természetben.
Minden elem adva volna Szájer ügyében, amibe egy kormánynak bele kellene buknia, de közben sajnos már hiányoznak a magyar demokratikus kultúrának azok az alapvető ismérvei, amik egy ilyen bukáshoz kellenek.
A migránspánik és a vallásháborús hiszterizálás a nyugati demokráciák destabilizálásának fő eszközévé vált, amivel a putyini kommunikációt és a különféle országokban általa szponzorált szélsőjobboldali politikát lehet erősíteni.
A maszkpártiak és maszkellenesek között újfajta vallásháború dúl, mely sokban emlékeztet az egykori katolikus-protestáns hitvitára. A járványtagadás lett a techno-szcientista vallás istentagadása, ami egy modern boszorkányüldözést indított el. A kiátkozás kölcsönös a két tábor fanatikusai közt.
Akármi lesz is a sorsa az Index-típusú belvárosi médiának, az harmadrendű kérdés marad az ország sorsa szempontjából, amivel kapcsolatban a vidéki nyilvánosság és a vidéki sajtó minősége sokkal fontosabb kérdés.
A vidék – legyen az akár francia, akár magyar – a mai médiastruktúrában akár le is éghet, az nem érdekel szinte senkit egy olyan hírmátrixban, ahol a globális központok számítanak csak.
A Garda-tavat az olaszoknak eszükbe se jut tengerparthoz hasonlítani. Mi se annak alapján ítéljük meg a Balatont, amit a tömegturizmus alatt sínylődve a nyári tumultusban mutat!
Először bukott bele európai kormány a zöldek választási áttörésébe. Okkal feltételezhetjük, hogy ez a zöld hullám végig fog söpörni az egész európai politikán. Szurkoljunk, hogy Macron ne karolja fel, és tegye ezáltal hiteltelenné!
Példátlanul alacsony részvétel mellett a zöldeknek és a baloldalnak sikerült a legjobban mobilizálni a francia helyhatósági választáson. Az is kiderült: Macron pártja mégiscsak inkább jobboldali erő.
A már untig ismert kormányzati levélszemét- és óriásplakátkampánnyal újraindul a nemzeti konzultáció, amivel nem mellesleg sok százmillió közpénzt tudnak baráti reklámcégeknek juttatni. Azt hihetnénk, a témáról már nem lehet újat és érdekeset mondani, pedig de: nézzük meg, mennyire másfajta demokratikus konzultáció folyik éppen Franciaországban!
Az angolszász dominanciára és globális gyarmatosításra épülő rendszert alapjaiban megkérdőjelező tiltakozási hullám bontakozik ki: hiába terelnek egyesek, hogy csak faji konfliktusról van szó.
Az Egyesült Államok mély megosztottsága nem George Floyd halálával, nem a koronavírussal és nem is Trump elnökségével kezdődött. De végződhet-e mindez Amerika széthullásával?
Nem csak a nemzetállami út lett volna járható minden nép számára, a kiegyezés pedig nem volt hibás stratégia, csak többekkel kellett volna kiegyeznünk.
A jelek szerint újra kialakulhat egy nagy baloldali formáció a régi szocialista párt romjain Franciaországban. A 2022-es elnökválasztásra összehozhatnak Macronnal szemben egy zöld-balos alternatívát, melynek a zöldek vezéralakja, Yannick Jadot lehetne az elnökjelöltje. De vajon le tudnák-e győzni akár Macront, akár Marine Le Pent?
Aránytalan figyelemfókuszálással és médiamantrával szinte bármiből lehet a koronavírushoz hasonló tudatformáló mémet generálni – és ez önmagában sokkal félelmetesebb fenyegetés ránk nézve, mint maga a Covid-19.
Történelmi lehetőség előtt állunk: ki kell tolni a szünidőt a szüret végéig, komoly reklámkampány kell a közép-európai országokban, és át kell állítani a Balatont a mennyiségi turizmusról a négyévszakos minőségi turizmusra.
Az elzártságban a bulizás és jópofizás álarcait levetve megmutatja igazi arcát a szinglitársadalom, ahol eszköznek tekintjük a másik embert, pedig a magányunk az eszköz – a fogyasztásé.
Olyan rendszerek jöhetnek ki a koronavírus-válságból, melyekkel legalább olyan rossz együtt élni, mint egy járvánnyal, és még a járványok felszámolásában sem lesznek érdekeltek.
A legnehezebb azt belátni és kimondani, hogy ami most történik, nem világvége, hanem egy jobb, új világ kezdete. Milyen jövőkép rajzolódik ki a járványból?
A hagyományosan fehérboros területek vörösborossá válhatnak, a mai marketingtrend könnyed, gyümölcsös borai helyett egyre inkább nagyobb alkoholú, nagytestű borok jönnek majd. Ilyen lesz a borágazat a 2020-as években.
A közös jövőnk a valódi tét, így az ökopolitika már egyáltalán nem csupán természetvédelem. Politikai erejét nem zöld pártnak kéne hívni, hanem inkább Jövő Pártnak.
Miközben Franciaországban a kormány mikroműanyagszűrőt építtet be a mosógépekbe, a magyar kormány egy olyan uniós kötelezettséget próbál saját zöld ötletként eladni, amire a Fidesz anno nemet mondott.
Történelmi ajánlatot tett az európai országoknak Emmanuel Macron. Az ajánlata sokkal fontosabb nekünk is, mint gondolnánk, és sokkal kevesebb időnk is van rajta gondolkodni, mint azt esetleg feltételezhetnénk. És van rá vajon alternatívánk? Nézzük a lehetőségeket!
A lesajnált fejlődő országok, amelyekbe a „fejlett” nyugat sokszor a szemetét importálja, a műanyagok betiltásában előrébb járnak, és fenntarthatóbban is működnek a „fejlett” világnál. De meddig maradhat ez így, amíg minden erejükkel a GDP-orientált versenybe szállnak be, és fenntarthatóságuk fő oka, hogy még nem elég sikeresek ebben a versenyben?
Amerika a Szolejmáni elleni merénylettel bebizonyította: fabatkát sem érnek számára az általa képviselt világrend szabályai. Azzal pedig, hogy az iráni rakétacsapást válaszcsapás nélkül hagyta, demonstrálja: nem is hegemón már a szerepe ebben a világrendben. Ami most jön, az nem világháború, hanem globális háború, és már zajlik.
Az emberek sem Ausztráliában, sem nálunk nem állatmentők, hanem zömmel asszisztálnak az ökológiai rendszerek szétprédálásához. Azok is, akik tűzből menekült koalát itatnak: csak épp terepjáróból kiszállva, PET-palackból. Nem az a normális, ha emberek mentik és etetik a vadon élő állatokat, hanem az lenne a természetes, ha végre békén hagynánk őket.
Szilveszterkor még sokan azok közül is etilkóma-közeli állapotba kerülnek, akik egyébként nem nagyon isznak, így eléggé aktuális, hogy miért eleve tévút az egész bűnbakkeresés, amire a „zéró tolerancia” jogi gyakorlata épül.
Az állítólag progresszív nagyvárosiak először gyarmatosították a vidéket, majd átnevelték a falusiakat, hogy ne termeljenek zöldséget, inkább vásároljanak. Nagy árat fogunk még fizetni ezért.
Nem attól leszünk magyarok, mert „egy vérből valók vagyunk”, hanem mert a magyar történettel azonosulunk. És azzal genetikától függetlenül azonosulhat bárki.
Hiába ünnepeljük a berlini fal lebontását, a bolygófogyasztói kapitalizmus győzelmével sem kerültünk közelebb egy valóban szabad világhoz.
A reálpolitikával takarózó technokrata felelősséghárítás is moralizálás. Nem csak a kurdok ügyében mutatkozik ez meg, hanem a globális ökokrízisben is. Válasz Szalai Máténak és Mendly Dorottyának.
Orbán maximálisan saját céljaira tudja használni ezt a fölényes pesti szöveget, hogy csak mi vagyunk itt európaiak, a vidék meg balkáni bugris.
Nehéz szavakat találni arra, hogy magyar állampolgárok vagyunk és a mi támogatásunkkal zajlik épp egy népirtás. Ami egyben az európai alapértékeink elárulása is.
Mi lenne, ha Greta nem a pánikgombot nyomná folyton, hanem felszólítaná a generációját, hogy mondjuk érettségi után ne dolgozzanak multiknak? Az már több lenne, mint színjáték.
A demokratikus kormányzás pont nem az uralkodást és a polgárok meg az önkormányzatiság totális leuralását jelenti. Akkor miért is gondolják a Fideszt az egyetlen kormányképes erőnek?
Ha mostantól klímakatasztrófának nevezzük a klímaváltozást, azzal csak hárítjuk a problémát, úgy teszünk, mintha nem kizárólag mi, emberek lennénk érte felelősek.
A képzelőerő és a gondolkodás képességének fejlesztése van eltűnőben a sors fura fintoraként egy olyan korban, amikor minden korábbinál sürgetőbb szükségünk lenne rá.
Az apokalipszispornóban tomboló ökopszichopata mentalitás tulajdonképp nagyobb csapás az emberiségre nézve, mint a klímakatasztrófa, ami „csak” kívülről fenyeget minket, míg ez a hozzáállás belülről öli meg a lelket – illetve azt, ami még maradt az ember lelkéből. Az égő erdők képeit úgy osztjuk meg, hogy közben nem gondolunk a bennük elégő állatok millióira, és egy csomóan leszavaznak olyan ökopszichopatákra, mint Trump vagy Bolsonaro.
250 éve született Napóleon Bonaparte, akit elég sokan az európai történelem legnagyobb alakjának tartanak. A negyedévezredes jubileumon túl is bőven van okunk röviden áttekinteni fő emberi és történelmi tanulságait.
Ha ma Magyarországon az van, amit Lovasi András mond, akkor annak eleve nincs értelme, amit a TGM-típusú értelmiség mond, illetve csinál – talaját veszti egész narratívájuk.
Ennek a cikknek a tartalma kiskorúakra káros lehet, csak akkor olvass tovább, ha elmúltál 18 éves.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.