Most már az a sztori, hogy a nő is legyen ugyanolyan csúcsfogyasztó, bolygózabáló csúcsragadozó, mint a férfi. Kérdés, hogy kinek jó ez.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A szinglitársadalomhoz vezető feminizmusról indít társadalmi vitát Kardos Gábor írása: hét pontban fogalmaz meg a diagnózison túl egyfajta megoldási keretet, sőt, programot arra, hogy mi jelenthet kiutat egy alapjaiban fenntarthatatlan helyzetből és a két nagy ellentábor közt évtizedek óta téves előfeltevésekkel folyó rossz vitát hogyan lehetne konstruktívvá tenni, alapvetően új szempontok alapján. Eddig Puzsér Róbert és Czutor Zoltán jelezték, hogy hozzászólnak a vitához, de természetesen várjuk mások válaszcikkeit is.
Miközben a konzi és haladáspárti tábor már mióta egymás haját tépte a feminizmus kapcsán, a legsúlyosabb tévedésben furcsa módon pont egyetértettek, miszerint a természetet leuraló férfi előjogok önmagukban jók lennének és ezeket a nőknek is meg kéne adni – nem pedig a férfiaktól is elvenni, illetve gyökeresen korlátozni minden embernél egy fenntartható rendszer kialakítása érdekében.
Az a sztori, hogy a nő is legyen ugyanolyan csúcsfogyasztó, bolygózabáló csúcsragadozó, mint a férfi. Ő is vegyen és hajtson autót, terepjárót, amit igazából a férfiaknak se kéne már, mert nem fenntartható ez a modell. Kérdés, kinek jó mindez a multikon kívül, akik álfeminista fedősztorival adták el nekünk a tömegfogyasztás eldobható világát, amiből csak ők profitáltak igazán?
Inkább a nőket elférfiasító maszkulinizmusnak bizonyult, illetve mindkét nemet önmagából és egymásból kifordító genderideológia lett, ami mára szinglitársadalomhoz vezetett. Mindeközben leginkább a modern kapitalizmus munkapiaci és tőkeérdekeit szolgálta, nem pedig a nők, illetve általában az emberek érdekeit.
Az itt a kérdés, hogyan kerültünk ekkora slamasztikába és mégis mit lehet kezdeni akkor most ezzel.
1. A legelső vagy inkább nulladik lépés, hogy
A nők és férfiak egyenjogúságát mindig is evidenciaként kellett volna kezelni, ezt bármilyen formában megkérdőjelezni vagy elvitatni eleve értelmetlen, sőt: az egyenjogúság minél teljesebb megvalósulása kiemelten fontos társadalmi cél.
Ugyanakkor a jogon kívül minden más tekintetben a férfiak és nők közt meglevő valós különbségek felszámolása, a nők és a férfiak egyfajta uniszex kiegyenlítése és végső soron mindenfajta különbség legyalulása – ami főként a mai genderizmusra jellemző – rendkívül káros, egyénileg és kollektív szinten is leépüléssel járó tévútnak bizonyult.
Ennek legextrémebb példái a gendersemleges vécék és áruházi részlegek, a metrószexuális és uniszex divattrendek, meg a nemi szerepek teljes tagadásának mémként virálisan terjedő megannyi megnyilvánulása, melyek azért is kapnak olyan nagy publicitást, mert a legismertebb multik jelentős mértékben erre építik kommunikációjukat.
Azt kamuzzák persze, hogy a fejlődés és a társadalmi szerepvállalás miatt állnak ki a gendersemlegesség mellett, pedig valójában azért, mert az eladási számok azt mutatták, hogy kizárólag férfi és női cuccként már bizonyos nyugati országokban nem szerencsés reklámozni a tömegtermékeiket, mert ez főként a női fogyasztókat elriaszthatja.
Ezeket nem bedarálni, hanem újraértékelni kell, különben a társadalmat alapjaiban fenyegeti a nemi szerepek összekutyulása.
2. Mi is történt nagyjából egy évszázada? Véletlenül sem a világot és nőiket melldöngető gorillaként izomból uralni akaró férfitársadalomnak mondták azt a feminizmus jelszóval, hogy nézzetek már tükörbe: mennyire kínos és káros attitűdöt tartotok férfiideálnak, sőt, társadalmi normának – tanuljatok inkább több figyelmet, érzékenységet és emberséget a nőktől!
Épp ellenkezőleg történt:
Húzzanak ők is zakót és nadrágot, sőt, növesszenek micsodát maguknak, mert az a siker titka: a férfikarrier, sőt, a férfivá válás. Álljanak át ők is az erő sötét oldalára, legyen életideáljuk az erőszakos nyomulással elért „siker” egotripje mint karrier.
Mert nem azt mondta ki, hogy a nők és az egész világ erőszakos leuralását jelentő férfi előjogokat el kéne törölni – a férfiakat figyelmesebbé, érzékenyebbé kéne tenni, illetve az önuralmat kellene leginkább férfierénynek tekinteni mások leuralása helyett –, ami logikusan egy valódi feminizmus fő követelése lett volna… Dehogy-dehogy, még véletlenül sem ez történt, hanem pont a fordítottja:
3. A lexikonok hivatalos verziójában egy dajkamese szerepel, mert nem a nőjogi aktivisták, a szüffrazsettek vívták ki az egyenjogúságot, nem miattuk valósult meg és emelkedett törvényerőre, hanem a nagyipar, a nagytőke stratégiai érdekei miatt, miután a gyárakban hirtelen olyan sok munkaerő kellett, hogy csak a nők munkába állításával lehetett kielégíteni a nagyipar munkaerőigényeit.
A sors iróniája, hogy leginkább nagytőkés férfiak érdekei miatt ment végbe a nők egyenjogúvá tétele. Ha keményebben akarunk fogalmazni, akkor
Az mondhatná erre most valaki: az utóbbi két évtizedben, a globalizáció újabb korszakában már nem a gyárak futószalagjai mellé kellettek női munkások milliói, sőt, az ilyen termelés mára szinte megszűnt, illetve kiszervezték távoli gyarmatokra a gyártást. Csak hát ettől nemhogy jobbá nem vált a férfi-nő helyzet, de sokkal kiszolgáltatottabb és sokkal inkább célpont lett a tudatunk ebben az átalakulásban. A nagytőke ugyanis a magányipar új formáinak kialakításával váltott profilt: egyre inkább virtuális élményplatformok hozták a nagyobb profitot.
Mára a világ öt legnagyobb cége mind erre szakosodott netmulti, melyeket együtt GAFAM néven emlegetnek. Tudatunkat „okos” eszközökkel egyre profibban manipulálják a netmultik, akiknek legfőbb érdekük, hogy minél több olyan magányos ember legyen, akik pótcselekvésként tök felesleges „termékeiket” vásárolják mint „élményt” avagy „szolgáltatást”.
a valóságos magányiparként működő új virtuális kommunikációs eszközökkel és platformokkal (Facebook, Tinder, stb.).
Így már formailag házasságban is egyre inkább szinglitudatban él egymás mellett okostelefonozva a férfi és a nő. Feminista forradalomról a háttérben meghúzódó gazdasági érdekrendszer feltárása nélkül beszélni naivitás és nettó illúzió. Maga a feminizmus mint ideológia sokkal inkább volt okozata, mint oka a nagyipar átalakulásának, ami saját képére formálta át a társadalmat.
4. A klasszikus feminizmus nemhogy elutasította volna az erőszakosságelvű férfi előjogok domináns rendszerét, hanem épp ellenkezőleg, ezt az erőszakos dominanciát a nők számára elérendő legfőbb ideállá kiáltotta ki – teljesen tévesen. Emiatt pont az a radikális kritika maradt el, amire szükség lett volna mint valódi feminizmusra – leginkább a posztmodern változatokban jönnek e tekintetben önkritikusabb tendenciák a feminizmus újabb irányzataiban.
A klasszikus feminizmus azonban a gyakorlatban sokkal inkább egy rossz macsóizmust vagy maszkulinizmust jelentett – a nők egyfajta elférfiasítását, ami szükségképp tragikus következményekkel járt. A nők ezáltal kifejezetten olyan férfi tulajdonságokat tettek egyébként magukévá, melyeket eleve téves volt férfiasnak vélni, illetve a férfiasság legkevésbé szerencsés ismérvei – miközben a valóban fontos férfierények elsikkadtak, kikerültek a társadalmi érdeklődés homlokteréből, amióta kizárólag a feminizmus tematizálta az ilyen vitákat.
Általában csak az elnőiesedőférfi-trendek kapcsán szokás metroszexualitást emlegetni, pedig valójában mindkét nemnél meghatározó volt a metroszexualizálódás, amivel egyáltalán nem a másik nem lényeges jellemzőit vették át, hanem inkább
Mindkét nem legalját promózta nekünk globálisan a multimarketing mint irányadó társadalmi „fejlődést”. Hát köszönjük szépen!
5. A két nagy egybites tábor egyaránt félrevezető előítéletekre építi érvelését: az ókonzervatívok tévesen állítják, hogy a régi macsó rend jobb lett volna – az is téves elképzelés amúgy, hogy akár csak a férfiaknak jobb lett volna ostobán leuralni a nőket! –, ugyanakkor az sem áll, amit a balos feminizmuspárti tábor hangoztat, hogy most legalább elvben minden szuper lenne. Mert a keserű való az, hogy
illetve meghatározó részét képezi a mai mély civilizációs válságnak. Amerikában és a briteknél például a válások száma mintegy harmadával nőtt a pandémia alatt, de a BBC tanulmánya szerint globálisan is csúcsokat döntenek a válási statisztikák, illetve a szakítások.
A férfiasság és a nőiesség természeti erőforrásait, illetve a férfi-nő kapcsolatrendszer kulturális örökségét ugyanolyan ostobán sikerült lerabolni és kizsákmányolni, mint egyéb természeti erőforrásainkat, és nagyjából pont ugyanazzal a rövidlátó fogyasztói egoizmussal, az instant kielégülésre beszűkülő tudattal és „eldobhatóságra” bazírozott fogyasztói modellel.
Emiatt véletlenül se sikerül szembesülni azzal, hogy régen se volt jobb és most se jó a társadalmi norma. Alapjaiban kellene megkérdőjelezni mindkét megközelítést, hogy valami fenntartható(bb) megoldást egyáltalán körvonalazni lehessen végre.
6. A végére marad a legújabb és feltehetőleg legizgalmasabb szempont, mert ebben a témában is a fenntarthatóság kérdése bizonyul döntőnek, amivel végre kívülről tudjuk nézni ezt az évtizedek óta nagyon alacsony szinten folyó álvitát.
Felülemelkedve a férfi-nő iszapbirkózáson és reflektálva a feminizmusvita alapvető hibáira, végre rá lehet mutatni, miben áll a két tábor közös tévedése – amiben öntudatlanul is egyetértettek, amit mindketten alaptalanul előfeltételeztek: nevezetesen azt, hogy a világot, a természetet leuraló férfi előjogok önmagukban jók lennének és ezeket a nőknek is meg kéne adni, nem pedig a férfiaktól is elvenni, illetve gyökeresen korlátozni minden embernél egy fenntartható rendszer kialakítása érdekében.
A nyugati paternalista civilizáció férfiuralmi rendszerének alapvető hibája az volt, hogy a világra és benne a természeti erőforrások mellett a nőkre, gyerekekre is úgy tekintett, ahogy a gyarmattartó a rabszolgáira, hogy ezek csak az ő kényelmét és hatalmát szolgáló jószágok, melyeket eszközként birtokol és nem szabad, önálló célokként tekintettünk rájuk.
ami alapjában mindmáig megmaradt, csupán most már a nőket is társadalmilag férfivá tette. Korábban legalább a nők valamelyest a természet oldalán álltak még, de a modern „feminizmus” őket is átállította a sötét oldalra.
Most már az a sztori, hogy a nő is legyen ugyanolyan csúcsfogyasztó, bolygózabáló csúcsragadozó, mint a férfi. Ő is vegyen és hajtson autót, terepjárót, amit igazából a férfiaknak se kéne már, mert nem fenntartható ez a bolygófogyasztói modell. Kérdés: kinek jó ez a sztori? Mármint az eldobható tömegtermékeket és szintén eldobható „élmény” szolgáltatásokat ránk sózó multikon kívül kinek jó? Nemcsak a bolygónak pocsék, hanem mindkét nemnek ultragáz ezt tovább erőltetni még ma is, mikor már ennyire közelről látjuk a végét.
A katasztrófát, mely nemcsak a természeti környezetben tetten érhető, hanem ugyanúgy az emberi természettel rablógazdálkodást folytató fogyasztói modell következményeiben is. A mai szinglitársadalom a párkapcsolatok apokalipszise, a társadalom klímakatasztrófája, mely egyszerre globális túlhevülést és lehűlést hozott.
a legfontosabb prioritás, aminek minden mást alá kellene rendelni a túlélés érdekében. Az ökofeministáknál egyébként megjelennek részben hasonló felismerések és inspiráló gondolatok.
7. Kiutat csak a rossz feminizmus gyökeres megkérdőjelezése és egy alapjaiban új megközelítés hozhatna, melyben a két nemet sokkal inkább eleve partnernek kéne tekinteni és nem valami ősellenségnek. Inkább a természetes különbségek tiszteletéről kéne szólnia egy új ökohumanizmusnak a nemek harcát, sőt háborúját jelentő eddigi feminizmus helyett, aminek a történelem szemétdombján lenne inkább a helye, de minimum az újrahasznosítása lenne szükséges.
A nőkre ugyanolyan szükség lenne a megújuláshoz, de ha továbberőltetik az eddigi feminizmust mint sikersztorit, akkor a férfiaknak kellene végre megrázniuk és megemberelniük magukat, ami nem is állna rosszul nekik annyi dicstelen meghátrálás és szerepzavar után. Meg a bátor kezdeményezőkészség amúgy is klasszikus férfierény.
Ha nem válik ez SOS legfőbb új erényünkké, akkor a többi már mindegy is lesz, mert nagyon hamar rettentő csúf véget fog érni az egész történet mindenki számára. A mára nyilvánvalóan és sürgetően szükséges ökológiai váltás mindaddig eleve illúzió marad, amíg nem az önuralom erényére építünk új társadalmat és civilizációt.
Egyszóval itt a világra szóló nagy lehetőség: a férfiak újra meghatározó szerepet kaphatnának a társadalom megújításában, nem kell elnyomva vagy frusztrálva érezniük magukat a hamis férfiszerepeket tőlük „elvevő” nők miatt. A modern feminizmus miatt rossz férfirögeszmék követőivé vált nőkre hiába is várnánk ez ügyben. Csak tessék-tessék:
Ki kezdi el? Ki áll bele legimponálóbban? Az lesz a legmenőbb új férfikarakter.
A szerző filozófus, borkereskedő. Olvass még Kardos Gábortól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.