A holokauszt a közép-európaiság megsemmisítéseként igazán közügy

Kardos Gábor

Szerző:
Kardos Gábor

2021.04.19. 08:38

A holokausztot ma kizárólagosan zsidó népirtásként tárgyalják, miközben a társadalom egésze szempontjából a közép-kelet-európaiságot végleg megsemmisítő csapás volt. Kulturális genocídium.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A pénteki, magyar holokauszt-emléknapi megemlékezések nyomán még egyértelműbbé vált számomra, hogy szükséges írni a jelenségről. Miközben elterjedt vélekedés, hogy már mindent elmondtak róla, ennek épp az ellenkezője igaz. Nem véletlen, hogy az ortodox zsidó kifejezés a vészkorszakra Shoa, és nem holokauszt, ami eredetileg az Istennek bemutatott égőáldozatot jelenti, így már maga a holokauszt elnevezés is meglehetősen félrevezető.

Még szerencsétlenebb azonban az emlékezésnek az az alapvető koncepciója, ami a holokausztból évtizedekre úgyszólván kizárólag zsidó ügyet csinált. Kétszeresen is szerencsétlen, mert a zsidóság magára marad vele, sőt mintegy bezáródik egy lényegében negatív identitásba, miközben a nem-zsidó társadalom úgy érzi: „ez nem a mi dolgunk, nem a mi ügyünk, hanem a zsidók problémája”, ami eleve ellehetetleníti az össztársadalmi trauma bármilyen feldolgozását éppúgy, mint azt, hogy egyáltalán a voltaképpeni társadalmi felelősség megjelenjen.

A holokausztot ma kizárólagosan zsidó népirtásként tárgyalják, miközben a társadalom egésze szempontjából a sajátosan plurikulturális és sok évszázada többvallású közép-kelet-európaiságot végleg megsemmisítő csapás volt. Kulturális genocídium.

Talán azért nem vált ez kellőképp evidenssé, mert a trianoni trauma a nemzettudatban hosszabb távon felülírta és leginkább Trianonra szokás visszavezetni a plurietnikus és plurikulturális közép-kelet-európai identitás széthullását – bár a folyamatnak Trianon nem végpontja, hanem inkább kezdete, illetve kiteljesedése lehetett. Végleg azonban a vészkorszak likvidálta nálunk az addig meghatározó közép-európai identitást.

Honnan és hogy jutottunk ide?

1848-ban, mikor a magyar zsidóság nagy többsége a forradalom mellé akart állni, nem utolsósorban az asszimiláció legitimálása érdekében, Kossuthék a korban gyakorlatilag példátlanul modern és precedens nélküli politikai döntéssel támogatták ezt a törekvést, így a zsidók teljesen polgárjogot nyerhettek az új nemzetben, kikerülve a sok évszázados gettóból. Aligha véletlen, hogy ezek után lakosságarányosan a zsidóság volt az a felekezet, illetve etnikum, amelyik a legnagyobb véráldozatot hozta a szabadságharcban.

A magyar polgárosodásban a zsidóság sokkal jelentősebb szerepet játszott, mint például a nyugati országokban:

a jiddist akár egyfajta közös közép-európai nyelvnek és identitásnak is lehetett volna tekinteni.

Budapest lakosságának ötöde volt zsidó. A vidéki értelmiségben különösen az orvosok és ügyvédek nagyobb részben zsidók voltak. Nem a numerusclausus-törvényekben kardinális kérdésként megjelenő arányok voltak azonban a legérdekesebbek, hanem az, hogy

egy meglehetősen sokszínű Közép-Kelet-Európában elsősorban a zsidóság játszhatott… vagy játszhatott volna közvetítő szerepet.

Nem ártana, ha annyi év után végre felfognánk, hogy az akkor világhatalommá váló Amerikát leginkább pont a térségünkből szégyenletesen ostoba módon elüldözött zsidóság tette naggyá (az atom-, illetve hidrogénbomba feltalálásától a minden korábbinál hatékonyabb propagandaeszközzé vált amerikai filmiparig). Mi lett volna, ha nem üldözi el őket Közép-Kelet-Európa és itt tudnak érvényesülni?

Nem csupán a zsidó és nemzsidó társadalom kapcsolata a meghatározó itt, hanem az, hogy a vészkorszakban ez a törésvonal vált végleg meghatározóvá és a korábbi közép-európai együttélés, illetve közös identitás megsemmisülésének jelképévé. Persze volt már törés, leginkább 1848-tól a többi etnikummal való együttélésben is és ezek szintén felemássá tették, illetve hátráltatták a polgárosodást, de messze nem olyan tragikusan, mint a vészkorszak, mely lényegében megsemmisítette a hazai polgárosodást. Nem csupán egy időre, hanem gyakorlatilag mind a mai napig nem tudott érdemben polgárosodni az ország, amit a közélet mai állapota és a magát korábban leginkább polgáriként meghatározó párt pályafutása mutat meg.

Mi lenne a tévút helyett a jó vagy a jobb irány az emlékezésben?

Nyilván nem azon kéne öncélúan nosztalgiázni, hogy milyen szép is volt az együttélés korábban és milyen ígéretes volt a Monarchiára jellemző plurietnikus modell, amelyről már Fejtő Ferenc történelmi munkái megmutatták, milyen jelentős mértékben volt előképe, illetve előfutára a későbbi Európai Uniónak. Ennél hasznosabb és célravezetőbb lenne legalább az alapvető hibákat azonosítani, a vészkorszakot végre a közép-európai kultúra genocídiumaként, közös tragédiaként bemutatni és lehetőség szerint megérteni. Továbblépni, gyakorlati konzekvenciákat levonni nyilván csak ezután lehetne.

A globalista multikultival szemben különösen hasznos lenne megérteni, miben lehetett alapvetően más és jóval több a közép-európai plurikulturalitás,

melyben nem oldódtak fel és nem tűntek el az egyes etnikai, illetve felekezeti identitások valami poszmodern anything goes jegyében, hanem markánsan megmaradtak és mégis volt átjárás, sőt közös kultúra.

A közép-európai zsidóság ebben mindig kulcsszerepet játszott. Ma is döntő szerepe lehetne az ostoba etnicista nacionalizmusok és a nem kevésbéostoba globalizmus helyett a közép-európaiság hagyományának folytatásával olyan kiutat mutatni, mellyel saját történelmi identitását is leghívebben őrizhetné – a mindkét fél számára durván kontraproduktív holokausztlamentáció helyett.

A szerző filozófus, borkereskedő. Olvass még Kardos Gábortól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

Kardos Gábor

Filozófus, borkereskedő, a Balatoni Kör egyik alapítója.

olvass még a szerzőtől
Kardos Gábor

Filozófus, borkereskedő, a Balatoni Kör egyik alapítója.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek