Sokk. Talán ez a szó írja le legérzékletesebben az ellenzéki szavazók aktuális lelkiállapotát. Április 3-án este 7 és 10 óra között viszont nem a felfoghatatlan, a váratlan, a tragikus hirtelenség tanúi voltunk, hanem az alternatív tényekre, moralizálásra és megalkuvásra épülő elitpolitika, valamint a tudomásul nem vett társadalmi realitás előre látható, mégis elkerülhetetlen frontális ütközésének. A balesetnek felelősei nem, csak temetetlen halottjai lesznek.

Az előválasztás egyik legnagyobb eredménye a politikai napirend formálásában mutatkozott meg. A Fidesz témái hosszú hetekre szinte teljesen eltűntek a független médiatérből, az erősen depolitizált közösségi platformokról, sőt, a kétfordulós küzdelem még a masszívan kontrollált kormánypárti nyilvánosságban is utat tört magának. Ha az ellenzék győzni akar ’22 áprilisában, meg kell tartania a tematizációs kezdeményezést, ehhez pedig szüksége lesz arra a több mint 850 000 választóra, akik részvételükkel beléptek a politikai arénába.

Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter közös indulása – a rövidtávú politikai-taktikai előnyökön túl – magában hordoz a remélt kormányváltásnál is vonzóbb ígéretet: ha a második fordulóban, majd jövő áprilisban győznek, talán kiszabadulhatunk a két Magyarország polgárháborús pszichózisából.

Ha nem is vitát, végre politikát láttam vasárnap este az ATV-n, olyan formában, hogy az az Elbától nyugatra is belefért volna a televízióba.

Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti bejelentkezésének nem a ténye, hanem a hangvétele volt meglepő. Vajon elég lesz egy év alatt két választási győzelemhez a mérsékelt stílussal képviselt karakteres baloldali agenda?

Az MSZP az út végéhez ért, a politikai baloldal pedig kiürült. Mert minden ellentétes híresztelés, DK-s PR-kampány és kormányzati propagandaüzenet ellenére, a politikai mező baloldala ásít az ürességtől. Kérdés, meddig.

Most, hogy lezárult a tíz éve zajló összefogásvita, fel lehet tenni a kérdést: marketingszempontból mekkora esélye van az egységesülő ellenzéknek a győzelemre? Ha ugyanis győzni akar, két forgatókönyv áll előttük.

Orbán, ha nehezen is, de leváltható. Nem véres utcai összecsapásokban, hanem a szavazófülkékben. Tisztelet a bátraknak posztok írogatása helyett inkább tanulni kellene a közös minimumot, szabadságukat és emberi méltóságukat testükkel védő tüntetőktől.