Politikát láttam (és hozzá tudnék szokni)

Berze Márton

Szerző:
Berze Márton

2021.09.13. 19:27

Ha nem is vitát, végre politikát láttam vasárnap este az ATV-n, olyan formában, hogy az az Elbától nyugatra is belefért volna a televízióba.

A tegnapi miniszterelnök-jelölti tévévitában az volt a különös, hogy normális volt. Politikát láttam.

Láttam egy Dobrev Klárát, aki láthatóan a kormányzóképesség felmutatását jelölte meg az előválasztás valódi tétjeként és magát a tapasztalt és felkészült vezető szerepébe álmodta ebben a küzdelemben – mindemellett nem volt átütő, emlékezetes mondatára nem igazán emlékszem (csak az emberek, emberek, emberek mantra maradt meg bennem) és a kompetenciája sem ragyogta túl a többiekét. Talán neki sikerült legkevésbé jól a tegnap este.

Láttam egy Márki-Zay Pétert, akinek a felkészültségéhez, tisztességéhez és integritásához ezúttal sem fért kétség, és okosan formázta meg a „sikeres városvezető, aki kétszer is legyőzte saját terepén a Fideszt” politikus profilját – mindemellett kissé szétszórtnak, passzívnak és reaktívnak hatott, a közvélemény szemében örökzöld slágernek számító szakértői kormány kártyát sem túl nagy sikerrel játszotta ki, politikai mondásai alapján pedig hol Jakab Péter, hol Fekete-Győr András konszolidált, polgári ikertestvérének hatott.

Láttam egy Karácsony Gergelyt, akinek ugyan még mindig nem a vita, konfrontáció a legnagyobb erőssége, sőt, ügyesen pozicionálta magát a közös nevező, konszenzusos jelölt szerepébe – mindemellett talán ő csapott össze a legtöbbször szakpolitikai ügyekben a többi jelölttel (például a vagyonosok adóztatása, vagy a finn oktatási rendszer terén). Néha még zöldnek és baloldalinak is mutatkozott.

A következő vitára viszont fel kell szívnia magát.

Láttam egy Jakab Pétert, aki hitelesen járatta csúcsra a kisembert védelmező, az elszámoltatást ostorral kikényszerítő néptribun szerepét – mindemellett nem tűnt radikálisan felkészületlennek, sőt, meglepően összeszedett és kompetens jelölt benyomását keltette, akinek a világmagyarázata is koherens volt. Az este egyik nyertese nálam egyértelműen ő volt.

Láttam egy Fekete-Győr Andrást, aki összeszedett és lendületes volt, egyúttal képes volt az új arcok, ellenzék megújítása és az elszámoltatás tematikát a Tóth-Hadházy-párharcon keresztül keretezni – mindemellett változatlanul kérdéses, hogyha ezt a vitát a Partizánon rendezik meg, vajon a jól megírt 1-2 perces, TEDx-beszédeket idéző panelek mögül „mi bukott volna ki” egy-egy élesebb visszakérdezésnél. A kereteket viszont jól használta és valamennyit javíthatott a pozícióin.

De mást is láttam. Ebből most három dolgot emelnék ki.

  1. Egy hozzávetőlegesen magas színvonalú– és az idegesítő órakezelés ellenére profi technikai kivitelezésű – „vitát” (kortesbeszéd-sorozatot), amely elfért volna a képernyőn az Elbától Nyugatra is. 
  2. Elkötelezettséget abban, hogy a jelöltek nem akarnak egymáson halálos sebet ejteni az előválasztási küzdelemben, tehát van bennük kooperációs készség, belátás és felelősségérzet a nehezen létrejött politikai egység fenntartására.
  3. Megjegyezhetőségre és idézhetőségre törekvő, profi politikusokat (16 éves Toyota, Honfoglalás útját ne visszafelé tegyük meg stb.), akik tudatos kommunikátorként a saját stratégiájuk mentén mozogtak – ez az elmúlt 11 évben látott, szekunder szégyenérzetet kiváltó ügyetlenkedések és bénázások sora után rám mindez kifejezetten üdítően hatott.

Jogosan lehet számon kérni a jelölteken a konkrétumok hiányát és az ideológiai, szakpolitikai különbségek elkenését, a túlzottan óvatoskodó kakaskodást,

a szerkesztőkön pedig a közpolitikai prioritások rossz beállítását (korrupciós és alkotmányos kérdések túltematizálása, a lakhatási válság, ökológiai krízis és mélyszegénység húsbavágó kérdéseinek látványos negligálása), a moderáció egyenetlenségét (túlbeszélt időkeretek vs lekevert jelöltek), az alákérdezés gyakorlatát (vagy akár azt, hogy a csudában úszhatta meg a volt zuglói polgármester, hogy a zuglói képviselőjelöltek csatáját és Tóth Csaba korrupciógyanús ügyeit kommentálnia kelljen).

Ettől még elvitathatatlan, hogy ha nem is vitát, politikát láttunk a képernyőn.

Rég volt már részünk benne. Hozzá tudnék szokni.

Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!

Berze Márton

Politológus, kommunikációs szakember.

olvass még a szerzőtől
Berze Márton

Politológus, kommunikációs szakember.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek