Karácsony és Márki-Zay elhozhatja a „harmadik Magyarországot”

Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter közös indulása – a rövidtávú politikai-taktikai előnyökön túl – magában hordoz a remélt kormányváltásnál is vonzóbb ígéretet: ha a második fordulóban, majd jövő áprilisban győznek, talán kiszabadulhatunk a két Magyarország polgárháborús pszichózisából.

Az ellenzéki előválasztás első fordulóját sokan, sok helyen és sokféleképpen értékelték. És miközben valid szételemezni Fekete-Győr betlijét, Jakab túltolt kisemberkedésének kudarcát, a DK-Jobbik-paktum bumeránghatását, a DK szervezettségét és az egykori „vörös” bástyák „bekékülését”, az eredménynek szerintem van egy ennél lényegesebb, a napi politikai küzdelmeken túlmutató aspektusa.

Bár nem osztozom számos ellenzéki érzelmű barátom Márki-Zay Péter iránti rajongásában, vitathatatlan tény, hogy MZP személye körül kristályosodott ki az a politikai közép, amely bár politikailag aktív, nincs markáns ideológiai pozíciója, nem kötődik intézményesített politikai szervezetekhez és az Orbán-kormánnyal szembeni kritikája ellenére is tudatosan távol tartja magát az ellenzéki szekértábortól, mert nem kívánja vissza a 2010 előtti világot.

Ha tetszik, Márki-Zay szavazói alkotják ma azt a „harmadik Magyarországot”, amely egyszerűen nem írható le a népi-urbánus, városi-vidéki, jobboldali-baloldali, liberális-konzervatív, nemzeti-idegenszívű, szuverenista-globalista, demokrata-fasiszta törvésvonalak mentén.

Ezt a heterogén választói koalíciót nem szakpolitikák, ideológiai megfontolások, hanem a normalitás iránti igény és a politikával szemben egészséges távolságtartás, kritikai attitűd köti össze. Vannak köztük rendszeres templomba járók és ateisták, falusiak és fővárosiak, Puzsér-rajongók és egykori polgári körösök, Telex és Magyar Hang olvasók, 444 és Válasz Online előfizetők, és többségük nem tekinti Hont Andrást vagy Ceglédi Zoltánt Fidesz-ügynöknek autonóm véleményformálásuk miatt.

Márki-Zay nem az adórendszerről, az Euró bevezetéséről vagy a romák felzárkóztatásáról vallott elképzeléseivel hódított meg több mint 100 000 előválasztáson részt vett szavazót – autentikusságának, normalitásának, kérlelhetetlen korrupcióellenességének mágneses mezője vonzotta be őket a politikai arénába.

Ez a csoport nem feleltethető meg 1:1-ben a bizonytalan szavazókkal, hiszen utóbbiak között viszonylag nagy számban vannak a kormánypárthoz húzó polgárok és még ennél is többen a politikailag inaktív, a választásoktól rendre távolmaradók.

Az egyesült ellenzék számára azonban most, Márki-Zay Péter révén került először belátható közelségbe a politikailag aktív, mérsékelt, kormányváltást kívánó, de pártnélküli szavazók 600-800 000 fős táborának mélyebb politikai integrációja, amely tartósan elbillentheti az ellenzéken belüli erőviszonyokat és ami ennél is fontosabb: kiszabadíthatja az országot az „Orbán vagy Gyurcsány” hamis dilemmából.

Ez az, ami MZP és Karácsony szövetségét a Gyurcsány Ferenc vezette óbaloldal és a Fidesz számára igazán veszélyessé teszi.

Csak belülről lehet

Ennek a politikai szövetségnek ugyanis már nem egy-egy vállalhatatlan jelölt, offshore bárónők, jó útra tért genetikai hulladékozó, karlendítő félnácik és/vagy tóthcsabák kiszorítása a célja.

Ez a politikai szövetség a 2010 előtt kormányzó elit ellenzéken belüli dominanciájának megtörését, ezáltal pedig a politikai mező felszabadítását célozza.

Miben más ez, mint az elmúlt 10 évben látott számtalan zöldmezős kísérlet, amely papíron ugyanerre a célra szerveződött?

A különbség stratégiai. A korábban ugyanezzel próbálkozó politikai csoportoknak és személyeknek az volt a szándéka, hogy az intézményesült pártrendszeren kívülről foglalják a politikai centrumot, hogy a jobboldali és baloldali tömbbel azonos méretű új pólust, de legalábbis megkerülhetetlen erőt képezzenek.

Ezt a zászlót emelte magasba Schiffer András és az LMP, Bajnai Gordon és az Együtt. Ezzel kísérletezett kezdetben a Momentum, Puzsér Róbert és Sétáló Budapest, részben az MKKP és újabban a Polgári Válasz.

Az eredmény ismert: a fenti szervezetek és személyek nem voltak képesek tartósan átrendezni a politikai tájképet, eljelentéktelenedtek, a megszűnés szélére sodródtak, vagy nem törték át a támogatottsági üvegplafonjukat, nincs mérhető, számottevő támogatottságuk.

Márki-Zay Péter pártonkívüli jelöltként viszont jobbközép, kulturálisan konzervatív alapállása ellenére beleállt az előválasztásba, vagyis elfogadta az intézményes kereteket, hogy azokat belülről rendezze át.

Várakozáson felüli eredményével, a „harmadik Magyarország” szavazóinak becsatornázásával és a Karácsonnyal való közös indulás bejelentésével pedig kiélezte a baloldalon belüli generációs törésvonalat (2010 előtti/utáni szereplők), amivel hozzájárulhat a „Gyurcsány vagy Orbán” antagonizmus meghaladásához, ezáltal a DK karanténba zárásához és a „Gyurcsány-show” lekeveréséhez.

A Válasz Online kiváló összefoglalója alapján ez az átrendeződés az egyéni választókerületek szintjén részben már végbe is ment. Long story short:

az újgenerációs, vagyis a 2010 előtti kormányzáshoz személyesen nem kötődőjelöltek mind a könnyen nyerhető, ellenzéki beállítottságú, mind a csatatér körzetekben többsége kerültek az „óbaloldal” jelöltjeivel szemben,

a summa arány a 106 egyéni választókerületben 60:46.

Márki-Zay menti meg a baloldalt önmagától?

A „harmadik Magyarország” megérkezése a politikai arénába Karácsony Gergely számára talán soha vissza nem térő lehetőséget teremt saját politikai hátországának megépítéséhez: ha MZP-vel az oldalán sikeresen vívják meg az előválasztás második fordulóját, majd ’22-ben is győzni tudnak, radikálisan átrendeződhet a politikai mező baloldala.

MZP és szavazói annak a paradox helyzetnek a feloldásához járulhatnak hozzá külső partnerként, amelyben Karácsony jelenleg egy olyan párt miniszterelnök-jelöltje (is), amely nevében felelősséggel tartozik a 2002-2010 közötti kormányzásért, de amelynek pozícióját, szellemi hátországát, infrastruktúráját, helyi szervezeteit, prominens politikusainak nagy részét és szavazótáborának többségét mára magába olvasztotta a DK.

Az MSZP-Párbeszéd szövetségnek (és a Párbeszéddel esetlegesen [újra]egyesülő LMP-nek) csak akkor van létjogosultsága és politikai jövője,

ha a szakpolitikai fordulaton és a személyi megújuláson túl nyíltan szakítanak a 2010 előtti kurzussal és egy autentikus szociáldemokrata-zöld profilt építenek, ahol a baloldali végre tartalmi jelző, nem egy Fideszhez és Orbánhoz képest elfoglalt pozíció.

Márki-Zay Péter a kampányban többször elmondta: az ellenzék megújítására törekszik. Szándékában állt vagy sem, MZP valójában a baloldalon kényszeríthet ki egy olyan megtisztulási folyamatot, amely választók milliói számára hozhatja el a hideg polgárháború, az Orbán-fóbia és a Gyurcsány-pszichózis végét – ez pedig nemcsak a szociáldemokrata, zöld szavazók, hanem az egész magyar politikai közösség érdeke.

És ebből a szempontból tökéletesen mindegy, kettejük közül végül ki vezeti végül miniszterelnök-jelöltként a hatpárti koalíciót ’22 áprilisáig.

Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!