A polisz újrafelfedezése

Az előválasztás egyik legnagyobb eredménye a politikai napirend formálásában mutatkozott meg. A Fidesz témái hosszú hetekre szinte teljesen eltűntek a független médiatérből, az erősen depolitizált közösségi platformokról, sőt, a kétfordulós küzdelem még a masszívan kontrollált kormánypárti nyilvánosságban is utat tört magának. Ha az ellenzék győzni akar ’22 áprilisában, meg kell tartania a tematizációs kezdeményezést, ehhez pedig szüksége lesz arra a több mint 850 000 választóra, akik részvételükkel beléptek a politikai arénába.

Az előválasztás remélt és MZP váratlan sikerének kulcsa ugyanazt az ajtót nyitotta szélesre:

a politika és a politizáló közvélemény között teremtett átjárást, élő kapcsolatot, valódi interakciót.

Nem volt megígérve, hogy így lesz és nincs garancia arra, hogy a következő 6 hónapban így is marad.

A NER 11. évében folyamatosan azt érzékeltük, hogy a közvélemény egy-egy hirtelen felindulást (Milla tüntetések, netadó, kockás ingesek, rabszolgatörvény elleni tiltakozások stb) leszámítva dermedt, apatikus, leszedált állapotban van,

az egymástól elszigetelt mozgalmak, demonstrációk és ügyek pedig képtelenek voltak tartós és egységes ellenállássá fejlődni, politikai alternatívaképző erővé formálódni.

A Fidesz 2014-es és 2018-as győzelme nem csupán az ellenzék belső megosztottságának, a koordináció hiányának volt köszönhető, hanem annak is, hogy a pártelitek nem tudták érdemben becsatornázni a rendszerrel szembeni elégedetlenséget, saját buborékjukban ragadtak, a NER erőforrástöbbletével és propagandagépezetével szemben eszköztelenek maradtak a magszavazókon túli választói csoportok elérésében.

Az előválasztás mint az elmúlt 11 év legfontosabb politikai innovációja ezt a feladatot végezte most el, részben a pártok helyett,

többszázezer aktív polgárt hívott be a politikai térbe és véleménybuborékokon átívelő témát adott a közvéleménynek.

Az előzetes várakozásokra rácáfoló részvétel és a miniszterelnök-jelölti versengés váratlan végeredménye pedig két fontos üzenetet küldött az egyesült ellenzék felé: egyfelől valódi választói igény van a közügyekben való megnyilvánulásra,

másfelől masszív elutasítottsága van annak az elitpolitizálásnak, amely a politikai döntéseket az állampolgárok feje fölött, helyett, sokszor akaratuk ellenére hozza meg.

Amikor MZP – vagy éppen Puzsér Róbert és Hont András – ellenzékváltásról beszél, akkor erről a két üzenetről beszél: pusztító politikai következményekkel járna, ha a hatok figyelmen kívül próbálják hagyni a választói akaratot és hosszú hónapokra újra magukra (és háztáji szakértőikre, kedvenc szakszervezeti vezetőikre) zárnák a füstös szobák ajtaját országos listaállítás és programalkotás címszóval.

Egyetértek Hont Andrással abban, hogy Márki-Zay Péternek azért kell meghallgatnia a politikai tanácsadókat, hogy pontosan az ellenkezőjét tegye mindannak, amit javasoltak – viszont mivel nem vagyok politikai tanácsadó, most mégis élnék egy javaslattal, amelyhez személyesen neki is komoly érdeke fűződik.

A közös ellenzéki program akkor lesz tényleges közös alap minden változást akaró magyar számára, ha annak megalkotásában és megvitatásában soha nem látott mértékben vesznek részt a választók.

Mi lehet veszélyesebb a Fidesz győzelmi esélyeire jövő tavasszal, ha az ország minden pontján, hétről hétre emberek ezrei, tízezrei beszélgetnek egymással közügyekről, közpolitikai és szakpolitikai kérdésekről? Mi ellenpontozná jobban a NER monolit hatalmi struktúráját, zárt, autokratikus jellegét és a Fidesz koncepciótlan kormányzását, mint egy soha nem látott méretű állampolgári akció, amely a választópolgárok aktív részvételével ácsol színpadot a valódi vitának és változásnak?

Undorodom attól a mainstream közéleti szereplők és elemzők által gyakran hangoztatott, cinikus és leereszkedő állásponttól, hogy az embereket nem érdeklik a pártprogramok, szakpolitikák, a politika pedig kizárólag identitásharc, törzsi háború és személyiségek küzdelme.

Lóf@szt, mama! Az előválasztás a bizonyíték arra, hogy a mély hagyományokkal bíró kenyér és cirkusz, krumpliszsák és vadászkiállítás tengelyre merőlegesen él a beleszólás, a részvétel és a deliberatív döntéshozatal iránti elemi igény.

Ha valamikor, akkor most kell elkezdeni megépíteni országszerte azokat az agorákat a köztereken és a virtuális térben, ahol a polisz polgárai, civilek és szakértők, a pártokkal és érdekképviseleti szervezetekkel együtt, a következő hónapokban közös, tartalmi alapot adnak a köztársaság újraépítéséhez.

Ezt a zászlót akár már szombaton, október 23-án is a magasba lehet emelni.

Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!