Megtört a korrupcióellenes lendület Szlovákiában. Ha előrehozott választás jön, a választók bosszút fognak állni a kaotikus kormányzásért, a politikai ellenfelek pedig azért, hogy majdnem börtönbe kerültek. Ha pedig visszatér Robert Fico, olyan változások jöhetnek, hogy a szlovákok irigykedve nézik majd a magyar és a lengyel szabadságot.
Az Igor Matovič vezette jobboldali populista OĽaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) a korrupcióellenes agendával lett a 2020-as választás győztese, ezzel sikerült meglovagolnia Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová 2018-as meggyilkolását követő óriási felháborodási hullámot.
A karizmatikus, mindenkibe beleálló és mindenkivel összevesző Matovič ellenzékben jól működő vehemenciája kormányfőként kontraproduktívnak bizonyult.
Hónapokon keresztül volt feszült a viszonya az egyik koalíciós párt, a libertariánus SaS (Szabadság és Szolidaritás) elnökével, Richard Sulíkkal; a kettejük konfliktusa határozta meg Szlovákia látványosan kapkodó járványkezelését amelett, hogy Matovič körömszakadtáig ragaszkodott a saját ötletéhez, a tömeges teszteléshez. A kormányát is egy ilyen ragaszkodása taszította válságba, ami végül a lemondásával zárult, a koalíciós partnerei háta mögött, a koalíciós tanács döntésével szembe menve vásárolt be az Európai Gyógyszerügynökség által nem jóváhagyott, orosz Szputnyik-vakcinából.
Miközben Szlovákia egyre jobban belefáradt a kormány ötletszerű járványkezelésbe és a szigorú, de kivételek tömegével operáló, gyakran változó korlátozásokba,
a korrupciós ügyek még a Kuciak-gyilkosság után meginduló és a kormányváltással új lendületet kapó kivizsgálása tovább folytatódott és egyre magasabb köröket ért el.
Az ötletszerű járványkezelés; a márciusi kormányválság majd az új kormány felállása; a legkisebb kormánypárt, a jobbközép-liberális Za ľudí (Az Emberekért) szinte a kormányalakítás óta tartó belső válsága és a pártszakadás szélén táncolása ellenére úgy tűnt tehát, hogy
a legnagyobb kormánypárt, a Matovič-féle OĽaNO korrupcióellenes harcát a kormány töretlenül folytatja.
Ez azonban nem igaz augusztus 31-e óta.
Ekkor ugyanis a főügyész megszüntette az eljárást a SIS vezetője, Vladimír Pčolinský ellen, akit szabadon is engedtek. Ugyanígy megszüntették az eljárást a vád szerint a Pčolinskýt lefizető vállalkozó ellen, és a már januárban szabadon engedett Jaroslav Haščák oligarcha ellen is.
Vladimír Pčolinský márciusi letartóztatása komoly feszültségeket okozott a kormánykoalícióban. Pčolinskýt ugyanis a második legnagyobb kormánypárt, a jobboldali-populista Sme rodina (Család Vagyunk) jelölte a titkosszolgálat élére, és bár maga Pčolinský nem tagja a pártnak, szoros kötelékek fűzik hozzá: testvére, Peter a Sme rodina frakcióvezetője, felesége, Adriana pedig a párt parlamenti képviselője.
Pčolinský letartóztatása egy korrupciós ügynek a rendőrséggel együttműködő vádlottja – őket „vezeklőknek” nevezi a szlovák közélet – vallomásán alapszik.
Az előző ciklus két kormányfője, Robert Fico és korábbi párttársa, az őt a lemondása után miniszterelnöki székben követő Peter Pellegrini – aki a 2020-as választási vereség után otthagyta Fico pártját, és saját baloldali pártot alapított Hlas-SD (Hang-Szociáldemokrácia) néven – rendszeresen azzal vádolja a kormányt, hogy a nagy korrupciós ügyek kivizsgálása és a letartóztatások politikailag motiváltak, a vezeklő vádlottak tanúvallomásai pedig manipuláltak és összehangoltak.
Hozzájuk csatlakozott a Sme rodina is Pčolinský letartóztatása után, belülről vonva kétségbe a kormány korrupcióellenes harcát. A Pčolinský elleni eljárás megszüntetése és az ő szabadon engedése pedig a Sme rodina által elért eredménynek látszik, még ha egyébként szabályos volt is:
a főügyészt, Maroš Žilinkát ugyanis a párt jelölte a posztra.
Amikor a márciusi kormányválság lezárásaként Igor Matovič lemondott, és az új kormányban helyet cserélt az addigi pénzügyminiszterrel, Eduard Hegerrel, sokan attól tartottak, hogy ez csak formális változás, továbbra is Matovič kezében lesz az irányítás, és de facto ő marad a miniszterelnök.
Szeptember elejére úgy tűnik, hogy Matovič nemcsak háttér-miniszterelnök nem maradt,
de a koalícióban sincs már akkora befolyása, amekkorának a legnagyobb kormánypárt elnökeként lennie kellene.
A koalíció irányítását gyakorlatilag átvette a Sme rodina elnöke, egyben a parlament elnöke, Boris Kollár, aki – a Denník N kommentátora, Juraj Javorský szerint – sokkal ügyesebb politikus, mint Igor Matovič, jobban gazdálkodik a hatalommal, nem pazarolja az energiát felesleges konfliktusokra és akkor is képes érvényesíteni az érdekeit, ha nem nyerő pozícióból indul vagy egyenesen szembemegy a koalíció többi részének érdekeivel. Hogy Kollár irányítja a koalíciót, az abból is látszik, hogy ő volt az, aki kilátásba helyezte, hogy kirúgják a hónapok óta kínlódó Za ľudít a koalícióból.
Soltész Árpád író-újságíró pedig – aki az Aktuality reggeli podcastjának a vendége volt – a helyzetet úgy kommentálta, addig marad egyben a koalíció, amíg az Kollár érdeke.
Márpedig Kollár pártja egy esetleges előrehozott választás nyertese lehet olyan értelemben, hogy kihagyhatatlan lenne az új kormánykoalícióból, bárki is nyerje a választást.
Ha augusztusban tartották volna, a választást a Pellegrini-féle Hlas-SD nyeri, az ő természetes koalíciós partnere pedig Fico lenne a Smer-SD-vel. Velük a többi parlamentbe jutó párt közül semelyik másik nem állna össze a Sme rodinán kívül, akire a másik, SaS irányította tömbnek is szüksége lenne a kormányalakításhoz.
(Az AKO ügynökség augsztusi közvélemény-kutatása szerint egy Smer-Hlas-Sme rodina koalíciónak három mandátum hiányozna a többséghez, de a potenciális partnernek számító, radikális Republika párt is közel van a parlamentbe jutáshoz, illetve Fico, Pellegrini és Kollár is jobban szerepelhet annál, mint amit a felmérés mutat.)
Soltész szerint ha a következő választással visszakerül a hatalomba Fico, súlyos revans jöhet, aminek következtében Szlovákia
„rövid időn belül a magyaroktól és a lengyelektől irigyelheti majd a szabadságot”.
Fico ugyanis bármilyen korrupt rendszert hozott létre, soha nem próbálta letörni a sajtószabadságot, nem használta a saját érdekeinek eszközeként a titkosszolgálatot, nem támadta közvetlenül a demokratikus berendezkedés alapjait.
Most azonban, hogy valószínűleg a személyes szabadsága miatt kell aggódnia, miközben a kormánykoalíció nem képes rendesen irányítani az államot, az esetleges hatalomra kerülése után az utóbbira hivatkozva olyan reformokat vezet majd be, amivel bebiztosítja, hogy ne kelljen többé az előbbi miatt aggódnia, vagyis amiatt, hogy börtönbe kerül.
Onnan nézve pedig „arany Matovičként” fogunk visszaemlékezni az OĽaNO vezetőjére.
A Smer és a Hlas kormányra kerülése pedig egyfajta tiltakozó reakció lehet a társadalom részéről, az amiatti csalódottság jele, hogy nem vezettek eredményre a korrupcióellenes tömegtüntetések, amik kikényszeríteni látszottak a változást, de az végül mégsem következett be. Soltész szerint azok az emberek, akik változást akarnak, a következő választásra el sem mennek, vagy úgy lesznek vele, hogy
inkább jöjjön az államot irányítani képes maffia, mint az államot teljesen leépítő dilettánsok bandája,
akik már azt sem tudják magukról mondani, hogy a gonosz ellen küzdenek. Ráadásul Matovič azt is megmutatta, hogy a politika szólhat a bosszúról is, és ez vissza fog hullani rá:
az emberek meg fogják bosszulni azt a keserűséget, amit az ő kormánya és a Heger-kormány okozott, a politikai ellenfelei pedig azt, hogy majdnem börtönbe kerültek.
NYITÓKÉP: Igor Matovič egy korrupcióellenes tüntetésen 2016-ban „Fico a tolvajokat védi” feliratú pólóban. OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti / Facebook
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.