Kiváncsi vagy, hogyan dolgoznak az újságírók egy szivárogtatás után? Vagy hogyan éli át a célszemély a megfigyelését? Netán leginkább az érdekelne, hogyan nyomorít meg a botrány, ha hatalmon vagy? Öszeeszedtünk pár filmet ehhez!

A leninista Junge Welt berlini napilapban a kommunista Die Linke több szervezete által aláírt születésnapi köszöntő jelent meg egy egykori keletnémet határőrnek címezve. A katonát 1962-ben lőtte le egy nyugat-berlini rendőr, aki egy menekülőt védett meg ezzel. A linkés megemlékezés azonban csak azt emelte ki, hogy „példaértékűen” látta el a keletnémet katona a kommunista állam határvédelmét.

Míg egy éve a szélsőjobboldali pártot a volt NDK területén a legerősebb erőnek mérték, most már ott is visszazuhant a harmadik helyre. A párt országosan se áll jól. De mi ennek ez oka?

1990. október 3-án a Német Demokratikus Köztársaság megszűnt, pontosabban a Németországi Szövetségi Köztársaság részévé vált. Az egyesülés viszonylag gyorsan ment végbe, bár nem volt sétagalopp: az európai vezetők közül többen is igyekeztek gátolni, fékezni a folyamatot, a keletnémet gazdaság integrálása pedig óriási terhet jelentett.

A szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció tagjai állítólag Putyinéknak adták a bevásárlólistát, ők pedig leszállították nekik a fegyvereket.

Európa nyugati felén május 8-án, keleti felén egy nappal később ünneplik a „győzelem napját”, a második világháború 75 éve történt, európai befejezését. Az eltérés mögött nem egyszerű időeltolódás áll, hanem az a nagyhatalmi politika, ami a következő években a hidegháborúhoz vezetett.

Az NDK futballja egyenes úton volt az elit felé az újraegyesítés előtt, de mire a hagyományos csapataik megismerkedtek volna a kapitalizmussal, a nyugatiak már minden lehetséges módon lerabolták őket.

Az Angela Merkel iránti kritikájuk alapját sokan vélik látni a német kancellár keletnémetországi neveltetésében. Egy lipcsei NDK-történeti múzeumban még ütőkártyát is kapnak hozzá.

Oké, hogy a keletnémeteknek most jobb a dolguk a magyaroknál vagy a lengyeleknél, de mentálisan sokkal nehezebb volt a rendszerváltás nekik: egyik pillanatról a másikra az NSZK állampolgárai lettek, és mindent el kellett dobniuk, ami az NDK-ban jó volt, mondja Jan Emendörfer, a 150 ezer eladott példányszámú Leipziger Volkszeitung főszerkesztője az Azonnalinak. De hogy függ össze ezzel az AfD sikere, és hogyan tudósít a pártról a helyi sajtó? Ez is kiderül.

Az, hogy egy egykori posztkommunista országrészben a helyi Fidesz a szavazatok kicsit több, mint negyedét elhozza, egy nyugatnémet városból és pláne szerkesztőségből nézve felettébb aggasztónak tűnhet – Magyarországról viszont csak annak bizonyítéka, hogy nem történelmi szükségszerűség az autoriter leágazás.

Århus városában felmenőikre emlékezve 17 helyen cserélték le a közlekedési lámpák karaktereit viking figurákra. Itthon milyen karakterrel lehetne építeni a nemzettudatot? Szavazz!

Harminc éve nyílt meg a magyar-osztrák határ a soproni Páneurópai Pikniken, erre emlékezve közösen ült be Sopronban egy istentiszteletre Orbán Viktor és Angela Merkel. A magyar kormányfő szerint itt „a lovagiasság szabályai szerint a keményen dolgozó és sikeres hölgyek előtt messziről megemeljük a kalapunkat”, a német kancellár pedig azt mondta, „sokat jelent számára”, hogy Orbánnal azon a helyen lehet, ahol harminc éve világtörténelmet írtak.

Hát talán attól, hogy sokakkal ellentétben mert valami egyedit, művészien provokatívat és veszélyeset alkotni, magasról téve arra, hogy ki mit gondol róluk. De ha a Rammstein sajátos őrültségét meg akarjuk érteni, nem elég a horizontot vizslatni: a kulcs a tagok rendszerváltás előtti múltjában rejlik.

A balliberális Die Zeit hetilap tudományos és egyetemi ügyekkel foglalkozó Campus magazinjának adott interjút Palkovics László innovációs miniszter. A miniszter szerint az MTA kutatóintézetei elleni támadások a tudományos szabadságot növelik. A gender studies szerinte Magyarországon nem kell, mert tengeralattjáróink sincsenek.

Míg Nyugat-Németországban annyian élnek 2019-ben, mint eddig még soha, Kelet-Németországból folyamatosan vándorolnak el az emberek. Holott 1945-ig, Németország kettészakításáig még mindkét országrész lakossága párhuzamosan nőtt.

Október 3-án ünnepelte Németország az egység napját: huszonnyolc évvel ezelőtt egyesült az ország, azaz akkor váltak a keletnémetek is az NSZK polgáraivá. A szerdai megemlékezésen tartott ökumenikus misén a berlini katolikus püspök azt mondta: itt lenne az idő arra, hogy keletiek és nyugatiak egymástól merjenek tanulni. Hogy áll a keletnémetek integrációja ma? Ki tanul kitől? És ki fél mitől? Beengedik-e a nyugatnémetek a nappalijukba Kelet-Európát?