+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Balázs
2020. október 3. szombat, 08:05
1990. október 3-án a Német Demokratikus Köztársaság megszűnt, pontosabban a Németországi Szövetségi Köztársaság részévé vált. Az egyesülés viszonylag gyorsan ment végbe, bár nem volt sétagalopp: az európai vezetők közül többen is igyekeztek gátolni, fékezni a folyamatot, a keletnémet gazdaság integrálása pedig óriási terhet jelentett.

A berlini fal 1989. november 9-i leomlását követően gyakorlatilag az egész világ úgy vélte, hogy a német újraegyesülés már csak idő kérdése. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy Helmut Kohl, az NSZK kancellárja november végén tízpontos újraegyesítési tervvel lépett a nyilvánosság elé. Partnere volt ebben egykori keletnémet külügyminisztere, Hans-Dietrich Genscher is, aki az újraegyesítéshez szükséges diplomáciai támogatást igyekezett megszerezni.

 

Európa nagyhatalmai, elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország azonban nem tekintettek aggodalmak nélkül az újraegyesülés lehetőségére. 

 

„Imádom Németországot és örülök, hogy kettő is van belőle”

 

– emlegették egyre gyakrabban újra Francois Mauriac Nobel-díjas francia író szavait a nyugati vezetők. Egyedül a Ronald Reagant váltó amerikai elnök, George Bush támogatta Kohl tervét – azzal a feltétellel, hogy az egyesült Németország továbbra is a NATO kötelékén belül marad. 

 

Franciaország és Nagy-Britannia akkori kormányfői, François Mitterrand és Margaret Thatcher ezzel szemben meglehetősen idegenkedtek a tervtől. Különösen Thatcher volt az, aki hangsúlyozta, hogy az NSZK-NDK egyesülés, valamint az ezzel járó közös valuta „kibírhatatlan” lenne. Álláspontja nem volt meglepő, hiszen

 

Thatcher egy olyan generációhoz tartozott, melynek a legnagyobb fenyegetést a német nagyhatalmi törekvések jelentették.

 

KARIKATÚRÁK A NÉMET EGYSÉGRŐL. FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS, BUNDESARCHIV

 

A fal leomlása után azonban Genscher külügyminiszter nem Párizs, London vagy Róma, hanem a szintén vonakodó Moszkva jóindulatát akarta elsősorban megszerezni. És láss csodát: Mihail Gorbacsov, az ekkor már végnapjait élő Szovjetunió akkori vezetője rábólintott a német egység gondolatára, mondván „kizárólag a német nép egyedüli dolga eldönteni, hogy egy államban akar-e élni”.

 

1990. februárjában a NATO és a Varsói Szerződés külügyminiszterei Ottawában találkoztak. A fő problémát az jelentette, hogy az 1945-ben győztes országok jelezték, hogy a német egyesítés nem lehet csupán német belügy. Genscher ekkor állt elő a híres „2+4” formulával, melynek lényege az volt, hogy az egykori szövetségesek és a két német állam együtt döntsenek az újraegyesítés kérdésében.

 

Bár Gorbacsov ragaszkodott volna Németország semlegességéhez, de júliusban az NSZK ötmilliárd márka hitelt hagyott jóvá a Szovjetuniónak, ami végül eldöntötte ezt a kérdést.

 

A rossz történelmi tapasztalatra hivatkozva Európa és Izrael vezetői az egyesült német haderő kapcsán fejezték ki ellenérzéseiket – nem véletlen, hogy a nagyobb nyugati lapokban ekkor gyakran találkozhattak az olvasók a Negyedik Birodalom születését vizionáló karikatúrákkal. Éppen ezért Kohl ígéretet tett a hadsereg létszámának csökkentésére az egyesülést követő három-négy évben. Emellett garantálta azt is, hogy nem lép fel területi követelésekkel senkivel szemben, ami Lengyelország számára is megnyugtató gesztus volt.

 

A nyugati vezetők ekkor már belátták, hogy nem lehet az egység útjába állni – főként, hogy azt sem Washington, sem Moszkva nem ellenezte már. A német egyesülés gondolata ellen leginkább ágáló Thatcher is szép lassan elfogadta a helyzetet, melyet jól illusztrál a következő történet.

 

1990. január 5-én Sir Christopher Mallaby, Nagy-Britannia bonni nagykövete ezt az üzenetet küldte Londonba: „Az NSZK-ban az Egyesült Királyság tűnik a legjelentéktelenebbnek a három nyugati szövetséges közül.”

 

A távirat szélén ma is ott áll a brit miniszterelnök, Margaret Thatcher megjegyzése: „Mert azok is vagyunk.”

 

THATCHER MEGJEGYZÉSE A BONNI NAGYKÖVET TÁVIRATÁN: „MERT AZOK VAGYUNK.” 

 

A „2+4” képlet ezek után „2+4=5”-re módosult, hiszen a két Németország egyenrangú félként zárkózott fel a másik négy nagyhatalomhoz, 1990. október 3-án pedig végül sor kerülhetett az NDK NSZK-ba történő beolvadására.

 

A gazdasági egyesítés

 

Philipp Ther, a bécsi egyetem történésze az 1989 utáni Európa történetét összefoglaló könyvében úgy véli, hogy a posztkommunista országok közül a volt NDK integrálása jelentette a legnagyobb gazdasági kihívást. 

 

Ther a legfontosabbnak a közös valuta kérdését látta. 1990 júliusában a keletnémet és nyugatnémet márkák közötti átváltási arány 7:1 volt. A nemzeti egység mielőbbi megteremtése érdekében Kohl mindenképpen ragaszkodott az 1:1-es arányhoz – mondván, hogy a német gazdaság ezt elbírja, ennyi áldozatot a nyugatiaknak is be kell vállalniuk. Az így végrehajtott „gazdasági egyesítés” óriási egyensúlyvesztést eredményezett. 

 

Ther szerint a másik sokkot a gyors és radikális privatizáció jelentette, amely végül nem hozta meg a várt eredményt. Sőt: a Treuhand (ami gyakorlatilag az ÁPV Rt. német megfelelője volt) 1994-es működéséig 250 milliárd márka veszteséget könyvelt el a keletnémet üzemek bel- és külföldi értékesítését követően.

 

Bár az 1990-es őszi választásokon Kohl kancellár ragyogó jövőt ígért az „Ossiknak” (keletnémeteknek), ennek ellenére

 

közel másfélmillóan inkább a lábukkal szavaztak, és nyugatra költöztek. Az átmenet örökségét Németország a mai napig magával cipeli.

 

Az kilencvenes évek végére Kohl reformjai is elfáradtak, sokakat inkább helybenjárásra emlékeztettek (Reformstau), ezért 1998-ban a választópolgárok többsége úgy döntött: ideje elköszönni az egység kancellárjától.

 

A múlt terhei és örömei

 

A német újraegyesítés a gazdasági és társadalmi terhek mellett a múltfeldolgozás problémáit is magával hozta. Az NDK beolvadásával ugyanis a nemzetiszocializmus bűnei mellett a bolsevik típusú kommunizmus öröksége is teherként nehezedett az egyesült Németországra, így a múlttal való megbirkózás (Vergangenheitsbewältigung) napjainkig a német emlékezetpolitika központi kérdése. Nem véletlen, hogy múzeumok és filmek tucatjai igyekeznek bemutatni a huszadik századi totalitárius rendszereket, amelyek az oktatásban is kiemelt figyelmet kapnak.

 

A múlt árnyait a jelen gazdasági sikerei azonban olyannyira jól palástolják, hogy sokan már arról beszélnek, hogy a Negyedik Birodalom valójában az Európai Unió képében jött el.

 

Az elmúlt évtizedekben ugyanis az EU intézményeiben gyakorlatilag német dominancia alakult ki, amelyet a többi tagállam csendes belenyugvással (Nagy-Britannia kivételével) elfogadott.

 

Az újraegyesülést harmincnapos, igen visszafogott programsorozattal ünneplik Németországban, hiszen a járványhelyzet ott sem teszi különösen vonzóvá a tömegrendezvényeket. Ennek egyik fő helyszíne a Potsdamban megrendezett EinheitsEXPO, ahol a szövetségi államok rendeznek szabadtéri kiállításokat, de lehetőség van a brandenburgi Landtag épületének bejárására is. Aki a korhangulatot akarja érezni, vagy némi nosztalgiára vágyik, annak az Amazon Prime kémsorozatát, a Deutschland ‘89-et (magyarul Volt egyszer két Németország, harmadik évad) tudom ajánlani.

 

NYITÓKÉP: A brandenburgi kapu / Unsplash

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. Ha mégis a pénzköltés mellett döntesz, teheted azt tudatosan is, de a legjobb az lenne, ha leszoknánk a gazdasági érdekek
környezetiek elé helyezéséről.

Hüvelykujjával felfelé mutatva szelfizett az elhunyt labdarúgóval egy argentin férfi és két társa. Halálos fenyegetéseket is kaptak,
most szabadkoznak.

Ha kíváncsi vagy, hogy melyik magyarországi párttal értesz legjobban egyet környezeti kérdésekben, akkor neked szól
a Vokskabin új tesztje!

Méghozzá egyhangúan. A Zöldek beleírták volna a romák védelmét is, de ezt a CDU, az SPD és az AfD leszavazta.

Emellett meghosszabbítják az iskolai szünetet is.

Itt a szlovákok nagyszabású sorozatának új előzetese, van benne csodaszarvas is.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

November 29-én több hónapra leállítják a budapesti közbringa-rendszert. Kísérd el az utolsó útjukra a robosztus bringákat!

Ott laksz, és ott is parkol a kocsid? Az önkormányzattal megvitathatod az egészet december 2-án este 6-tól.

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás