+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. október 3. szombat, 19:10
1990-ben a nyugatnémet baloldal egy jelentős része, hasonlóan a párizsi és londoni diplomáciához az újraegyesülés ellen volt. Igazuk lett?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Noha a német alaptörvény az újraegyesülés célját maga is megfogalmazta, a hetvenes-nyolcvanas évekre egyre inkább kezdett berendezkedni a bonni politika, igazából a társadalom többsége is letett az egyesülés lehetőségéről. Amikor azonban az felmerült, a jobboldal volt hatalmon, amely egyszerre látott történelmi lehetőséget, mégiscsak meglévő alkotmányos kötelezettséget és választástaktikai esélyt – azaz egyértelműen igent mondott a német egységre.

 

A baloldal ennél sokkal szkeptikusabb volt.

 

A szociáldemokraták elfogadták volna, hogy az NDK önálló országként legalább egy ideig létezzék, ők a két német állam valamiféle lassú fúzióját – például egy közös konföderációt – tudták volna esetleg elképzelni. A politikai szempontokon túl – azaz nem akarták a kapitalista NSZK részéről teljesen „lerohanni” a szocialista NDK-t – gazdaságiak is felmerültek bennük.

 

Oskar Lafontaine, aki az 1990-es választásokon volt a szocdem SPD kancellárjelöltje, pontosan látta, hogy a Helmut Kohl által a keletnémeteknek beígért „virágzó tájak” nem jönnek el olyan gyorsan és pláne gondtalanul: a nyugatnémet adófizetőknek ez nagyon sokba fog kerülni, miközben a keletnémeteknél óhatatlanul gazdasági, társadalmi beomlást okozhat a strukturális váltás, amely a gyakorlatban privatizációkat, gyárbezárásokat, elbocsátásokat jelentett. Nem véletlen, hogy az 1990-ben még szentként ünnepelt Helmut Kohl megítélésre már 1994-ben sokkal jobban visszaesett a keletiek szemében.

 

Németország? Soha többé!

 

De volt a baloldalnak egy másik problémája is az újraegyesüléssel.

 

Attól tartottak, hogy ezzel újra valóban létrejön Németország, amely ott folytatja majd, ahol 1945-ben abbahagyta.

 

A baloldal számára a megosztottság nem büntetés, hanem a demokratikus fejlődés lehetősége volt. „Nie wieder Deutschland”, azaz „soha többé Németországot” – ekkoriban terjedt el a jelszó. Az akkori Zöldek és nyugatnémet kommunista törpepártok álltak be mögé, de támogatták a jelszót az NDK azon balosai is, akik pedig imperializmussal vádolták az NSZK-t az NDK vonatkozásában.

 

A jelszó sokak szerint Marlene Dietrich színésznőre vezethető vissza, aki a hitleri hatalomátvétel után az USA-ba távozott, és ott egy újságírói kérdésre mondta volna: „Németország? Soha többé!” Ha ez így is volt, az újraegyesülés idején elhatárolódott attól, hogy az ő egykori – elsősorban náciellenes – mondatát az újraegyesülés ellen használják fel: be is perelte 1990-ben az egyik akkori zöld politikust ezért.

 

Ezen radikális baloldal – ahová akkoriban még a Zöldek tartoztak – jogos büntetésnek tartotta a német megosztottságot, és nem akarta, hogy a habermasi alkotmánypatriotizmus mellé egyfajta újraegyesült német nacionalizmus is megjelenjék. Amúgy nemcsak frankfurti, hamburgi vagy kölni radikális balos csoportok, de londoni vagy párizsi diplomáciai körök is egy ilyen fordulattól féltek. Párizs annyira nem akarta a német egységet, hogy François Mitterand még 1989 decemberében látogatást tett az NDK-ben, Kelet-Berlinben –

 

a berlini fal ugyan már leomlott, de a francia politika ezzel is ki akarta fejezni, hogy ők számolnak a jövőben is egy keletnémet állammal.

 

A német egység végül mégis létrejött – a párizsi és londoni aggodalmakat Washington és Moszkva hűtötte le, mindketten erősen Kohl mögé álltak; a radikális baloldali antinacionalizmus nem találkozott a korszellemmel; a szociáldemokraták hűvös, a kiadásokra fókuszáló retorikája pedig egyenesen ünneprontásnak számított.

 

De igazuk lett-e a félelmeknek?

 

Párizs sikeresen rángatta bele Németországot a közös európai valutába, mert úgy vélte: a német nacionalizmusnak úgyis a márka az alapja, elég azt kiütni. Kissé elszámolták magukat, mert ma az euró a német gazdaságnak a legjobb. Német nacionalista alapot nem teremt, de Németországot mindenképp Európa legerősebb gazdaságává tette.

 

London mostanra kilépett az EU-ból, de nem lehet azt mondani, hogy a németek miatt, ugyanis Berlinnek nagyon sokszor – amikor a déli tagállamok több újraelosztást akartak volna – éppen a brit politika volt a szövetségese.

 

A radikális baloldal németellenessége pedig a tábor szétszakadásához vezetett. Az, hogy Németországban az antifasiszta tüntetéseken sokszor van izraeli vagy amerikai zászló is, ide vezethető vissza: a radikális baloldaliak egyrésze a németellenességet idáig gondolta tovább. Az, hogy a Zöldek aztán kormányon támogatták például a koszovói háborút, szintén nem független attól, hogy számos politikusuk ezen USA-barát, németellenes körből jött.

 

A félelem, hogy Negyedik Birodalom lesz az újraegyesült Németországból, nem igazolódott be. Ami mindenképpen annak köszönhető, hogy valóban az NSZK nyelte be az NDK-t – és nem fordítva. Miközben az NDK területén és gondolkodásában – egyrészről a zártság, másrészről a felelősségelhárító Nyugat-ellenesség miatt – nem alakult ki semmiféle kritikai szembenézés a múlttal, az NSZK-ban ez már az újraegyesülés előtt egy elkezdődött folyamat volt. Hiába jött fel egy új szélsőjobboldali párt az egykori NDK-ből (az AfD), ez még ott is kisebbségi erőnek számít, azaz

 

az NSZK jótékony hatása érződik: lassan-lassan, de az NDK is része lesz azon közös emlékezetközösségnek, amelyet a nyugatnémet kritikai gondolkodás teremtett meg.

 

Az a baloldal, amely az NDK-t védte volna az NSZK „imperializmusával” szemben, beláthatná: amint a második világháború után, úgy az újraegyesüléskor sem a baloldali, hanem a liberális „imperializmus” adott nem csak jólétet, de olyan szabad nyilvánosságot, amelyben a nacionalizmus is megkérdőjelezhetővé vált. A baloldal félelmeivel szemben ki lehet jelenteni: egészen bizonyos, hogy

 

ha egy önálló keletnémet ország megmarad, hamarabb és mélyebben sodródik szélsőjobbra,

 

mint most, amikor a közös országot a nyugatnémet mentalitás, kultúra, történelem határozza meg. Az újraegyesülés azért lehetett sikeres, mert az valójában nem újraegyesülés, hanem az NDK NSZK-ban való feloldása volt.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin! Hozzászólnál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Főleg a francia Európa-tervekkel kritikusabb kisebb országok támogatnák az osztrák kancellárt lapértesülések szerint. Kurz számára a brüsszeli karrier kiút lehet az osztrák belpolitikából is.

Az amerikai céggel dózisonkénti 23,20 eurós szerződést köthet az Európai Bizottság 2021 decemberétől 2023-ig.

A kormányinfón kiderült az is, hogy augusztusig se koncertre, se szállodába nem mehet az, akinek nincs védettségi igazolványa, és hogy hogyan pótolja a kormány az önkormányzatokat a kieső hipa-bevételek miatt.

Szakértők és aktivisták írtak egy törvényjavaslatot, az ellenzék közösen beadta a parlamentben, a kormány meg szép csendben rendeletbe is foglalta azt. Ritka jelenség ez Magyarországon.

Az újranyitó szolgáltatások csak a védettségi igazolványokkal rendelkezők számára hozzáférhetőek.

A nemzetközi helyzet fokozódik Jersey Bailiffség körül. A brexit utáni időkben is az egyik legnagyobb problémát továbbra is a halászat adja.

A politikusokat egy zárva tartó klubnál fényképezték le, ahol éjszakába nyúlóan tartózkodtak. Munkamegbeszélésük volt, ketten közülük lemondtak.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

Twitter megosztás Google+ megosztás