Öt film, amivel jobban beleláthatsz a megfigyelések világába

Kiváncsi vagy, hogyan dolgoznak az újságírók egy szivárogtatás után? Vagy hogyan éli át a célszemély a megfigyelését? Netán leginkább az érdekelne, hogyan nyomorít meg a botrány, ha hatalmon vagy? Öszeeszedtünk pár filmet ehhez!

Július 18-án közölte cikkeit az a tizenhét szerkesztőség, akik szerint a világon 50 ezer telefonszámot figyelhettek meg az izraeli NSO Group kémszoftverével. Az oknyomozásban a magyar szálat a Direkt36 göngyölítette fel: állításuk szerint az 50 ezer telefonszám közül 300 telefonszám magyar állampolgárokhoz tartozik.

Az eddig nyilvánosságra került információk alapján négy újságíró – köztük az Azonnali munkatársát, a nekünk interjút is adó Dercsényi Dávidot – Gémesi György, ellenzéki polgármester, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének, illetve a paksi bővítésért felelős korábbi államtitkárnak a telefonjait figyelhették meg – ugyanakkor az, hogy a telefonszámaik szerepeltek a listán, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen meg is figyelték őket.

A Pegasus-ügy hatalmas botrányt okozott Magyarországon is: az ellenzék rögtön a lehallgatási botrányba belebukó korábbi amerikai elnök, Richard Nixon kapcsán Watergate-t emleget, míg a kormány szerint semmi illegális nem történt – ugyanakkor a magyar jogszabályok tág értelmezései keretei szerint ez nem jelenti azt, hogy nem figyelhettek meg jogilag a listán szereplő magyar telefonokat.

Ha bővebben érdekel a téma, olvasd el az erről szóló összefoglaló cikkünket, de ha inkább kikapcsolódásra vágynál, nézd meg az általunk javasolt öt filmet, ami a megfigyelésről szól!

5. Snowden 

A botrány kapcsán az Oroszországtól menekültstátuszt kapott, jó ideje Moszkvában élő Edward Snowden, korábbi CIA-dolgozó, illetve az NSA korábbi külsős munkatársa is megszólalt, aki szerint a magyar kormány válasza a leggyanúsabb.

Snowden még 2013-ban lett híres, amikor Hongkongban kamerák elé állt, hogy világgá kürtölje: az Egyesült Államok titkosszolgálatai a világon minden embert meg tudnak figyelni, és ezen képességüket aktívan használják is. 

Snowden később életéről önéletrajzot is írt, amiben részletesen kifejti, hogy miért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza, hogy

a mindenkori amerikai adminisztráció hogyan figyel meg ártatlan embereket, illetve leírja tényleg filmbe illő menekülését az amerikai titkosszolgálatok elől.

Ugyan a könyve csak 2020 szeptemberében jelent meg, de 2016-ban már elkészült a történetének a filmbeli ábrázolása, ahol a Snowdenre nem igazán hasonlító Joseph Gordon-Lewitt személyesítette meg a korábbi CIA-kémet. 

Mindenesetre az Oliver Stone által rendezett film részletesen bemutatja Snowden (Gordon-Lewitt) örlődését, hogy nyilvánosságra hozza-e ezeket a terhelő információkat; bensőséges kapcsolatát családjával; majd a hongkongi bejelentkezés utáni hajszát is.

A filmben egy pillanatra még maga Edward Snowden is megjelenik.

Ugyan a film leginkább Snowdenre fókuszál, de azért így is megtudunk pár információt a kémek, illetve a megfigyelés világáról. Ha a könyvre nincs elég időd, akkor a film jó választás lehet.

4. A WikiLeaks-botrány 

Ha szivárogtatásról van szó, az egyik legismertebb személy Julian Assange, aki a WikiLeaks egyik alapítójaként többezer olyan dokumentumot hozott nyilvánosságra, amik segítségével szintén fény derült az emberek tiltott megfigyelésére, a hatalom visszaéléseire és eltitkolt botrányaira.

Ugyan sokan csak Assange-nak tulajdonítják az egész WikiLeakset, azonban volt egy társa, Daniel Domscheit-Berg,

akivel legelőször 2007-ben találkoztak és egészen 2010 végéig közösen is vitték a titkosított dokumentumokat közlő portált.

Domscheit-Berg később könyvet is írt arról, hogyan kavarták fel az álló vizet és fordították a feje tetejére a világot Assange-zsal, és az A WikiLeaks-botrány (angol címe: The Fifth Estate) c. filmben a könyv alapján dolgozzák fel a páros szakításáig a WikiLeaks történetét.

A két főszereplőt a brit Benedict Cumberbatch, illetve spanyol-német származású Daniel Brühl alakítja. A film egy bő egy évet ölel fel: a történet 2010-ben kezdődik, amikor Assange és Domscheit-Berg az afganisztáni háború kapcsán borzadnak el a látott felvételeken, és egészen a Chelsea Manning (született nevén Bradley Manning) szivárogtatásainak nyilvánosságra hozataláig tart, ami miatt a páros végül úgy dönt, hogy nem folytatják együtt a közös munkát.

A történetet alapvetően Domscheit-Berg szemüvegén keresztül ismerjük meg, és leginkább az Assange-Domscheit-Berg-kapcsolat dinamikájáról szól, de ugyanúgy

szó esik benne arról, hogy az akkori Barack Obama által vezetett amerikai adminisztrációnak milyen kínos napokat kellett megélnie az újabb és újabb napvilágot látott titkos dokumentumok miatt.

Ha valaki bele akarja magát jobban ásni abba, hogyan is működik a szivárogtatás belülről, és sokszor elővigyázatosságból milyen biztonsági lépéseket kell tenniük, hogy ne bukjanak le, akkor ez egy viszonylag átfogó képet ad a WikiLeaks korai történetéről. Julian Assange persze a filmnek nem örült. Az szerinte nem túl izgalmas, „egy sótlan német informatikusról” szól és az ő képzelt harcairól, miközben a valódi történet szerinte bátor informatikusokról és újságírókról szólna. Ő úgy véli, hogy a filmet maximum az amerikai belügyminisztérium szeretheti. 

3. A Watergate-botrány

A már felvezetőben is említett botrány modern történelmünk egyik legnagyobb lehallgatási botránya: a republikánus Richard Nixon inkumbens elnökként több politikai riválisát lehallgatta. Az ügyet Bob Woodward és Carl Bernstein újságírók göngyölítették fel, akik még 1972 júniusában publikálták a cikküket.

Ennek ellenére 1972 novemberében minden idők legsimább elnökválasztásán Richard Nixont ismét elnökké választották.

Nixon kihívóját, a demokrata dél-dakotai szenátor George McGovernt simán legyőzte: Nixon 49 államot nyert meg, McGovern mindössze Massachusettsben és Washington DC-ben tudott győzni, aki így 17 elektori szavazatot szerzett szemben Nixon 520 elektori szavazatával. 

Ennek ellenére a botrány folyamatosan dagadt. Nixon szerint a Watergate-ről beszámoló híradások politikailag elfogultak, ezenkívül híres beszédében el is mondta, hogy ő nem crook, segítség nélkül ért el mindent az életében.

A Watergate azonban nem csak lehallgatásról szólt, bár az ügy akkor derült ki, amikor öt férfi betört a Watergate-komplexumban a demokraták irodájába, hogy poloskákat helyezzenek el. Azonban később kiderült, hogy

Nixonék a lehallgatás mellett politikai aktivistákat és csoportokat zaklattak, és más piszkos trükköket is alkalmaztak. 

A botrányról később több film is született: 1976-ban mutatták be az Az elnök emberei (angol címe: All the president’s men) c. filmet, ami leginkább az ügyet feldolgozó két újságíró szemszögéből mutatja be az eseményeket, és négy Oscar-díjat is nyert. 1995-ben pedig Nixon címmel jelent meg egy film, ahol Nixon egész életét követhetjük nyomon Anthony Hopkins főszereplésével. A filmben 1972-től követhetjük az eseményeket és Nixon visszaemlékezéseiből rajzolódik ki előttünk a botrány előtti és utána lévő élete.

2. Magánbeszélgetés

Francis Ford Coppola két Keresztapa-film között forgatott 1974-es remekműve a lehallgatást mint hivatást mutatja be, és bár nem kötődik konkrét lehallgatási ügyhöz, mégsem függetleníthető a két évvel korábbi Watergate-botránytól, és

jól visszaadja a korszak amerikai hidegháborús hangulatát,

amit nemcsak az USA-Szovjetunió-szembenállás határozott meg, hanem a tudat is, hogy bárkit lehallgatás célpontja lehet.

A filmben az emiatti paranoia nemcsak az emberek, a potenciálisan lehallgatottak szintjén jelenik meg – azt a film adottságként kezeli –, hanem a paranoia a Gene Hackman alakította lehallgatási szakembert is utoléri, ahogy egyre közelebb jut az általa lehallgatottak beszélgetéséről készült rossz minőségű felvétel szűréséhez és érthetővé tételéhez, és egyre bizonyosabb lesz megbízójának szándéka felől.

Az, hogy a filmben a „másik oldal” paranoiájára is rálátunk, csak

még ijesztőbbé teszi a lehallgatás lehetőségét, és még gyomorszorítóbbá a gondolatot, hogy valaki rögzítheti akár a legintimebb beszélgetéseinket és cselekedeteinket is.

Bár a filmben bemutatott technológiák ma már őskövületnek tűnhetnek, a célpontokat a profik valószínűleg ma is ugyanazzal a mindenre kiterjedő gondossággal poloskázzák be és követik, mint Hackman a Magánbeszélgetésben, legfeljebb az eszközök változtak.

1. A mások élete

A keletnémet titkosszolgálat, a Stasi tisztje hivatalból és meggyőződésből lehallgat egy valószínűleg nyugatnémet kapcsolatokkal rendelkező értelmiségi párt a nyolcvanas évek első felének NDK-jában.

Ez az alapszituációja Florian Henckel von Donnersmarck Oscar-díjas filmjének, A mások életének.

A film elementáris erővel mutatja be az egész egykori szocialista tömbre jellemző állambiztonsági megfigyelő- és besúgórendszer működését,

és annak az emberek hétköznapi életére gyakorolt hatását:

azt, hogy milyen azzal a tudattal élni, hogy vagy lehallgatnak, vagy bármikor a kezdetét veheti a lehallgatás.

A mások élete esetében is betekintést kapunk „a másik oldal” munkájába, amit hús-vér emberek végeznek. Az Ulrich Mühe alakította Stasi-százados hideg profi, aki egy idő után elkezd kötődni a lehallgatottakhoz, a sikeres színházi szerzőhöz (Sebastian Koch) és színésznő élettársához (Martina Gedeck),

végül kétsége támad a munkája helyessége felől is

– az ő karakterfejlődése jelentősen hozzájárul a totális diktatúra mindenre kiterjedő megfigyelőrendszerének hiteles és árnyalt bemutatásához.

NYITÓKÉP: Richard Nixon kampányol még 1968 nyarán Pensylvaniában. FOTÓ: Ollie Atkins / Wikimedia Commons