Egy délelőttre mintha összeállt volna az ellenzéki Power Rangers

Utcafórumot tartott az egykori Moszkva, mai nevén Széll Kálmán téren az ellenzéki együttműködés, amire már csak azért is érdemes volt elnézni, hogy az ember legalább egy miniszterelnök-jelöltet lásson élőben. A délelőtt 11-re szervezett rendezvényen beszédet mondott többek között Tordi Bence, Hajnal Miklós és Csárdi Antal képviselőjelöltek, Donáth Anna, a Momentum elnöke és Lukácsi Katalin, aki jelenleg Márki-Zay egyháziügyi kabinetfőnöke.

Az a helyzet, amikor megláttam, hogy március 29-én délelőtt fél 12-re utcafórumot szervez az ellenzék a Széll Kálmán térre, ráadásul a kampány egyik utolsó napjára, meggyötört, kicsit szomorkás, motyogós beszédeket és jelölteket képzeltem magam elé.

Az ellenzék március 15-i nagygyűlése a beszámolók szerint erőltetetten optimista volt, az ellenzéki szavazók nem különben fáradtnak és reményvesztettnek tűntek, és néhány hete még a közvélemény-kutatások se azt mutatták, hogy ellenzék olyan fantasztikusan állna. A Fidesz és az egyesült ellenzék közötti különbség ugyan több felmérésnél is csak elhanyagolható, hibahatáron belüli volt, és több elemzésben is arra jutottak, hogy a bizonytalan szavazók közül sokan lehet csak az utolsó pillanatban fognak dönteni, ráadásul az ellenzéknek állítólag a fiatalok között nagyobb tartalékai is vannak, azért

felhőtlenül nem lehetett optimista senki, aki kormányváltást szeretne.

Ehhez képest lehet, hogy a ragyogó tavaszi idő is tette, az ellenzéki megszólalók egyáltalán nem tűntek erőtlennek, az ebédidőre beillesztett utcafórumból pedig nem hogy lebőgés nem lett, hanem több újságíróval is arra jutottunk, hogy

politikai eseményhez képest kifejezetten jó hangulatú volt.

Egy politikai eseménynek persze nem kell definíció szerint nyomorultnak lennie, azonban az élet mégis úgy hozta, hogy a legtöbb valahogy mindig elromlik. Még azok a tüntetések is kínossá tudnak válni, amiket a politikusok csak civilben látogatnak. Ha a fellépők rendben vannak, a beszédek ölik meg az egészet, ha beszédek rövidek és frappánsak, akkor a fellépők ölik meg az egészet. Ha – bár én ilyennel még nem találkoztam – mindkettő klappolna, akkor váratlanul tuti leszakad az ég, vagy technikai malőr lép fel, vagy valami tök más, egészen váratlan dolog rontja el az élményt. Ez a mostani mégis úgy sikerült, hogy ha nem meló miatt mentem volna, egy kicsit lehet, akkor is elbámészkodtam volna.

Az ellenzék egyik legnagyobb fegyvere, amire szerencsére ők is rájöttek, hogy érdemes az emberek közé menni. Miközben Orbán átlagembert csak akkor lát, amikor kocsiban viszik az előre leszervezett Facebook-forgatásokra, a Fidesz jelöltjei pedig csak akkor mennek emberek közé, ha alaposan megszűrték a közönséget, a sajtó elől pedig alaposan eldugták az eseményt, az ellenzéki politikus, mintha még élveznék is, hogy kicsit beszélgethetnek másokkal. Most először éreztem azt, hogy

eközött a néhány ember között jól működik a kémia.

Miközben Lukácsi Katalin felkonferálta a megszólalókat, az apró színpad mellett Donáth Anna szelfizett fiatal lányokkal, aztán megállás nélkül interjúzott, Hajnal Miklós interjút adott, Csárdi Antal akarva vagy akaratlanul, jól hozta a megengedő történelemtanár szerepét, aki elhozta az osztályt fagyizni, Márki-Zay pedig állt némán és higgadtan, egy félmosollyal az arcán, és hagyta türelmesen, hogy majdnem az összes fotós őt fotózza. Mintha mindenki megtalálta volna a szerepét, olyan voltak, mintha a magyar politikai Power Rangers-e állt volna össze.

Ez pedig többé-kevésbé, de működött a színpadon is. Amikor Lukácsi a Hajnal előtti felkonfban arról beszélt, hogy kötött egy fogadást, hogy szerinte az ellenzék az összes budapesti körzetet meg fogja nyerni, de ehhez az kell, hogy Hajnal a leginkább billegő 3. választási körzetet is behúzza, akkor a Momentum politikusa a beszédje végére ügyesen beillesztette, hogy nagyon reméli, nem lesz ezzel baj, és Lukácsi is megkapja a végén a borát.

A beszédek is többnyire rendben voltak. Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere rövid és szellemes volt. A közelben pultozó Gattyán-féle Megoldás Mozgalom standja előtt álló elektromos autóra utalva Őrsi megjegyezte, a parkőri szolgálatnak például nagy szüksége lenne egy ilyenre, ha valaki érti a célzást. Donáth Anna pedig nem először mondta egy esemény legjobb, leglelkesítőbb beszédét. Mindenkit arra biztatott, hogy higgye el, képes változtatni, hogy

nincs az a rendszer, amit ne lehetne megdönteni,

nincs az a gazdasági vagy társadalmi válság, amiből ne lehetne kilábalni.

Az esemény utolsó felszólalója természetesen Márki-Zay Péter volt, Magyarország miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor kihívója, aki azzal kezdte, milyen érdekes, hogy Hobo Moszkva tér bluesa, aminek az első sorai úgy szólnak, hogy

a Moszkva térig jár az 56-os busz, milyen jól rezonálnak ma is.

Ezek után nyilván az ukrán-orosz háborúval folytatja. Arról beszélt, hogy Orbán, aki azon egyensúlyoz, hogy tartson egyenlő távolságot egy gyilkos és az áldozatok között, elárulta a hazáját, és elárulta a szövetségeseit is, a NATO-t és az Európai Uniót. Most éppen ott tart, hogy elfordult tőle a V4 összes többi országa. Aztán beszélt arról is, hogy

Orbánnak nem erkölcse, csak érdekei vannak.

Volt ő már kommunista, liberális, szavazta meg az azonos neműek egyenlő jogait, volt ő Putyin-ellenes Európa-párti, az euró bevezetésének lelkes támogatója, most meg EU-ellenes Putyin-párti, véli az ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Márki-Zay arra is kitért, hogy bár Orbán úgy állítja be magát, mintha enné és inná a háborút, valójában az összes harcát, a járvány ellenit, az infláció ellenit és az államadósság ellenit is elvesztette.

Hajnal Miklóst arról kérdeztük, mennyire rázta meg, hogy a Fidesz vélhetően kisebb vagyonokat költött arra, hogy őt lejárassák. Hajnal a beszédét arra hegyezte ki, hogy fideszes ellenfele, Fürjes Balázs nagyon kerülte a nyilvános vitát. Szerinte ha Fürjes és a Fidesz büszke lenne arra a teljesítményre, amit az elmúlt 12 évben nyújtottak, akkor a fideszesek sorban állnának, hogy vitázhassanak és beszámolhassanak az eredményeikről, de jól láthatóan nem ez történik.

A beszéde végén aztán megemlítette, hogy

köszöni mindenkinek, aki tartotta benne lelket,

miután annyi negatív hirdetést indítottak ellene, és rendszeresen letépkedték a plakátjait.

„Amikor először azt látod, hogy minden videó előtt ez jön fel Youtube-on, az azért egy kicsit sokkoló, de azóta úgy érzem, sikerült túltennem magam rajta. Én is, a kampánycsapat is, valamint az aktivisták is.”

Amikor azt kérdeztük, hogy a kamuficsúr mennyire talált be nála, azt mondta, azt nem is érti, főleg miután az Origón megjelent első lejárató cikkben még a Momentum dúsgazdag üdvöskéjeként szerepelt.

Megkérdeztük Tordai Bencét is, szerinte mikor fog tudni kiengedni a kampány után. „Néhány nap múlva 12 év munkájáról derül ki, mennyire hasznosul, és tudunk-e valami értelmeset csinálni ebben az országban. Remélem, egy újfajta stressz jön, a kormányzásra való felkészülés izgalma, és ezt át tudjuk fordítani valami pozitív, cselekvő irányba.”

A kormánypárti szavazóknak talán rossz hír lehet, hogy

nagyon jól alszik Donáth Anna is.

„Olyan szintű fizikai fáradtsággal küszködöm az elmúlt hetekben. Amióta megválasztottak elnöknek, folyamatosan járom az országot, erre rácsatlakozott az, hogy kampány is van. Négy hónap folyamatos országjárás nagyon fárasztó, úgyhogy én nagyon nyugodtan alszom, mert mint akit fejbe lőttek, már dőlök is le.”

Megkérdeztük, mi lesz az első dolga, ha lezárják az urnákat, vagy hogy ezúttal is tett-e valamilyen fogadalmat a választásokkal kapcsolatban. 2019-ben Donáth ugyanis tett egy könnyelmű kijelentést, miszerint, ha kijut Brüsszelbe, valóra váltja egy gyerekkori álmát, és felszáll egy kukásautó hátuljára. „Most nem tettem semmilyen fogadalmat. Abban bízok, hátha most teljesül a vágyam,

és végre egy kukásautón utazhatok.”

NYITÓKÉP: Aradi Péter / Azonnali