Karácsony az Azonnalinak: Teljes hülyeség, hogy nincs esélye az ellenzéknek!

Szerző: Kósa András
2022.03.28. 07:08

A budapesti főpolgármester szerint „az ellenzéki véleményformálókra jellemző köldöknézést, öntökönszúrást, lenézést semmi nem indokolja” jelenleg. A főpolgármester a Azonnalinak arról is beszélt, hogy miért nem alkalmasak Magyarországon a közvélemény-kutatások a választási eredmény előrejelzésére. Interjú!

Karácsony az Azonnalinak: Teljes hülyeség, hogy nincs esélye az ellenzéknek!

Térdig jár egy kampányban aktív szereplőként, de közben nyilván a korábbi politikai elemző énjét sem tudja levetkőzni. Hogy kezeli ezt a kissé skizoid helyzetet?

Érdekes kérdés, hogy az ember képes-e használni az eredeti szakmájából származó tudását a politikai pályafutása során. 1994-ben, 19 évesen kezdtem el közvélemény-kutatással foglalkozni a Mediánnál kérdezőbiztosként. Alapélményem a 2002-es választás, amikor előzetesen mindenki Fidesz-győzelmet várt és mért, csak a Medián mondta azt, hogy az akkori ellenzék, az MSZP-SZDSZ fog nyerni. Aktívan részt vettem ebben a kutatásban és igazunk is lett.

Amikor 2009-ben átléptem a politika háttérvilágából az aktív szereplők közé, azt mondtam: LMP kampányfőnökként 8 százalék a célom, mire mindenki hülyének nézett. Ebből lett 7.5 százalék. 2014-ben és 2018-ban politikusként azon mesterkedtem, hogy a kétharmadot sikerüljön elkerülni.

Ez enyhén szólva nem jött be.

Nem rajtam múlt, én az utolsó percig kevertem a kártyákat, hogy legalább Budapesten legyenek visszalépések, mert az erőviszonyokat akkor is pontosan láttam. 2019-ben a választás napján

egy pizzériában egy szalvétára felírtam, hogy mi lesz a főpolgármesterválasztás eredménye, és milyen lesz a Fővárosi Közgyűlés összetétele.

Utóbbit pontosan eltaláltam, mert 18 mandátumot jósoltam magunknak. Saját magam kapcsán szerény voltam, mert csak ötszázalékos győzelmet írtam a szalvétára, de végül héttel vertem Tarlós Istvánt. Ez is messze eltért az akkori közvélemény-kutatásoktól. Vagyis az énképem szerint talán még nem teljesen hülyültem bele a politikába abban az értelemben, hogy viszonylag reálisan szoktam előrejelezni az eredményeket. Minden fogadást meg is nyertem ilyen témában.

Fotó: Városháza

Az elmúlt két hétben nagyjából az elemzők körében is konszenzus alakult ki, hogy ezt a választást már csak elveszíteni tudja a Fidesz, de ez sem valószínű. Erre mit mond az elemzői énje?

Mérges, hogy milyen felszínesek az elemzések.

A kollégái nem haragszanak meg majd?

Remélem nem, ha meghallgatják az érveimet. Az egyértelmű, hogy a Fidesz elkezdett feljönni. De még mindig tíz nap van a választásokig (az interjút március 25-én pénteken rögzítettük – a szerk.), és egy háború árnyékéban sok minden történhet, de úgy tűnik, a kampány inkább a Fidesznek kedvez. De az ilyen rezsimeknek soha nem úgy van vége, hogy az ellenzék nyer, hanem úgy, hogy a hatalom veszít.

A fő állításom az, hogy a választást eldöntő fundamentumok az ellenzéknek kedveznek és ezek sokkal fontosabbak, mint maga a kampány.

Ezen mit ért?

A Fidesz 2018-as kétharmados győzelmét olyan tényezők alapozták meg, amelyek 2022-re megszűntek. Egy ellenzéki összefogással szemben Fidesz már 2018-ban is valószínűleg kikapott volna. Néha ledöbbenek, hogy még ellenzéki pártvezetők sem feltétlenül tudják, 2018-ban a Fidesz a belföldi szavazatok hány százalékát kapta meg.

Ez 47 százalék volt, miközben az ellenzék 49-et ért el összesen.

A listás szavazatokat nézve – és ezeket érdemes összehasonlítani – 2018-ban a választókerületek nagyobbik részében az ellenzéknek volt többsége.

Mégis kijött egy kétharmad a Fidesznek.

Persze, mert az ellenzék megosztott volt. Amikor 2011-ben megláttam a választási törvény tervezetét, már akkor azt mondtam: az ellenzék vagy teljes összefogásban indul, vagy felejtse el, hogy valaha is választást nyerhet ebben a rendszerben. Most megvan az összefogás, kérdés, megvan-e a 2018-ban még meglévő társadalmi többség. Ezt persze nem tudhatjuk pontosan, de szerintem

semmi okunk azt gondolni, hogy most a Fidesz jobban áll, mint 2018-ban.

Tóka Gábor tanítványa voltam az egyetemen, vele olvastuk, hogy az amerikai elnökválasztások eredményeit néhány makrogazdasági és társadalmi indikátorból pontosabban meg lehet mondani, mint a közvélemény-kutatásokból. Ez mutatja az úgynevezett fundamentumok erejét.

Ha a közvélemény-kutatások zavaros képet adnak, akkor sokkal hasznosabb ezekre hagyatkozni. Márpedig most éppen Tóka Gábor adatelemzésből tudjuk, hogy meglehetősen zavaros a kép.

Bocsánat, de ő azt mondja, ha átlagoljuk az eredményeket, az mégis csak kiad egy tendenciát és ad egy képet a pártokról.

Azt mondja, ha átlagolunk, akkor is van egy nagyon komoly statisztikai hibahatár, amibe akár bőven beleférhet az ellenzék győzelme is. Ennél azonban nagyobb probléma a szisztematikus torzítások veszélye. Én azt mondom, hogy

Magyarországon kevésbé a közvélemény-kutatási adatokból, mint inkább a korábbi választások eredményeinek elemzéséből lehet következtetni egy adott választás kimenetelére.

A közvélemény-kutatások nagyon hasznosak, de pont arra a kérdésre tudnak a legkevésbé válaszolni, amire a leginkább kíváncsiak vagyunk: hogy ki nyeri meg a választást.

Miért?

2002 óta a felmérések átlaga nagyon jelentősen felülméri a Fidesz támogatottságát. Ennek számos oka lehet, nem is a kutatók hibája, de tény, hogy az elmúlt 20 évben – talán a 2006-os választás kivételével – minden választás előtt ez történt. 2002-ben minden cég 10 százalékpont körüli fideszes előnyt mért,

mi a Mediánnál más módszert alkalmazva azt mondtuk, a kormánypárt veszíteni fog. És bejött.

2006-ban viszonylag pontosak voltak a felmérések, de már akkor is felhívtam a figyelmet egy tanulmányban, hogy a választási előrejelzések pontosabbak voltak, ha kutatók az általuk mért adatokat a korábbi ismereteink alapján szakértői becslésekkel korrigálták. 2010-ben szinte mindenki fölülmérte a Fideszt. 2014-ben szintén. 2018-ban nem mérte ugyan felül mindenki a Fideszt, de a mérések átlaga szintén jóval a valós eredmény felett alakult.

Ekkor a cégek egy része szakértői becsléssel lefelé korrigálta a Fideszre vonatkozó adatait, ami általánosságban véve javított az eredményeken. 2019-ben a főpolgármester-választáson kétfajta előrejelzés volt. A kormánypárti intézetek sima Tarlós-győzelmet mértek, a függetlenek fej-fej melletti eredményt. Ehhez képest simán nyertem 7 százalékponttal.

Fotó: Városháza

Ebből nem következik még semmi április 3-ra azért.

Ez kétségtelen. De ha azok a cégek, amik szűk Fidesz előnyt mérnek most, úgy korrigálnák szakértői becsléssel az adataikat, mint 2018-ban, akkor azt kéne mondaniuk, hogy

„bár azt mérjük, a Fidesz vezet, valójában az ellenzék fog nyerni”.

De ezt valószínűleg nem merik majd megkockáztatni.

Miből gondolja?

Mert 2018-ban nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz nyerni fog, csak a mérték volt kérdés, például az, hogy lesz-e kétharmada. Korrigálni egy győzelemre álló párt adatait egészen más tészta, mint azt mondani, hogy nem ő fog nyerni.

Magyarországon a Fogyasztói Bizalmi Indexet tartják fontos indikátornak. Ha az erősödik, akkor az aktuális kormánypártnak jók az esélyei a győzelemre. Most erősödik.

Igen, de fényévekre van a 2018-as szinttől. Akkor szárnyalt, most egy nagyon nagy megreccsenés után kúszik felfelé. És egyébként ez is az objektív valóság. A 2018-as választás előtt volt egy tízszázalékos reálbérnövekedés. Most ez a szám két százalék körül van. Nyilván van egy választási osztogatás, de emellett egy elképesztő infláció is, és egy bizonytalan helyzet: az emberek egyszerűen nem tudnak normálisan tankolni a benzinkutaknál.

Összességében valóban javul a gazdasági hangulat, de a 2018-assal összehasonlítva ég és föld a különbség. Ehhez képest kapott volna ki a Fidesz jó eséllyel 2018-ban egy ellenzéki összefogással szemben, vagy nyert volna csak nagyon szűk többséggel.

Ha valaki azt állítja, hogy biztos abban, hogy a Fidesz most nyer, azt is kell állítania, hogy a Fidesz most jobb helyzetben van, mint 2018-ban.

Ezt pedig nem lehet kijelenteni. Több olyan tényező van, ami a Fidesz számára hátrányosan változott, mint ami az előnyére.

Viszont lejt a pálya a Fidesznek. Ezért nem elég, ha az ellenzékre csak többen szavaznak.

Ez valóban így van. 2018-ban az ellenzéknek háromszázalékos összesített előnye volt a belföldi szavazatokban, és 53 olyan választókörzete, ahol az együttműködő pártokra többen szavaztak, mint a Fideszre. Ebből is látszik, hogy a pálya valóban lejt, aminek a legszembetűnőbb oka, hogy az ellenzék által megnyerhető körzetek nagyobb lélekszámúak, mint a biztosnak tűnő fideszes körzetek, vagyis

az ellenzéki választókerületek nagyobbak, több szavazat kell egy mandátumhoz, a Fidesz felé húzók esetében viszont elég kevesebb.

Ez az egyenlőtlenség még erősödött is azáltal, hogy a Pest megyei választókerületek népessége tovább nőtt – márpedig ezeknek a nagy többségét az ellenzék biztosan megnyeri. De azért ez csak minimális változás.

A legnagyobb kérdés az, hogy a 2018-ban külön induló ellenzéki pártok támogatóit mennyire lehet csak úgy összeadni, van-e lemorzsolódás. De emellett minden más változás 2018-hoz képest a Fidesz ellen szól. És ezek sokkal súlyosabb érvek.

Az, hogy nem a saját jelöltre, hanem egy másik pártéra kell szavaznia, melyik ellenzéki párt szimpatizánsainak okozhatja a legnagyobb gondot?

Egyértelműen a Jobbikénak. De az a tendencia, hogy a volt Jobbik-szavazók egy része inkább a Fideszre, vagy a Mi Hazánkra szavaz majd, alapvetően azokban a választókerületekben érvényesül, amik eleve a Fideszhez húztak és az ellenzéknek nem sok esélye van.

Ezek jobbára a kis településeket tömörítő választókerületek?

Igen. És ezen belük is a leszakadó régiókban található, kistelepüléses választókörzetek. Mint ahogy mára a Fidesz inkább a kevésbé képzett, és idősebb rétegek pártja lett az ellenzékhez képest. Míg az ellenzék a fiataloknál, a nagyvárosokban, a jobban képzettek között számíthat több szavazatra. Ez nem csak nálunk van így.

Ez világtendencia: a jobboldali populista kormányok egyre inkább a társadalom kirekesztett csoportjaiban találnak erős támogatókra. Elég megnézni a legutóbbi lengyel elnökválasztás eredményeit: mintha két Lengyelország lenne. A nótába oltott fideszes kampányszlogen, a Békemenetben vonuló kulturális „ikonok” látványa azt mutatja, hogy a Fidesz tudatosan épít is erre. De ez az ellenzék esélyeit nem rontja érdemben.

Fotó: Aradi Péter / Azonnali

Miért?

Mert a Mi Hazánk szavazói nem mennek át a Fideszhez, legfeljebb elmentek a Jobbiktól – a kettő nem ugyanaz. Másrészt mint mondtam, ez a jelenség alapvetően ott erős, ahol az ellenzéknek eleve kevés az esélye.

A kormánytöbbség megszerzéséhez szükséges billegő körzetek polgáribb vidéken vannak,

mint például Szombathely, Siófok vagy Hódmezővásárhely. Ez itt egy másik nagyon fontos változás: közel kétmillió olyan szavazó, aki 2018-ban még kormánypárti vezetésű településen élt, 2019 óta ellenzéki lett a városvezetése. És ezeken a helyeken azóta mindenhol nőtt az ellenzék támogatottsága. Vagyis azt mondom, hogy a 2018-as helyzetéhez képest a Fidesz sokkal rosszabb helyzetben van.

De – és ebben Tóka Gábor is egyetért az elemzők többségével – a Fidesz kampánya is jobb, mint az ellenzéké, mert itt egy szájból jön néhány nagyon egyszerű üzenet, de nagyon intenzíven; míg az ellenzéki kampány sokfejű, széttöredezett mondanivalóval. Ezzel egyetért?

Ez jogos megállapítás, de, hogy kritika lenne-e, azzal vitatkoznék. Éppen az Azonnalin olvastam egy remek írást, aminek lényege az volt, hogy nem szabad úgy tekinteni erre a választásra és kampányra, mintha ez egy kiegyensúlyozott demokráciában zajlana, ahol az ellenzéktől ugyanolyan politikai teljesítmény várható el, mint a Fidesztől. De a kampányfelszínt se tévesszük össze a kampány mélyével.

Ezen mit ért?

Azt, hogy a választás valójában az adatbázisok csatája is. Amikor két ilyen nagy tömb áll szemben egymással ennyire kiélezett helyzetben, nem az a nagy kérdés, hogy valamelyik át tud-e csábítani szavazókat a másiktól, hanem hogy a saját választói közül el tud-e vinni mindenkit. Az ellenzék mozgósítási képessége 2022-ben a 2018-ashoz képest leírhatatlanul jobb.

Ma becslésem szerint az ellenzék a szavazói nagyjából felét név szerint ismeri.

Ezt ráadásul teljesen legitim és legális módon, elsősorban az előválasztási adatbázisokra alapozva. Korábban ennek a töredékére voltunk csak képesek.

Vannak erről személyes tapasztalatai?

Elég megnézni a március 15-i közös rendezvényünket, ahol a rendőrség szerint is legkevesebb 70 ezren voltak. De én magam Nagyrédétől Tápiógyörgyéig számtalan helyi fórumon vettem részt. És ezeken a pár ezer fős településeken eljön háromszáz ember egy fórumra. Volt olyan fórumom, ahol a falu lakosainak tizede jelen volt. Ez korábban nem jellemezte az ellenzéket.

Tóka Gábor is arról beszélt, hogy új szavazó, támogatás, adományok tekintetében a pártok eljutottak teljesítőképességük határáig. De most, hogy van ellenzéki egység, elképesztő energiák szabadultak fel az oldalunkon.

És ez pariban van a Fideszével?

Igen. Adatbázisban, önkéntesek számában, egy sor tényezőben. De az senkinek nem lehet kérdés, hogy ma nagyságrendekkel nagyobb a közös ellenzék mozgósítási képessége, mint 2018-ban az ellenzéki pártoké összeadva volt. Azért, mert a legtöbb szavazó az összellenzékre akar szavazni, és tesz a pártokra. Ez nem látszik a politikusi nyilatkozatokból, de látszik a kampányon belülről.

Pedig éppen Orbán Viktornak volt egy érdekes kiszólása március 15-én, hogy talán még a főváros sem lesz az ellenzéké teljes mértékben.

Ők is tudják, hogy itt nekünk 18/18. Én már fogadtam is egy közismert barátommal, hogy Budapesten mind a 18 választókerületet csont nélkül behúzzuk. És ilyenkor eszembe jutnak azok a Századvég-felmérések, amik Wintermantel Zsolt kétharmados győzelmét jósolták az önkormányzati választásokon Újpesten. Ehhez képest kikapott. Nem beszélve arról, hogy választókerületi közvélemény-kutatásokat csinálni ma szakmai nonszensz.

Fotó: Fekő Ádám / Azonnali

Ezért megint meg fognak haragudni a kollégái.

Pontosítok: annak van értelme, hogy a minta összetételétől kevésbé függő kérdésekről kutakodjunk, például mondjuk, hogy a Dunakeszi-körzetben mit gondolnak az ott élők a gödi Samsung-beruházásról. De azt a kérdést megmérni, hogy a pártok hogy állnak, szinte lehetetlen.

Miért?

Először is fontos elválasztani egymástól a telefonos és a személyes megkérdezésen alapuló közvélemény-kutatásokat. Nagyon kevés személyes megkérdezésen alapuló felmérés van ma Magyarországon, mert ez egy nagyon drága műfaj, miközben a közvélemény-kutató intézetek mélységesen alulfinanszírozottak. Ahhoz, hogy megbízható közvélemény-kutatásokat csinálhassunk, állandó, jól szervezett, motivált kérdezőbiztosi hálózatot kell folyamatosan fenntartani.

Ez különösen nehéz, ha egy városban vagy egy választókerületben van szükség erre a kapacitásra. Ezt ma egy intézet Magyarországon csak úgy tudja pótolni, ha nagyon hosszú a kutatás időtartama, legalább egy hónap. A megrendelő azonban ezt általában nem tudja kivárni. Ezért idehaza az ilyen kutatásokat leginkább telefonon csinálják.

Száz hívásból szerintem nagyjából ötből lesz valódi interjú. Hogy a másik 95 százalék mit gondol, fogalmunk sincs.

És amikor nem tudják feltölteni a mintát, akkor mindenféle adatbázisokat hívogatnak, kipróbált telefonszámokkal, ami minden csak nem reprezentatív. Ezért szerintem lehetetlen kiegyensúlyozott választókerületi közvélemény-kutatást csinálni. Ezzel együtt én is sok ilyet láttam. És tendencia egyébként, hogy ha személyes kérdezés van, az ellenzék jobban áll. Aminek az az oka, hogy a személyes minták megbízhatóbbak. Vagyis azt állítom, a telefonos kutatásokban szintén van egy szisztematikus torzítás a Fidesz javára.

Még az előválasztás idején készült egy összesítés az ellenzék számára a 106 választókerületből: nyerhetőség szempontjából öt csoportra osztották ezeket. Az az eredmény jött ki, hogy a kormányváltáshoz még az „erősen a Fideszhez húzó” körzetekből is el kellene hozni néhányat, Balatonfüred és környéke volt egy ilyen konkrét példa. Ezt reálisnak tartja?

Igen. De azért ezek olyan körzetek, amikben a Fidesz csak 2-3 százalékkal volt az ellenzék előtt. Balatonfüred például ilyen. De olyan körzet, ahol 2018-ban nem volt többségünk, viszont most mindenképpen nyernünk kellene, nagyon kevés van. Ha egy-kettő ilyet megnyerünk akár, akkor kormányváltás van.

Ezek között több olyan is van, ami a 2019-es önkormányzati választásnak köszönhetően átbillenhet. Szombathelyet például a 2018-as eredmény alapján nem nevezhetnénk esélyes ellenzéki körzetnek, mégis biztos vagyok benne, hogy megnyerjük. Ez egy olyan választókerület, ami nagyrészt a város, kisebb részt a környező településeket jelenti.

Nem sokkal nyert az ellenzék 2019-ben Szombathelyen.

Valóban, de ez a pozíció teljesen megváltoztatta az ottani közhangulatot. Van egy nagyon sikeres polgármester, aki abban is sikeres, amit elért, és abban is, hogy

el tudja mondani, hogy amit nem ért el, azt a kormány miatt nem tudta.

Ugyanez van Pécsen, Miskolcon, Baján, Gödön, Érden… Ez több százezer szavazó. És erre jön rá az a másik faktor, hogy ahogy „Hunnia” egyre inkább a Fidesz felé húz, „Pannónia” az ellenzék felé. Ezért gondolom, hogy például a Balatonfüredi körzet is nyerhető. Bár a választókerület központjában sikeres fideszes polgármester van – mondjuk Fűzfő és Almádi bonyolultabb képlet – az a fideszes szavazó, aki esetleg még 2018-ban is a „polgári Magyarország ígérete” miatt szavazott a Fideszre, ma már nem biztos, hogy fideszes.

Ugyanez igaz lehet például Székesfehérvárra is, ahol szintén van egy sikeres és népszerű fideszes polgármester?

Igen. Székesfehérvárt én biztosra veszem. Budapesten átéltük ezt 2019-ben: az első kerületben Budapesten – ahol a rendszerváltás óta még soha nem volt baloldali vezetés – nyertünk, Kőbányán kikaptunk. Vagyis Magyarország polgáribb régióiban az ellenzék meglepően jól fog szerepelni, míg a Fidesz ott javít majd, ahol az ellenzéknek eleve kevés esélye volt a győzelemre. Ráadásul a természetes mortalitási folyamatok is a jelenlegi Fidesz ellen szólnak

Az ellenzéknek kedvezett, hogy sok idős ember halt meg a járványban? Ezt akarja mondani?

Nem. Nehéz erről nem félreérthetően fogalmazni, elismerem, pedig nagyon fontos dologról van szó. Ha aközött lehetett volna választani, hogy ne haljon meg több mint negyvenezer jobbára idős honfitársunk, és biztosan maradjon a Fidesz 2022-ben; vagy legyen a jelenlegi helyzet, gondolkodás nélkül igent mondanék az előbbire. De sajnos meghaltak ezek az emberek. A második világháború után a legtöbben.

Mégpedig egy olyan társadalmi csoportnál, ahol a Fidesz erősen felülreprezentált. Miközben az a közel 400 ezer fiatal, aki belép a választási piacra, elsöprő arányban az ellenzéket támogatja. Ráadásul szintén főleg az ellenzéket támogató a külföldi szavazatoknál is van egy 13 százalékos növekedés a regisztráltak számában, ami billegő körzetekben átrajzolhatja a térképet.

De a fiatalok mennek el a legalacsonyabb számban szavazni.

Ez igaz, de ez 2018-ban is így volt. De az elmúlt négy évben a Fidesz szavazótábora még idősebb lett, az ellenzéké pedig még fiatalabb.

De nem kritika az ellenzék számára, hogy nem tudja megszólítani őket nagyobb arányban?

De lehet kritika. Nyilván lehetett volna szexibb a kampányunk. De én kevésbé értek a kampányhoz, ezért az állításom annyi csak: ha itt az ellenzék béna is, nem bénább, mint 2018-ban, és most sokkal több ilyen szavazó van. A Fidesz oldalán pedig kevesebb.

A határon túli magyarok levélszavazata menyiben számíthat?

A levélszavazatok hatása nehezen kiszámítható és biztosan csak a listára érvényes, még maximum két mandátumot hozhat a Fidesznek. Minimális az esélye, de persze nem kizárt, hogy ezen múlik majd a kormánytöbbség, mert abban biztos vagyok, hogy nagyon szoros eredmény lesz. Mondjuk ettől a helyzettől a jó Isten mentse meg Magyarországot.

Zavargások lesznek?

Remélem, hogy nem, de az biztos, hogy bármelyik tábor is kap ki csak egy kicsivel, nagyon komoly legitimációs vita nyílik majd ki. Az ellenzék azt mondja majd, hogy a kormány visszaélt a helyzettel, a levélszavazatokkal, a Fidesz pedig azt mondja majd, hogy hazaárulók vagyunk, mert el akarjuk venni a határon túliak szavazati jogát. De a lényeg: a szavazás végeredménye nem a listákon, hanem az egyéni mandátumokon múlik majd.

Itt pedig egy-két tucatnyi szavazat egész körzetekben billentheti át az eredményt a mandátum szempontjából.

65 ezer külföldi regisztrált szavazó van, ami 8 ezerrel több, mint négy éve. Ezek az egyéni választókerületek eredményeit befolyásolhatják.

De eleve ott, ahol az ellenzék erős nem? Szerintem inkább nagyvárosi fiatalok mentek ki nyugatra dolgozni.

Ez is igaz. De befolyásolhat így is mandátumokat.

Az MKKP-nek és a Mi Hazánknak mekkora esélyt jósol a bekerülésre?

A kétfarkúak szavazóinak legalább fele szerintem megosztja majd a szavazatát és egyéniben a közös ellenzéki jelöltre szavaz. Ők is ott erősek, ahol az ellenzék eleve erős. Emiatt nem is értem, miért piszkálják őket.

Nem ismerek olyan választást, ahol az MKKP indulása érdemben befolyásolta volna az eredményt.

De őszintén szólva azon is meglepődnék, ha megugornák az öt százalékot. A Mi Hazánk esetében szerintem sokkal kevesebben szavaznak majd át egyéniben más pártra. De ha igen, jellemzően a Fideszre teszik majd. De ez még így is az ellenzéknek jó, mert azok a Jobbik-szavazók, akik már nem szavaznak a Jobbikra, legalább nem a Fideszre szavaznak majd. Vagyis „csak” mínusz egy szavazat a szempontunkból, nem mínusz kettő.

De esetükben is meglepődnék, ha bejutnának. Egy ilyen konfrontatív, kétpólusú versenyben nagyon nagy az elszívóhatás, sokkal erősebb szervezeti háttér és társadalmi beágyazottság kellene a parlamentbe jutáshoz.

Kedvelt politikusi mondás, hogy vannak „lakmusz-választókörzetek”: ha X-ben, vagy Y-ban nyerünk, már biztos behúzzuk országosan is. Vannak ilyenek?

Igen. Én is sokszor éltem már át választások éjszakáját úgy, hogy néhány szavazókörből lehetett tudni, hogy mi lesz a vége. Az egyik ilyen, amire nagyon kíváncsi lennék, az a Borsod 6-os számú. Itt volt egy időközi választás (2020-ban balesetben elhunyt Koncz Ferenc, a térség fideszes képviselője, ezért kellett időközi választás kiírni, amit a néhai politikus lánya, Koncz Zsófia nyert meg az ellenzéki Bíró Lászlóval szemben.), amin veszítettünk ugyan, de most meg kell nyerni a kormányváltáshoz.

És mi ad okot önnek az optimizmusra?

Az egyik az, hogy akkor az ellenzéki Tiszaújvárosban a környező településekhez hasonlóan alacsony volt a részvétel. De ha lefuttatjuk azt a modellt, hogy adottnak vesszük a választókerület egyes településein a kormánypártiak és ellenzékiek arányát, de ezt súlyozzuk a 2018-as részvétellel, akkor

röhögve nyertünk volna már az időközin is.

Ez azért fontos, mert Joe Biden győzelmét is az tette lehetővé, hogy a demokrata többségű nagyobb városokban kiugróan magas volt a részvétel. Vagyis Borsod 6-ot úgy lehet megnyerni, hogy a kis falvakban tartjuk a frontot, Tiszaújvárosban pedig elmegy 80 százalék szavazni. Ez pedig teljesen reális. Ráadásul az új jelöltünk sokkal integratívabb, mint a korábbi.

Tehát Borsod 6. egy indikátorkörzet szerintem. De ennek kapcsán érdemes még megemlíteni, hogy 2018-cal szemben most például minden választókerületben lesz ellenzéki szavazatszámláló.

Ön is azt mondja, hogy a Fidesz csalt, vagy csalhat?

Nem tudjuk megmondani, de szerintem tízezres nagyságrendben voltak választási visszaélések 2018-ban. Egy faluban, ahol a polgármesternek élet-halál kérdése, hogy hozza a Fidesznek a szavazatokat és csak az általa kinevezett önkormányzati emberek és Fidesz-delegáltak vannak…

Ott mi történt?

Ha van egy szavazólap, ahol nem olyan egyértelmű az X, az talán könnyebben érvénytelen lesz, maradjunk ennyiben.

A lakmusz-választókörzetekről kezdtünk beszélni…

Szombathelyre is kíváncsi leszek, de már mondtam, hogy ott szintén nyerünk szerintem. Ott azt lehet majd modellezni, hogy egy ellenzéki építkezés, a helyi nyilvánossághoz jutás hogyan rajzolja át a választási térképet.

A háború a jelek szerint nem módosított semmit a pártpreferenciákon – legalábbis az ön által nem túl pontosak tartott felmérések szerint. De ez meglepte? A kormány vesszőfutása láthatóan nem befolyásolta a kormánypárti szavazókat.

Több mint tíz éve tart ez a borzasztóan polarizált politikai verseny, nincs olyan ügy vagy botrány, ami rövid távon képes lenne ezt felülírni. Még a háború sem. De a Fidesz-támogatók nem nagyon elkötelezett részét elbizonytalaníthatja. A 2018-as rendkívül sikeres Fidesz-mozgósítás elsősorban a menekültkérdésre épített kampányból táplálkozott. Ez elképesztően belenyúlt a kistelepülési emberek lelkivilágába.

Most nincs ilyen, a nemváltó népszavazás biztosan nem az. A háború viszont okozhat belső meghasonlást. Török Gábor világított rá arra, a magyar politikában általában a Fidesz osztja meg az ellenzék táborát a politikára erőltetett témákkal, de

most az élet egy olyan ügyet hozott, ami a Fidesz szavazótáborát osztja meg.

A kistelepülési mozgósításban ennek lehet befolyása. Megkopott az a nimbusz, amire Orbán Viktornak szüksége van a mozgósításhoz.

Mandátumbecslésre vállalkozik?

Kizártnak tartom, hogy 40 egyéni körzetnél kevesebbet szerezzen az ellenzék. Mert ennyiben már 2018-ban is stabil többségünk volt. És szintén van 40, ami abszolút Fidesz-esélyes. Közte pedig ez a nagyon széles sáv 26 körzettel, ahol nagyon sok olyan település van, amelyik a már nem Fideszhez tartozó polgári Magyarországot jelenti. Ezek nagy része pedig az ellenzék felé dől majd szerintem.

Van egy listám arról, milyen körzeteket nyerünk meg szerintem, ezen jelenleg 57 körzet szerepel,

de simán lehet, hogy eljutunk 65-ig. Az elemző énem azt mondja, iszonyatosan szoros eredmény jön. Ezért az ellenzéki véleményformálókra jellemző köldöknézést, öntökönszúrást, lenézést semmi nem indokolja.

NYITÓKÉP: Városháza

Kósa András
Kósa András Az Azonnali főszerkesztője

A belpolitikán kívül külpolitikával és uniós ügyekkel is szívesen foglalkozik, de természetesen a focihoz is ért. Beszélni legalábbis szeret róla.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek