Újabb frontot nyitna a Nyugat Kína ellen

2021.06.17. 17:14

A gazdag és demokratikus nyugati államokat összefogó G7-csoport a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezéssel szemben alternatívát nyújtó, ígéretük szerint átláthatóbb támogatási rendszerrel segítené a feltörekvő államokat. De miért most álltak csak elő az ötlettel? Letörheti-e ez a kínai lendületet? Ki járhat jól a kezdeményezéssel? Elmagyarázzuk!

Újabb frontot nyitna a Nyugat Kína ellen

Június 11. és 13. között tartották a fejlett országok egy csoportját (Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Egyesült Államok és Kanada) összefogó G7 immáron 47. csúcstalálkozóját a nagy-britanniai Cornwallban. A találkozó amiatt marad emlékezetes, mert a résztvevők bejelentették:

évente többmilliárd dollárnyi pénzzel segítenék a szegény és fejlődő államok infrastruktúrális beruházásait.

A Fehér Ház tájékoztatása szerint a fejlődő világnak 40 billió dolláros (ez összesen 1158,2 billió forint, leírva pedig 11 582 200 000 000 000) infrastrukturális beruházásra lenne szüksége, a fejlődő és fejlett országok közötti különbséget pedig a koronavírus-járvány is súlyosbította. A tervet Build Back Better Worldnek (B3W, magyarul Építsük Újra Jobban a Világot) nevezik, és a tervek szerint 2035-ig évente többmilliárd dollárnyi beruházást vinnének a fejlődő országokba.

Ugyan a résztvevők elmondták, hogy ezzel nem csak a Kínai Népköztársaság által 2013-ban bevezetett, Új Selyemútnak is nevezett Egy Övezet Egy Út programjával akarnak rivalizálni, hanem segíteni az alacsony- és középjövedelmű országoknak kiépíteni az infrastruktúráját, sőt: a klímaválságot például Kínával együttműködve szeretnék megoldani. A B3W az ígéretek szerint globális lesz, és Latin-Amerikától a Karib-szigeteken át egészen Afrikáig, illetve az Indiai-csendes-óceániai térségig terjedne.

Nem csak a humanitárius szeretetről szól a javaslat

Az új amerikai elnök, Joe Biden a Guardian értesülései szerint már márciusban felvetette az Egyesült Királyság miniszterelnökének, Boris Johnsonnak, hogy a nyugati országoknak egy rivális alternatívát kellene létrehozniuk a kínai Egy Övezet Egy Út programjával szemben, hiszen a kínai beruházások nemcsak pénzt termelnek a távol-keleti nagyhatalom számára, hanem befolyásszerzéssel is jár – ezt pedig a nyugati szakértők szerint le kellene törni.

A 2013-ban elindított kínai program persze ennél jóval összetettebb, mint arra Matura Tamás, a Budapest Corvinus Egyetem Kína-kutatója korábban rámutatott: a kínai gazdasági- és politikai befolyásszerzés mellett további hét, egymással összefüggő motiváció állhat mögötte, köztük a kínai ipari kapacitás- és pénzügyi tőkefelesleg lekötése, illetve Kína geopolitikai hátrányának csökkentése.

JOE BIDEN (JOBBRA) AMERIKAI ELNÖK BESZÉLGET DÉL-KOREAI KOLLÉGÁJÁVAL, MUN DZSEINNEL MÉG 2021. MÁJUS 21-ÉN. FOTÓ: ADAM SCHULTZ, FEHÉR HÁZ / FLICKR

Ugyanis a kínai program lesarkítva úgy néz ki, hogy a beruházásokat kínai hitelből finanszírozva általában kínai vállalkozókkal végeztetik el, emiatt a programot kritizálók gyakran azt emelik ki, hogy a kínai vezetésnek a programmal az lehet a célja, hogy ezen országokat adósságcsapdába csalva kínai befolyás alá vonja, míg a hivatalos kínai narratíva szerint Kína csak megosztja gazdasági fejlődését az alacsony- és középjövedelmű országokkal – mint korábban a nyugati országok tették.

A G7 a belebegtetett javaslatával ennek kíván alternatívát állítani, hogy azon országok is kedvezményes hitelhez jussanak, akik eddig Kínától reméltek ilyet. Ugyanis a legtöbb állam nem azért vesz fel Kínától hitelt, mert geopolitikailag Kína mellett szeretne elköteleződni, hanem mert például a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vagy más nyugati országok eddig nem adtak pénzt nekik az ország rossz hitelbesorolása miatt. A G7 országai ezen szeretnének változtatni, a programba nyugati magántőkét is bevonnának.

Afrika és Ázsia lehet a geopolitikai csatározások új helyszíne

Ugyan a G7 belebegtetett programja az egész világot érintené, azonban vélhetően két régiót kifejezetten nagy figyelmet kaphat,

ez pedig Afrika, illetve Délkelet-Ázsia.

Ugyan Afrikáról a közhiedelemben az él, hogy nagyon szegény kontinens, ahol a sok hatalmi vákuum miatt kalózok, illetve terrorszervezetek határozzák meg a dolgok menetét, ám mindemellett bővelkedik fontos nyersanyagokban, mint például az olaj, ahogy a Föld kobaltkészletének is közel fele a fekete kontinensen található, ami elősosorban lítium-akkumulátorok készítése során fontos ásványi nyersanyag.

A nyersanyagok és az olcsó munkaerő pedig vonzza a tőkét, és köztük Kínát is: a kontinens legnagyobb kereskedelmi partnere egy 2018-as tanulmány szerint már Kína, emellett a Xi Jin-Ping vezette ország a legnagyobb befektető is a térségben már 2011 óta.

Kína 2010 és 2018 között 150 milliárd dollárnyi beruházást vitt Afrikába,

az infrastuktúraberuházások 40 százalékát már kínai cégek végzik, míg az EU-tagállamok ilyenfajta beruházásai 44 százalékról 34 százalékra csökkentek, az amerikai beruházások aránya pedig ennél is durvábban, 24-ről 6,4 százalékra.

Az afrikai országok ugyanis a gyors növekedés lehetőségét látják a kínai partnerségben, ezért néha akár olyan beruházásokat is bevállalnak, amik elsőre feleslegesnek tűnhetnek: ilyen például a kenyai gyorsvasút, amit nem minden kenyai tud kihasználni, illetve elég drága volt az építése és később a fenntartása is. A kenyai parlament ezért a kormányt arra kérte, hogy kérvényezzék a kínai hitel átkonstruálását.

A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, XI JIN-PING ÉRKEZIK MEG BALIRA MÉG 2013-BAN. FOTÓ: APEC 2013 / FLICKR.

A kínai beruházások annak ellenére dübörögnek, hogy az afrikai országok korábban kémkedéssel is megvádolták az ázsiai országot, ahogyan a hitelek kapcsán is érte már kritika a kommunista állam programját, bár adósságcsapdáról azért nem beszélhetünk, hiszen a kínaiak rugalmasan állnak hozzá a hitelekhez: az ázsiai országnak nem áll érdekében, hogy egy hitelezett ország eladósodjon, ugyanis akkor nem kapnák vissza a kihetelezett pénzösszegeket.

Az Új Selyemút másik fontos régiója pedig Délkelet-Ázsia, amivel Kína a hozzá közeli országokkal szeretné szorosabbra fűzni a kapcsolatait, így a G7-től szintén az várható, hogy ezekben az országokban aktívabb tevékenységet kívánnak majd folytatni. Japán már korábban is próbált amerikai segítséggel létrehozni egy alternatív együttműködést a délkelet-ázsiai országok között, az FPOI-t (Free and Open Indo-Pacific, lefordítva: szabad és nyitott indiai-csendes-óceáni térség), azonban a program eddig nem tudta elérni a célját, azaz a kínai nyomulás alternatívájává válni.

Miért most indították el a nyugati országuk a programjukat?

Matura Tamás, Corvinus Egyetem Kína-kutatója az Azonnali kérdésére elmondta, hogy

a nyugati államoktól nem túl kreatív, hogy a kínai program bejelentése után 8 évvel hasonló támogatási rendszert alakítanak ki, mint a kínaiak.

A Kína-kutató szerint a G7 azért most állt elő a kínaiakéhoz hasonló programmal, mert a télen leváltott elnök, Donald Trump befelé forduló külpolitikája után Joe Biden másképp látja az Egyesült Államok nemzetközi szerepét, és mint a kutató kiemelte: nem véletlen, hogy a Fehér Ház a bejelentést úgy jelentette be, mintha az amerikai kezdeményezésre jött volna létre.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORÁBBI ELNÖKE, DONALD TRUMP TÁRGYAL XI JIN-PINGGEL MÉG 2019 JÚNIUSÁBAN AZ OSZAKAI G20-CSÚCSTALÁLKOZÓN. FOTÓ: SHEALAH CRAIGHED, FEHÉR HÁZ / FLICKR.

„A G7 célja ezzel egyértelműen a kínai befolyásszerzés visszaszorítása, és most már egyértelműen egy új hidegháború van kibontakozóban, aminek az egyik legfontosabb eleme, hogy a világ infrastruktúraberuházásaiban és az ezzel kapcsolatos politikai befolyásszerzésben az amerikaiak nem akarnak teret engedni a kínaiaknak” – véli Matura.

Mi lesz így Kínával és a programjával?

Az Egy övezet, egy út program elsődleges célját, azaz a kínai tőke- és ipari kapacitásfeleslegének lekötését Matura szerint Kína mára elérte, de már most látni, hogy sokszor nem zökkenőmentes a kínai kezdeményezés: a kínai hiteleket az államok gyakran nem tudják fizetni, ezért azok átkonstruálásra szorulnak, illetve némely beruházás megtérülése és hasznosíthatósága is erősen kérdéses, és a kezdeményezés olykor forráshiánnyal is küzd.

Ugyanakkor Matura nem számol azzal, hogy a kínai gazdasági érdekek sérülnének: annak ellenére, hogy a G7 mostani kezdeményezése a kínai politikai befolyásszerzés ellen jött létre,

a fejlődő országokban akkora szükség van rendes infrastruktúrára, hogy a két program megfér egymás mellett.

„Ha elő tudják teremteni a nyugati országok a pénzt, akkor lehet a riválisa. Abban, hogy a rivalizálás mennyire állja meg a helyét, már nem vagyok biztos, hiszen 40 ezer milliárd dollárnyi infrastruktúrabefektetésnek lenne helye a világban, ehhez képest a kínaiak és az amerikaiak pár százmilliárd dollárjai csepp a tengerben” – véli a Budapest Corvinus Egyetem kutatója. Ebből győztesen leginkább a fejlődő országok jöhetnek majd ki, hiszen a két egymással szemben álló fél ugyanazt kínálja, csak kicsit eltérő feltételekkel.

Annak ellenére, hogy a G7 bejelentett programja a világ minden részén futna, és az abban résztvevő országok az anyaországhoz, illetve érdekkörzetükhöz közelebbi országoknak kínálnának kedvezményes hiteleket – így például az EU elsősorban Észak-Afrikában, az Egyesült Államok Közép- és Dél-Amerikában, illetve Délkelet-Ázsiában –, Matura nem gondolja úgy, hogy ezzel az Egy övezet, egy út elsőszámú célját – azaz a tőke- és ipari kapacitásfeleslegek lekötését – le tudják törni, viszont a politikai befolyásszerzés ellen akár hasznos is lehet:

„Kínának az az előnye továbbra is megmarad, hogy a kedvezményes hitel és a beruházások mellé nem várnak el emberi jogokhoz, demokráciához vagy jogállamhoz fűződő elvárásokat a fogadó államtól, míg a nyugati államok igen.

Így bizonyos autoriter rezsimeknek továbbra is a kínai hitel lesz majd vonzóbb” – véli Matura, de hozzátette: a G7 tervének a sikerességét csak a jövőben tudjuk meg, hiszen még legalább pár év kell, mire a programot elindíthatják.

NYITÓKÉP: A 2021. június 11-13-i G7 találkozó résztvevői tekintenek az égbe. FOTÓ: Boris Johnson / Facebook

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali újságírója

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek