Čaputová győzelme mutatja: nem csak a nacionalista morgás létezik Közép-Európában, hanem a sokszínűség tisztelete is. Megmutathatjuk végre Közép-Európa szebbik arcát.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A szlovák államfőválasztást meggyőző fölénnyel, Ficóék által támogatott ellenfelére tizenhat százalékot verve nyerte meg Zuzana Čaputová, a szlovák jobboldali és liberális ellenzék által támogatott jogász, emberi jogi és környezetvédelmi aktivista.
A szlovák Momentumként leírható, szlovák-magyar nyelvű Progresszív Szlovákia (PS) párt politikusa bebizonyította: tényleg van egy progresszív Szlovákia, amelynek elege van Robert Fico korrupt rendszeréből, autoriter politikájából, menekültellenességéből – pedig
Robert Fico soha nem volt olyannyira korrupt, soha nem folytatott olyan brutálisan és primíven idegenellenes politikát, mint Orbán. Soha nem verte szét olyannyira a közszolgálati médiát, mint Orbán; soha nem csinált házi lakájmédiát; és a Smer szellemi hátországa sem olyan rosszarcú mint a Fideszé.
Jobboldali, migrációkritikus liberálistól urbánus balliberálison át felvidéki magyar konzervatívig sokan mondták: elég volt. Pozsonyban egyenesen a szavazók több mint hetven százaléka (!) mondta ezt.
Hol vagy, magyar polgárság?
El lehetne persze azon is gondolkodni, hogy Magyarország miért fekete lyuk még a térségben is.
Miközben Szkopjétól Danzigig, Ljubljanától Kolozsvárig mindenütt legalább a városi polgárság liberális, pro-európai (hogy ez a liberalizmus valahol balról, valahol jobbról fogalmazódik meg, az a helyi sajátosságokból adódik), Magyarországon még a városok többsége is a Fideszre szavaz, a híres (inkább hírhedt) keresztény, úri, történelmi középosztály pedig a mai napig a Fidesz legbiztosabb bázisa.
Lengyelországban vagy Csehországban a városok a liberális ellenzék fellegvárai, Szlovákiában szintúgy; Szlovéniában a liberális kormánypárt magasan veri a helyi orbánistákat, Ljubljanában a térség egyetlen sikeres újbaloldali pártja, a Levica hasít; Zágráb, Split belvárosa, Fiume és Póla egésze balliberális; Kolozsvárott a „román Momentum” (USR/Plus) már negyven százalékon áll.
A helyi Momentumok (az osztrák NEOS, a cseh STAN és TOP09, a szlovák PS, a horvát Start és Amszterdami Koalíció, a román USR és Plus) mind tíz százalék körül állnak már – nálunk nem.
Messzire vezető kérdés lenne, és talán sok tekintetben Széky János könyvében lehetne választ találni arra, hogy Magyarországon miért lett árulóvá a polgárság nagy része. Vélhetően összefügg a sérelmi nacionalimussal, amelynek egyik fő hordozója valóban éppen a keresztény, történelmi, úri középosztály.
Van egy másik Közép-Európa is
De Čaputová győzelmét nézzük távolabbról!
A nyugati sajtóban mindenütt arról írtak, hogy Szlovákia megmutatta:
Ezt persze észrevehették volna már korábban is. Elvégre Szlovákiának például Andrej Kiska személyében eddig is liberális államfője volt; Szlovánia, Horvátország és Románia pedig – minden belső problémájuk ellenére – csak nem álltak be a csupán idegenellenességre épülő visegrádi blokkba.
Maroš Šefčovič alulmaradt szlovák államfőjelölt a két forduló között találkozott Miloš Zemannal is. A cseh alkoholista államfő pedig azt mondta neki: a visegrádi négyek együttműködésének Šefčovič győzelme tenne jót.
Közép-Európa, az egykori Habsburg Birodalom utóda, nem csak a nyugatinál brutálisabb és kirekesztőbb nacionalizmussal tűnik ki – de e térségben a nyugatinál nagyobb volt a nyelvi, nemzetiségi keveredés, elterjedtebbek a többes identitások vagy éppen a „nemzeti közömbösség”.
Čaputová a választás estéjén – mint két hete szintén – magyarul is megköszönte a támogatást.
Ugyanis nem igaz, hogy a mai nacionalizmus csak a muzulmánok ellen irányul.
Ugyanaz a gondolkodásmód, amely Magyarországon a zsidók kiirtásához, a németek kitelepítéséhez, a cseheknél és a lengyeleknél a németek elűzéséhez vezetett, ma a muzulmánok ellen irányul – de a muzulmán csak szinoníma arra, amiért egykoron a zsidót, a szudétanémetet vagy a felvidéki magyart kellett ütni: idegen, más.
Čaputová győzelme mutatja: nem csak ez a nacionalista morgás létezik Közép-Európában. Ha Magyarországon még nem is, a térség mindegyik országában – Albániától Észtországig – legalább a városi polgárság másképp gondolkozik.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.