Bulgakov novelláit olvasni olyan, mint egy brutálisan jó sorozatot nézni. A belőlük készült sorozatot nézni viszont olyan, mint józanul végigszenvedni a Sas-kabarét.

Kádár János alatt nemcsak gulyáskommunizmus volt meg elnyomott rockzenészek, hanem bizony kőkemény bűnözés is. Virágzott a betörés, a prostitúció, és az éra vége felé a szervezett bűnözés is. Hogy mit érdemes minderről tudni, azt Böcskei Balázs politológus és Bezsenyi Tamás kriminológus kezdte el összefoglalni egy beszélgetőkönyvben.

Hogyam gyógyíthat meg egy pszichológus egy sárkányt? Mit tegyünk, ha a lakásunk elkezd a saját feje után járni? Mit is jelent a világ helyreállítása, ha a horrorszerző Veres Attila írja meg annak módját? És mit lépjünk, ha az erdei boszorkány fura dologra kér minket? Minden kiderül Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020 című válogatásból, ami idén is remekül sikerült.

Szálinger Balázs útirajzát olvasva akaratlanul is felmerül a kérdés, vajon mi motiválta, hogy éppen az Al-Dunát tárja elénk? A válasz akár Mallory híres mondata is lehetne: because it’s there.

Tud-e érvényeset mondani napjainkról, a jövőről, vagy az újságírásról a nagyjából húszéves Transmetropolitan című cyberpunk képregény? Kell-e azon gondolkozni, hogy alkotójáról kiderült közben, hogy egy szexuális ragadozó? És mitől jó egy képregény limitált verzióját megvásárolni?

Jogászokról valószínűleg nem írtak még olyan eseménydús űroperát, mint amilyet a magyar sci-fi legstabilabb csillaga, Brandon Hackett írt legutóbbi könyvében. Mi lenne, ha a világ vezetésére törő emberek tényleg mind súlyos seggfejek lennének? És akkor mi lenne, ha ezeket a csúnya bácsikat és néniket egy ügyész akarná csak megállítani?

Josef von Neupauer 1893-ban írt egy utópisztikus regényt Ausztria 2020-ban címmel. A könyv egy része bejött, miszerint a járványpolitika miatt szigorú határzárok lesznek. De a történet szerint a Habsburgok még mindig a trónon ülnek, noha kommunista tervgazdálkodásra vált az ország. A könyvet idén ismét kiadták.

Tamsyn Muir könyvének esztétikája gótikus, humora a legjobb értelemben véve fárasztó, története pedig a legjobb Agatha Christie-utánérzés, amit mostanában olvastam, csak brit arisztokraták helyett csontmágusokkal, mocskos szájú kardforgatókkal. Mit tud a tavalyi év egyik legizgalmasabb debütáló fantasyje?

Mit tehet egy fekete nagycsalád 1954 körül, ha nemcsak azért vannak veszélyben, mert feketék az USA-ban, hanem azért is, mert belekeverednek fehér okkultista varázslók hatalmi harcaiba? Hát felveszik a kesztyűt, és visszavágnak. Matt Ruff könyvében egy könnyed kalandos ponyva vázolja fel tanulságos módon a polgárjogi mozgalom előtti Amerika képét.

A fantasy Magyarországon sokáig csak a tolkieni világ mentén szárba szökkenő különféle epikus vonalon tudott – akár eredeti, akár szolgaian másoló – műveket alkotni. Az elmúlt évtizedben azonban a magyar népmesekincs és mitológia betört a műfajba. Ennek egyik legszebb példája, Kleinheincz Csilla Ólomerdő-trilógiája tavaly zárult le, és bebizonyította, hogy simán lehet magyar íze a fantasynek.