+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2020. augusztus 15. szombat, 17:51
Mit tehet egy fekete nagycsalád 1954 körül, ha nemcsak azért vannak veszélyben, mert feketék az USA-ban, hanem azért is, mert belekeverednek fehér okkultista varázslók hatalmi harcaiba? Hát felveszik a kesztyűt, és visszavágnak. Matt Ruff könyvében egy könnyed kalandos ponyva vázolja fel tanulságos módon a polgárjogi mozgalom előtti Amerika képét.

A múltkor a szoborvita kapcsán írtam arról, hogy a fél világ, köztük állítólag művelt, tanult emberek, magyar értelmiségiek sem értik, hogy mi a fene baja van a feketéknek az USA-ban. 

 

Pedig mindehhez elég fellapozni könyveket – nem feltétlenül súlyos történeti munkákat, bár olyanok is vannak –, hanem popkulturális alkotásokat. Én most épp Matt Ruff könyvét, a Lovecraft földjént olvasom, amiből jövő héten debütál az HBO GO-n a sorozat, ami várhatóan jól illeszkedik az elmúlt évek horrortrendjeibe.

 

A Lovecraft Country egy afroamerikai nagycsaládról szól 1954-ben, amelynek tagjai belekeverednek egy okkult összeesküvésbe

 

– mégpedig azért, mert egyik ősük egy olyan családnál volt rabszolga, ahol a családfők mágiával foglalkoztak.

 

Mindezt egy sor, talán inkább novellafüzérként értelmezhető történet villantja fel, ami csodásan használja és forgatja ki a II. világháború előtti korszak ponyvamagazinjainak kliséit, ahogy halad előrefelé a történetben. (Nagyjából ennyiben egyébként ki is merül az, hogy mennyire szól, vagy keveredik párbeszédbe a regény H. P. Lovecrafttel, a kozmikus horror atyjával, akiről ma már mindenki tudja, hogy eléggé rasszista volt. Ez a könyv nem direktben része annak a párbeszédirodalomnak, ami ezen a vonalon elindult Victor LaValle, Kij Johnson, N. K. Jemisin és mások műveivel.)

 

A felforgatás tárgya főleg az, hogy 1954-ben járunk, a polgárjogi törvény aláírása, sőt, a polgárjogi mozgalom kezdete előtt, és ezt a világot – azt, hogy milyen benne feketének lenni –, az egyébként fehér Matt Ruff nagyon plasztikusan és organikusan ábrázolja,

 

annyira, hogy azért haladok lassan a könyvvel, mert folyamatosan szükségét érzem, hogy minél jobban utánaolvassak egyes dolgoknak.

 

Sorról sorra egyre dühösebb leszel

 

Az első darabban például megismerhetjük, milyen veszélyeket rejtett feketeként végigautózni az USA-n. Itt is szó esik a fekete autósoknak készülő útikönyvről, amiről a Zöld könyv című mozi is a nevét kapta. Ebben ugye azokat a szállodákat, éttermeket, benzinkutatakat, autószerelőket gyűjtötték össze, ahol egyáltalán hajlandóak voltak kiszolgálni feketéket.

 

Érdemes fellapozni a The Negro Motorist Green Book Wikipedia-oldalát, ahol sorról sorra egyre dühösebb lesz az ember – az én igazságérzetemet bármiféle szegregáció bántja, és már csak attól felfordul a gyomrom, ahogy a „napnyugatvárosokról” olvasgatok, ahol sötétedés után nem maradhatott színesbőrű ember, vagy olyan városokról, mint az illinoisi Anna, ahonnan 1909-ben konkrétan elűzték a feketéket, és amelynek nem hivatalos szlogenje az volt, hogy „Ain't No Niggers Allowed”.

 

 

A sötét komikum is megvan azért, hiszen nem csak az amerikai feketékre terjedt ki a rasszizmus, hanem az afrikai országokból érkező magasrangú kormánytagokra és diplomatákra is – szóval mindegy volt, hogy mondjuk Ghána pénzügyminisztere vagy, akkor is csak egy koszos négernek számítottál, akit nem fognak kiszolgálni. Ezért a Kennedy-kabinet egy külön szervet állított fel a külügyön belül, akik kísérgették szerte az országban a fekete diplomatákat és vendégeket.

 

Ruff tulajdonképpen témánként halad, így bemutatja például azt, hogy milyen volt az ingatlanvásárlás egy fehér környéken, az egyik szakaszban pedig az egyik fekete hősnőnk kap lehetőséget arra, hogy egy varázsital segítségével fehérré váljon – mindezt egyébként Ruff nem a kézenfekvő Hamupipőke, hanem sokkal érdekesebb módon Jekyll és Hyde allegóriájával keretezi.

 

Szóval mi is a barbárság?

 

Ugyanígy előjönnek, bár gyakran csak említés szintjén a különféle, gyakran prosperáló fekete közösségek tragédiái, mint a rosewoodi vagy a tulsai vérengzés. Ezek során leginkább valami vélt bűncselekmény miatt a helyi fehérek támadtak rá a helyi feketékre, és üldözték el, lincselték meg őket, és gyújtották fel házaikat, üzleteiket – hasonlóképpen, mint egy középkori-újkori európai pogrom során.

 

A tulsai vérengzés ugye tavaly a Watchmen sorozat (kritikánk róla itt) sokkoló nyitójelenetét is adta, ami után amerikaiak tízezrei fordultak a Google-höz, hogy megtudják: ez valóban így, és valóban Amerikában történt-e a huszadik században? Nem csak arról van ugyanis szó, hogy ki milyen vasúti kocsiba ülhetett, hanem konkrét tömeggyilkosságokról.

 

Mindez számomra csak megerősíti azt, amit a korábbi cikkemben írtam: nem lehet kisujjeltartva barbárságnak tartani konföderációs tábornokok szobrainak ledöntését, ha közben nem értjük meg azt a valódi, és hatásában, működésében a korabeli totalitárius rendszerek, vagy a későbbi dél-afrikai apartheid-rendszerhez mérhető barbárságot, ami az USA politikumának és társadalmának hozzáállását jellemezte a fekete rabszolgákhoz, majd az ő leszármazottaikhoz.

 

Mindebből úgy tűnhet, hogy ez az egész valami szájbarágós PC-történelemlecke, pedig valójában maga a könyv a súlyos, érintett témák ellenére egy egész könnyed hangvételű, szórakoztató kalandponyva-paravánt húz mindezek elé,

 

amelyben nem áldozatokat, hanem magukért kiálló, magukért harcoló feketéket látunk a középpontban. Hogy milyen sorozatot hoz ki mindebből Misha Green, illetve a fekete horrorfilmek atyaúristene, Jordan Peele (Tűnj el!; Mi), azt pedig megtudhatjuk hamarosan.

 

A Lovecraft Country augusztus 17-én debütál az HBO GO-n.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Továbbra is nagyon sok az új eset Magyarországon, és a tesztek pozitivitási rátája is viszonylag magas.

Közeleg a novemberi elnökválasztás, így mindenki ráfordult a célegyenesre: míg Biden online kampányol, Trump a gyűlések mellett most a nyugdíjasoknak adna szövetségi támogatást, mindössze másfél hónappal a választás előtt.

Így az EU helyett az amerikai és a kanadai kormánnyal egyeztetve fog Nagy-Britannia dönteni arról, hogy a Lukasenka-rendszer mely tisztviselőit büntesse utazási és pénzügyi korlátozásokkal.

Friedrich Merz egy interjúban a melegek kapcsán hirtelen váltott, és a pedofíliát hozta egy félmondat erejéig szóba. Miért?

Körbekérdeztük a magyarországi benzinkutakat, volt, ahol panaszt is tettünk.

Noha a román államfő a jobbközép nemzeti liberálisoktól érkezik, elvileg semlegesnek kellene lennie. De nem az.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás