Ez a képregény 17 ezer forintba kerül, de megéri érte minden egyes forint

Tud-e érvényeset mondani napjainkról, a jövőről, vagy az újságírásról a nagyjából húszéves Transmetropolitan című cyberpunk képregény? Kell-e azon gondolkozni, hogy alkotójáról kiderült közben, hogy egy szexuális ragadozó? És mitől jó egy képregény limitált verzióját megvásárolni?

Nem sok panasz lehet a hazai képregényes szcéna állapotára – vagy hát biztos lehet, ahol művészek vannak, ott mindig megy a panaszkodás. Laikus szemmel azonban az látszik, hogy most már évek óta nagy mennyiségben jelennek meg izgalmas címek magyarul. Úgy a frissek, mint a kimaradt klasszikusok. Csak a saját kedvenceim közül válogatva: megjelent végre magyarul a Saga és A Különleges Úriemberek Szövetsége, vagy Alan Moore-tól a From Hell. Aztán új, a korábbihoz képest luxuskiadásban érkezett például szintén tőle a Watchmen, vagy Neil Gaimantől a Sandman-sorozat.

Azt azonban nem gondoltam volna 2013-ban, amikor először végigrágtam magam Warren Ellis Transmetropolitan című cyberpunk-újságírós opuszán, hogy ez a dolog valaha megjelenik majd magyarul. És lám: 2020-ban ide is elértünk, a Fumax kiadta a háromrészes gyűjtemény első darabját, én pedig életemben először nem a sima, hanem a limitált kiadásra tettem rá a kezem – egyszer egy ilyet is meg kell nézni.

Utálom az egészet

Spider Jerusalem újságíró, vagy még inkább: publicista a jövőben. Képzeljük el valahogy úgy, mintha a társadalmi távolságtartást propagáló Niedermüller Péteren bedühödött Hont Andrást kereszteznénk a Mérce.hu gárdájának szociális érzékenységével, a bekábszizott Szily Lászlóval és a Hajdú Pétert látva rohamot kapó Puzsér Róberttel, valamint egy kisebb fegyverarzenállal. 

A publicista öt éve elvonult egy hegyre, mert elege lett a Városból, és nem tudott írni – de van egy kis probléma. Van még két élő szerződésre két könyvre, amivel lóg a kiadójának.

Persze nyilván a Város kell neki ahhoz, hogy valójában írhasson, és alig várja, hogy belevágjon az elnökválasztási kampányba. Így tehát a néha megkérdőjelezhető módszerekkel, de mindig a nagybetűs Igazság kiderítéséért dolgozó Spider Jerusalem szemén láthatjuk a Várost és a 22-23. század Amerika problémáit – amelyek természetesen némi áttéttel a mai Amerika problémáit tárják elénk.

Az első gyűjteményes kötetben (lesz még kettő) addig jutunk, hogy megismerjük Jerusalemet, a szerkesztője által rákényszerített asszisztenseit, illetve az alaphelyzetet: az elnök Jerusalem régi ellensége, a Fenevad, a választáson ellene induló jelölt pedig bár elsőre jóval szimpatikusabbnak tűnik, lassan kiderül, hogy bizony neki is épp elég vaj van a füle mögött. 

Utálom az egészet?

Furcsa érzés visszatekinteni az eredetileg 1997 és 2002 között megjelent Transmetropolitanre, amit hét éve eredetileg félig a laptopomon, félig egy Kindle fekete-fehér kijelzőjén olvastam végig – jó részét egy külügyes zsíroskenyértúrán Krakkóban, ahol útitársaim nem szétdrogozott gonzóújságírók voltak, hanem az MTI és az akkor még Simicska alatt kormánypárti Hír TV munkatársai.

Az egyik szempont az, hogy közben Warren Ellisről, a Transmetropolitanen kívül még egy és ezer fontos képregényt jegyző alkotóról éppen idén nyáron kiderült, hogy simán és gátlástalanul felhasználta rocksztár-státuszát az elmúlt évtizedekben arra, hogy folyamatosan nőket használjon ki, akár egy időben többet is, aztán gyorsan dobja őket. 

Érdekelt, hogy ez a nagyon para viselkedési mintázat tetten érhető-e bárhol a képregényben, de ennek kevés nyomát látni: van persze visszatekintve egy érdekes íze annak, ahogy Spider Jerusalem az első asszisztensét próbálja figyelmeztetni arra, hogy a srác, aki vele jár, csak kihasználja.

A másik érdekes változás, hogy 2013-ban, amikor először olvastam, még csak épp elkezdtem újságot írni. Olyankor az ember még idealistább, és el is hiszi, hogyha valaki tényleg igyekszik tűzön-vízen az igazság feltárására, akkor azzal eredményeket érhet el az életben – a Transmetropolitan világában Spider Jerusalem tényleg ügyeket képes fél kézzel gépelve, a másikkal pedig lövöldözve eldönteni.

2020-ból, egyrészt több évnyi tapasztalattal a hátam mögött, másrészt ránézve a mai valóságra a helyzet ennél nyilván jóval bonyolultabb, ráadásul ez az idealizált kép 1997-ben sem volt igaz. Manapság azonban már a nyilvánvaló igazságok sem érdekelnek senkit, hiába vannak leírva világosan és tisztán; miközben a nyilvánvaló hazugságokkal sincs senkinek különösebb problémája.

Imádom az egészet

Egy dolog biztos: a sztori még mindig tanulságos, és üt, ahol ütnie kell, ehhez Holló-Vaskó Péter fordítása is hozzátesz: Jerusalem minden káromkodása és egysorosa ül magyarul.

Mint az imént említettem, hét évvel ezelőtt nem kifejezetten ideális körülmények között olvastam végig a teljes sorozatot, de mielőtt lett volna pénzem külföldről képregényeket rendelni, vagy elkezdtek volna magyarul is kiadni olyan címeket, amelyek érdekeltek, addig főleg a digitális olvasás volt az opció.

Ehhez képest már önmagában az, hogy rendes, fizikai könyvformátumban kezembe tudtam venni a fent felsorolt alkotásokat, hatalmas előrelépés. Emellett egyre inkább meggyőződésem – pedig nem is vagyok olyan nagy képregényrajongó –, hogy addig nem igazán könyvmániás valaki, amíg nincs pár szép keménytáblás képregénye otthon.

Eddig ilyet se nem vettem, se nem kaptam recenziós példányként, és leginkább ilyen gyűjtői szüttyögésnek gondoltam a dolgot – de most azt kell mondjam: mind a 17 ezer forintot egyenként éri meg a Transmetropolitan limitált kiadása. Nem azért, mert van benne 48 oldal extra tartalom, biztos van, akit az is érdekel. Na de a borító! És a védőborító!

Szóval azt mondom, még ma, húsz évvel a megjelenés után, és akkor is érdemes kézbe venni a Transmetropolitant, ha közben kiderült, hogy Warren Ellis valószínűleg egy szar alak. Szerencsére ez első blikkre sem a sztoriból, sem Darick Robertson rajzaiból, illetve a rajzokon dolgozó többi művész (Rodney Ramos, Nathan Eyring) munkájából nem vesz el semmit – ráadásul Ellis áldozatai is épp a többi művész miatt bíztatnak arra, hogy ne bojkottáljuk a szerző munkáit.

És végre elkezdhetnénk azon agyalni, hogyan lehetne a jelenben is mondjuk negyedakkora hatalma a negyedik hatalmi ágnak, mint ahogy az a képregény elképzelt jövőjében van.

NYITÓKÉP: Fumax

Könyvet keresel? Könyves Kálmán segít!