Még mindig nem sikerült meggyőzni arról, miért is nem verik szét az autókat és rúgják fel a kukákat a nézők az Andrássy úton, ha nem sikerül jól a Don Giovanni bemutatója.

Hagyjuk, hogy ma este a válogatott gyógyítson bennünket. Aki élni, és nem csak mechanikusan lélegezni akar ebben az országban, az gondolja el, mit tett ez a válogatott ebben a mezőnyben.

Állsz, vársz, remélsz. És csak ezeket csinálod, mert más emberi feladatod ilyenkor nem tud lenni. Már amennyiben nem az M4 stúdiójában ülsz. Ami ott történt, az nem csak Bognár György ügye.

A labdarúgásnak tizenhét szabálya van. De meccseket nem csak elbírálni, hanem vezetni az tud, aki ismeri a láthatatlan tizennyolcadikat. Puhl Sándornak a tehetsége és egyénisége tette lehetővé, hogy még a magyar focivilágból is kitörhessen, és nemzetközi meccseket vezethessen.

Ami ellen most a szurkolók tüntetnek, azon a szakaszon már akkor túl voltunk, amikor kedvenc csapataik a tőzsdére mentek.

Nem lennék meglepődve, ha Gulácsi az EB után megköszönné ezt a miniszterelnöki fogadtatást, és elköszönne egy időre a válogatottól.

Németországnak a tolerancia, az elfogadás és az elismerés a jelenkori többségi kultúrája. Ez nem a német főáramú sajtó ideológiája, hanem a németeké. Főleg a Hertha Berlinjében.

A választóknak a Jobbikot a többi párttól jelentősen megkülönböztethető állítás most sem nagyon juthat eszükbe, illetve egy igen, mégpedig maga Jakab Péter. Ma a Jobbik = Jakab Péter. Hódmezővásárhely polgármesterének Jakabot kellene megvernie ahhoz, hogy a többieket megelőzze.

A se nem nemzeti, se nem együttműködés, annál inkább rendszer médiapolitikájának újabb szégyene kísértetiesen hasonlít természetét tekintve a Népszabadság lecsapásához.

Judapest. Értik. Mármint ők. A zsidók. Meg a nem zsidók is. Akiknek általában íródnak az ismert (nyilvános) kommentek. Az olyan zsidós kommentek.

A Jobbik ugyanazért dühös, ugyanaz ellen tiltakozik, hasonló alapvető elveket vall, de nem bír olyan toposszal vagy identitással, mint a Momentum a „fiatalsággal” vagy a DK „Európával”.

Az indexesek kollektív felmondása új morális mércét teremtett. Érdemes ezt az ellenzéknek is szem előtt tartania, mikor a közös listákról és az előválasztásokról alkudozik.

Egy világjárvány során a gondoskodás lehet az a megközelítés, ami élhetőbb opciót jelent a háborúval bebútorozott fejekkel szemben. Akik másokról gondoskodnak, mindenkinek az immunitását növelik.

Orbán megint háborúról beszél, ezúttal a koronavírus kapcsán. Ez pedig alkalmas lehet a korábbi évek „békebeli” kormányzati teljesítményének elleplezésére is. Minden oké volt, csak hát a háború...

Vagy az tud otthon maradni, akinek a munkahelyére az állam szabályozással tud és kíván élni, vagy aki középosztálybeli státuszmunkahely foglalkoztatottja. A klasszik melós szettben élők most is szembejönnek velünk az utcán.

Oké, hogy kihirdették a veszélyhelyzetet, de a polgárok tudják, hogy vész esetén inkább a saját normakövetésükre számíthatnak, semmint a magyar egészségügyre.

A koronavírusnak nincsen arca, nem helyezhető be egy „mi-ők” relációba, nem működik esetében „a felelős” felmutatása, úgyhogy a politika sem tudja felhasználni. Legfeljebb ennek örülhetünk.

Egy olyan időszak kezdődik el a magyar politikában 2020-ban, amelyben a kormányzati és az ellenzéki önkormányzati teljesítmény összemérhető lesz a környezetpolitikában.

Aki Győrben valaha nyerni akar, annak „az ördög ügyvédjének” kell lenni. Ha az a blog nincs, a mai nap még szomorúbb lenne. Borkai ma búcsúzott, a Balogh-Borkai-éra modelljei maradnak.

„Európa válsága”, „nemek válsága”, „identitás válsága”. Aki csak és mindig válságot mond, az tehetetlen, de legalábbis kevéssé képes megújulni – és ezt valahol tudja is magáról.

A Fidesz nem csak városokat, kerületeket és erőforrásokat vesztett október 13-án, hanem csukott szájakat is. A helyben éveken át csuklóztatott információgazdák majd most elkezdenek szivárogni.

Felhívom a figyelmet a címben a feltételes módra. Akár, esélyes, lehet, de nem biztos. Az azért nem véletlen, hogy Tarlós az eleve orbántalanított kampányát most borkaitalanítani is igyekszik.

Ha az egy jelölt az eggyel szemben konstrukciója sem jön be, akkor október 14-e azzal fog kezdődni, hogy „Orbán 2030-ig tényleg marad”. A tét az ellenzékiség léte.

Mi értelme a pártmentes önkormányzatoknak? Hát az, hogy az ellenzéki pártok elutasítsák az ötletet, Vona Gábor pedig eljátszhassa az antielitistát.

Sokak érzése az, hogy a politikusaik vagy pártjuk politikusai csak akkor jönnek vidékre, ha kérnek.

Karácsony az utolsó napokra felpörgette a kampányt, amit teljesen MSZP-telenített. A szavazók egy jelentős része nem az MSZP-P-re, hanem Karácsony Gergelyre szavazott. A DK szavazói pedig nem követték a vezér iránymutatását.

A liberális/balközép oldalon a pártnak helye nincs, az antiliberális teret uralja a Fidesz, és megérkezett oda a 2006–2013 közötti Jobbik is a Mi Hazánk képében. Innen szép felállni.

Médiaszemélyiségnek lenni, akinek van politikai véleménye, messze nem elég a győzelemre. Egy előválasztásos beszállásra viszont igen. Az biztos, hogy Kálmán Olga a balos magszavazóknak „kedves”, de Karácsony is az volt.

Mi van, ha a Fidesz kezdettől fogva nem a Néppártból való távozásra játszott, hanem a Néppárt jobbra tolására és átvételére? De nem jött be, marad nekik a status quo Néppártja.

Hogy az ellenzéki erők átrendeződése ténylegesen megtörténjen, a DK-nak és a Momentumnak aktívnak kell maradnia a következő hetekben, azaz benne kell lenni a hírekben. A főpolgármester-választás pedig azért jó, mert Kerpel-Fronius Gábor indulása nem jelent kockázatot az ellenzékre nézve.

Öt-hat éves zsidózás, erőtlen lelkületű vezető, mondjon le, parkolás, haverok, buli, Zugló. Mi lesz pénteken?

Meglepő módon a legjobban talán Varga Miklós politikai giccsdala, az Európa írja le az Európai Néppárt és a Fidesz viszonyát.

A NER nyilvánosságában folyamatosan nemlétező tényekre kell reagálni. Elemezni azonban csak a valóságot lehet, szimulációkat nem. Ahol nincsenek tények, ott nincsenek elemzők se.

Míg a migrációs tematikával a társadalom alsóbb rétegeit integrálták a szavazótáborba, addig Orbánék a táborbővülést a több gyermek vállalására képes középosztálytól várják.

Igaza lehet Kunhalmi Ágnesnek, működhet a Jobbik és a baloldal közötti koordináció. De hajlandó lesz-e egyáltalán a Jobbik koordinálni az őszi önkormányzati választáson?

Nem tudom, miként fogok eljárni, amikor ismét egy szerkesztőséggel kevesebb lesz, amikor kiderül a kedvenc bögrémről, hogy Soros-ügynök. Kívánjon boldog új évet az, akinek az ilyen 2018 után hasonló 2019-hez kedve van.

Ami szerdán volt az utcán, olyat már láttunk, de ami a parlamenti padsorokban történt, olyat még nem. Mi van, ha ez kellett ahhoz, hogy valami történjen majd jóval később?