„Tények a jogállamiságról, melyeket mindig meg akartál tudni, de sosem merted megkérdezni” – ezzel a címmel írt értekezést Varga Judit igazságügyi miniszter a Euronews-ra. Kár, hogy eléggé leegyszerűsítő, tendenciózus kérdések jutottak eszébe, ráadásul azokat a valóság egy részének figyelmen kívül hagyásával válaszolta meg. Helyrerakjuk a dolgokat!

Úgy tűnik, a fideszeseknek nem csak az újságírói kérdésekből van elegük, hanem az ellenzéki performanszokból is. A szavazatuk úgyse oszt-szoroz az ellenzéki képviselőknek a kétharmaddal szemben, de azért biztos, ami biztos, ne szóljanak be, és ne is molinózzanak. Mégis milyen méltósága maradt az Országgyűlésnek ezek után, amit annyira védeni kell?

Kijött a Cambridge Analytica adatlopási botrányáról egy jó kis dokumentumfilm, ami pont csak azt a kérdést nem teszi fel, hogy miért ne lenne jó a demokráciának, ha mobilizálnak egy csomó szavazót. Vannak-e megfelelő és nem megfelelő választók, és miért aggódunk jobban az amerikai vagy brit demokráciáért, mint a trinidad és tobagóiért vagy a románért? A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Ki vert át pontosan kit azzal, hogy meg lett hekkelve a Spitzenkandidat-rendszer? Hogyan lehetne úgy szavazni az EU-ban, hogy ne kelljen legközelebb Ursula von der Leyenekkel beérnünk? Volt egy ötletünk, ami még működhetne is, ha az EU nem lenne egy hatalmas, tagállamokból álló szörny. De az.

Közjogilag az előválasztás nem számít választásnak, szóval a választásokra érvényes törvényi garanciák sem érvényesülnek. Lehet erre mondani, hogy a rendes választáson meg „jaj, dúl az orbáni diktatúra”, de az előválasztáson ettől még miben bízzunk? Az ellenzéki pártok gentlemen's agreementjében? És hol vannak hozzá a gentlemanek?