„Tények a jogállamiságról, melyeket mindig meg akartál tudni, de sosem merted megkérdezni” – ezzel a címmel írt értekezést Varga Judit igazságügyi miniszter a Euronews-ra. Kár, hogy eléggé leegyszerűsítő, tendenciózus kérdések jutottak eszébe, ráadásul azokat a valóság egy részének figyelmen kívül hagyásával válaszolta meg. Helyrerakjuk a dolgokat!
A Magyarország elleni hetes cikkelyes eljárás tizennegyedik hónapjában Varga Judit igazságügyi miniszter időszerűnek látta, hogy a Euronews-on tegye tisztába a dolgokat jogállamiságügyben. „Tények a jogállamiságról, melyeket mindig meg akartál tudni, de sosem merted megkérdezni” – ezt a hangzatos címet viseli a miniszterasszony értekezése.
Bár nem tudom, ki az, aki a jogállamisággal kapcsolatos, álmatlan éjszakákat okozó kínzó kérdéseit pont Varga Juditnak akarná feltenni, Varga azért volt olyan előzékeny, hogy – kellően sugalmazó, már-már a nemzeti konzultációk stílusát idéző megfogalmazásban – maga feltegye ezeket a kérdéseket, és meg is válaszolja őket.
Kár, hogy a címben bejelentett tényeket a miniszternek is sikerült alaposan elferdítenie, egy részüket pedig elhallgatnia.
(A nagyvonalúság kedvéért maradjunk Varga tendenciózus kérdésfeltevéseinél. A miniszter válaszaiból csak a legbeszédesebb idézeteket közöljük, aki az egészre kíváncsi, itt tudja elolvasni.)
Varga válasza:
Nem. Nemzetközileg, valamint a nemzeti alkotmányos szervek és jogtudósok körében is széles körű vita tárgyát képezi annak jelentése. Egy objektívan értékelhető, alaposan meghatározott szabályok rendszerének nevezni a jogállamiságot egyértelműen megtévesztő.
Igaza van-e a miniszternek?
Nagyjából igen, ugyanakkor
ide tartozik például a hatalmi ágak egyensúlya, az alkotmányosság érvényesülése, a független bíróságok, vagy a jogbiztonság.
Az viszont teljes mértékben igaz, hogy nincs az EU-jogban egy kötelező érvényű lista, hogy pontosan mi mindent kell betartaniuk az államoknak, hogy megfeleljenek a jogállamiság követelményének. Ez ugyanakkor pont azért van, mert a jogállamiság egy olyan általános jellegű alapelv, amelyet a civilizált országok nagy többsége elismer – de mivel ennek rengetegféle jogrendszerben kell megvalósulnia, ezért nagyon nehéz egy olyan részletes kritériumrendszert felállítani, amely minden egyes ország jogrendszerét hűen mérni tudja.
Ennek az okát könnyű belátni: a jogállamiság egyes, fentebb említett elemeit is rengeteg konkrét jogi megoldás befolyásolja. Például az, hogy érvényesül-e az alkotmányosság, függ attól, hogy mennyire nehéz az adott jogrendszerben módosítani az alkotmányt, ki és milyen feltételekkel fordulhat az Alkotmánybírósághoz, annak mennyire szélesek a jogkörei, hogyan nevezik ki az alkotmánybírókat, azok újraválaszthatók-e, stb. Ez egy sokváltozós egyenlet, amiben az elemek egymásra hatása eredményezheti azt is, hogy jogállamiság-szempontból katasztrofális lesz a helyzet, de az is lehet, hogy egyes jogintézmény gyengeségeit egy másiknak az erőssége ellensúlyozza. Sajnos a magyar helyzet inkább a katasztrofálishoz áll közel.
Varga válasza:
Igen, de nem azon okokból kifolyólag, melyeket általában felhoznak. Ellenkezőleg, a jogállamiságot már nem egy alkotmányos elvként, hanem egyre inkább, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök mondta, „politikai fegyverként” használják.
Igaza van-e a miniszternek?
Félig. A jogállamiság nyomás alatt van az unióban, csakhogy ebben bizony jelentős szerepe van a miniszterasszony főnökének, aki kilencéves kormányzása alatt kialakított egy olyan rendszert, amiben a haverokra és az ellenségekre személyre szabott törvényeket alkotnak, és azokat a fékeket, amik ezt, vagy a hatalmuk további megszilárdítását kicsit is akadályoznák, szépen kiiktatják. Vagyis Orbánék „politikai fegyverként” használják a saját alkotmányukat, amit „politikai fegyverként” módosítgatnak a saját érdekeiknek megfelelően – ezt a részt kifelejtette Varga Judit a politikai fegyverek felsorolásából.
Az viszont, hogy politikai fegyverként használják a jogállamiságkártyát és a hetes cikkelyes eljárást az EU-ban, ettől még igaz.
Ez az őszinte aggodalom érdekes módon csak tavaly szeptemberben manifesztálódott tényleges lépésben (a hetes cikk megindításában), mikor Orbán már hat éve ásta alá az EU-ban hőn tisztelt jogállamiságot. Ehhez képest a lengyelek – ahol a kormánypárt, a PiS a Fidesszel ellentétben nem tagja a Néppártnak – a második stiklire kapták a nyakukba a hetes cikket már egy évvel korábban, mindössze két évvel a PiS kormányra kerülése után. Ráadásul a mégoly őszinte aggodalom azóta se jutott gyakorlatilag sehova az eltelt egy év alatt – hogy miért, arról itt lamentáltunk, de lelövöm a poént: nyilván elsősorban politikai okokból.
És érdemes persze azt is megjegyezni, hogy az egész hetes cikkes eljárásnak – amelyben végig politikusok döntenek más tagállamok alkotmányos kérdéseiről, és ebbe érdemben még az Európai Bíróság sem szólhat bele – kábé annyi köze van a jogállamisághoz, mint az Orbán-kormány áldásos tevékenységének.
Varga válasza:
Nincs, valójában a távozó Bizottságnak az a terve, hogy rendszeres jogállamisági felülvizsgálatot vezessen be, teljes mértékben az európai uniós alapszerződésekkel ellentétes. (…) Az alapszerződés 4. cikkelye kifejezetten kimondja, hogy az unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, mely elválaszthatatlan része azok alkotmányos berendezkedésének.
Igaza van-e a miniszternek?
Nem, konkrétan ez úgy marhaság, ahogy van. Az alapszerződés 4. cikkét buzgón idézgető Varga Judit elfelejtett kettővel feljebb görgetni, és elolvasni a 2. cikket, amely így szól: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban…”
Egyébként az EU-jogászok körében van olyan álláspont, amely szerint a 2. cikkben emlegetett alapértékek – így a jogállamiság – elsőbbséget élveznek a Varga által idézett 4-es cikkel, a nemzeti identitással szemben. Ez mondjuk bőven vitatható és véleményes, de azért az is beszédes, hogy a haverokkal feltöltött Alkotmánybíróság mennyire buzgón igyekszik mostanában kitalálni a magyar alkotmányos identitást, hogy arra hivatkozva ki lehessen bújni az EU-jog alól.
Vargának egyébként nincs kifogása a jogállamiságvizsgálattal szemben, csak az a baja, ha ezt az EU csinálja. Erről ő maga beszélt Brüsszelben, amikor 7-es cikk-ügyben meghallgatták a magyar kormányt.
Varga válasza:
Nem igazán. A napirenden szereplő kérdések többsége valójában politikai vagy politikával kapcsolatos. Lehet egy tagországnak szigorú migrációs politikája, de ettől még betartja a jogállamiság szabályait.
Igaza van-e a miniszternek?
Attól függ, mit tekintünk politikával kapcsolatos kérdésnek. Ezen a ponton – a kormányzati kommunikációnak megfelelően – kizárólag a migrációról, a családokról és a kereszténységről értekezik a miniszter, és egy szót se fecsérel olyan apróságokra, mint hogy a Magyarország elleni 7-es cikkes eljárást megindító Sargentini-jelentés azért minden hibája ellenére jelentős terjedelemben foglalkozik az Alkotmánybírósággal és a bírósági rendszerrel, és olyan problémás törvényekkel is, mint a civiltörvény vagy a lex CEU (még ha a személyre szabott jogalkotás tendenciáját nem is azonosítja bennük).
Egyrészt a Fidesz kormányzása alatt egyértelművé vált, hogy az ő számukra kábé minden politikai kérdés, de az mindenképp, hogy a hatalmukat esetleg korlátozó bírói kontrollt minimalizálják, szóval ha így nézzük, tényleg politikai kérdésekről van szó.
a jelentés ugyanis hosszan rugózik a menekültügyi rendszeren és a tranzitzónákban uralkodó állapotokon (miközben olyan jogi problémákat, mint a bevándorlási válsághelyzet nyilvánvalóan jogellenes, évek óta tartó hosszabbítgatása, nem azonosít). Ez még így is csak néhány pontot tesz ki a terjedelmes jelentésből, de amint az borítékolható volt, tökéletes alapot szolgáltat a magyar kormánynak arra, hogy ne a lényegről, a jogállamiság aláásásáról beszéljen, hanem arról, hogy „megvédjük őket a migránsoktól, és nemhogy megköszönnék, még bosszút is állnak rajtunk ezek a hanyatló nyugatiak”.
Varga válasza:
Nem. Az uniónak jelenleg is vannak eszközei pénzügyi érdekei megvédésére. Sőt, a javasolt feltételekhez kötés a jelenlegi formájában az Alapszerződéssel ellentétes.
Igaza van-e a miniszternek?
Attól függ, mit tekint az unió pénzügyi érdekeinek. Ha azt, hogy a kormánypárthoz közeli körök szépen meggazdagodnak uniós finanszírozású projektek segítségével, akkor bizonyára úgy van, ahogy mondja – bár megnézném, hogy miként győzi meg erről kollégáit a nettó befizető országokból. A valóság viszont az, hogy a rendszerszintű korrupció igenis jogállamisági ügy (hiszen a jogállamiságba az is beletartozik, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak).
– nehogy kutyaszarba lépjünk, hogy a Fidesz ügyeletes EP-beli humorbombáját, Deutsch Tamást idézzem.
Az igaz, hogy az Európai Ügyészségen kívül is vannak eszközök az EU-s pénzek ellopása ellen, de ezek mérsékelten működnek: az EU Csalás Elleni Hivatala, az OLAF például maga nem nyomozhat egy-egy tagállamban, rá van szorulva a Polt-féle ügyészségre, de azért így is előfordul, hogy visszafizettetnek EU-s pénzeket, ha annyira gázos közbeszerzéseken szórták el azt. Épp a múlt héten került ez nekünk 700 milliárd forintunkba.
A Varga által emlegetett javaslat, az EU-s pénzek kifizetésének jogállamisági feltételekhez kötése még csak javaslat, nem fogadták el, és az lenne a lényege, hogy ki se kelljen fizetni a pénzek egy részét, ha úgyis ellopják. Hogy ez ellentétes lenne a Szerződéssel, az nézőpont kérdése: az EU Szerződés ugyanis bár tartalmazza az EU-s támogatások főbb típusait, túl részletesen nem foglalkozik a kifizetési kritériumokkal – annyit ír elő, hogy törekedni kell a régiók közti egyenlőtlenségek kiegyenlítésére a pénzek folyósításakor. Remélem, egyszer valaki megméri azt is, hogy a régiók közti egyenlőtlenségeknek megfelelő arányban lopódnak-e el Magyarországon az EU-s pénzek…
Varga válasza:
Nem, ezt a 7. cikkely szerinti eljárások tapasztalatai már egyértelműen bebizonyították. Az Európai Parlament által Magyarország esetében jogállamisági kérdésként felhozott számos állítás egész egyszerűen helytelen volt, mivel ezeket már lezárta a Bizottság, a Velencei Bizottság vagy az Európai Bíróság.
Igaza van-e a miniszternek?
Félig. A válasz a kérdésre valóban nem, csak nem ezért.
Tény, hogy a Sargentini-jelentésben van pár ordas baromság, de ettől még az ott felhozott jogos kritikák nem lesznek kevésbé igazak. Az a virágnyelvi kijelentés pedig, hogy a jelentés lezárt ügyekre hivatkozik, sok esetben azt jelenti, hogy az Európai Bíróság vagy más EU-s intézmények elmeszelték Magyarországot, aztán a magyar kormány vagy nem változtatott semmit a jogellenes helyzeten (például az adatvédelmi hatóság elnökének jogállása tekintetében), vagy csak minimálisan kozmetikázott kicsit (például az EP 2013-as Tavares-jelentése utáni ötödik alkotmánymódosítással).
A jogállamisággal kapcsolatos eddigi uniós kezdeményezések (például a Bizottság jogállamiság-kerete, vagy a Tanács jogállamiság-párbeszéde – mindkettő bullshitekkel tűzdelt, kötelező erő nélküli formalizált levelezést takar) pont azt célozták, hogy ne kelljen az „atombombaként” emlegetett hetes cikkelyt bevetni, és
Más kérdés, hogy ahhoz, hogy a hetes cikkelyes eljárás eljusson a szankciókig, csoda kéne – nem véletlen, hogy most már (végre) valódi alternatívák kidolgozásán ügyködik az EU: ilyen a még csak tervezett, rendszeres jogállamisági felülvizsgálat (amiről itt írtunk részletesen), és a Varga által panaszolt, a jogállamiságot a pénzügyekkel összekötő javaslat is.
Varga válasza: Nem.
Igaza van-e a miniszternek?
Persze.
Érdekes, a kérdésnek ezt a részét már nem szokták a kormányoldalon hangsúlyozni, sőt, a kormányoldal sötétebb berkeiben ilyenkor indul már a hazaárulózás.
MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.