Megvédjük gyermekeinket az önálló gondolkodás propagandistáitól

Hiába szavazza meg a többség az irányított „népszavazáson”, hogy a szülő engedélyezhesse a gyerekek szexuális felvilágosítását, a pedofiltörvény szerint a döntés nem az övé, hanem az államé. Az ellenség pedig bárki, aki szabadon gondolkodik, akár egy suliújság szerkesztője.

Súlyos bizonyítékot talált az egykoron szebb napokat megélt Magyar Nemzet fejléc alatt megjelenő pártlap a hazai melegpropagandára. A budapesti Eötvös József Gimnázium iskolaújságja felmérte ugyanis a diákok szexuális érdeklődését, hogy arról utána cikkezzen. Remélhetőleg a Hírcsárda szegedi kiadása megelőzte a korát és hamarosan az összes diáklapot beolvasztják a KESMA-ba és megszűnik ez a fajta reakciós agitáció.

Azoknak a diákoknak, akik iskolaújságot írnak, nyilván meg is kell tanulniuk hamar, mi a magyar valóság. Csak ne merjenek itt önállóan gondolkodni, elvégre aki esetleg újságíróként végez, annak a többsége jó eséllyel a pártmédia valamelyik leágazásánál találhat állást, mondjuk a megyei pártlapoknál, az állami és nereskedelmi (copyright Lovasi András) pártcsatornák egyes műsoraiban.

Ha pedig olyan ritka és kiváltságos helyzetig jutnak – mint e sorok írója –, hogy egy szakmailag vállalható, értelmes laphoz kerülnek, ahol szabadon írhatnak, akkor bármelyik pillanatban pellengérre állíthatja őket a teljes, félezernél is több médiumot számláló pártkonglomerátum, amelynek például a szintén szebb napokat is megélt Hír TV nevű csatornáján külön heti háromnegyedórás lincselőműsora van erre a célra.

Irányított népszavazás és áldilemma 

Hazugság – hiába magyarázza a pártlap cikkében a szülőként végtelenül felháborodott fideszes képviselő –, hogy ez a műbalhé a szülők iskolai szexuális nevelés feletti kontrolljáról szól. A törvény nem is ezt tartalmazza, hanem hogy az állam dönthet arról, kit vesz nyilvántartásba, akik tarthatnak ilyen jellegű foglalkozást, például osztályfőnöki órán.

A közeljövőben a témában tartandó állami, irányított „népszavazásnak” pedig nyilvánvaló, hogy semmi köze nincs a népszavazás valódi szellemiségéhez, amely egy valódi dilemmát tartalmaz. Sokkal inkább arról szól, hogy – ahogyan annak idején a menedékkérőkkel kapcsolatosan – a kormány kiír egy álkérdést, elképesztő pénzeken folytatott kampánnyal megmondja, mit válaszoljunk rá és ezt az átlátszó kampányfogást valamiért népszavazásnak gúnyoljuk.

Az mutatja a legjobban, hogy mindenki tisztában van a „népszavazás” irányított jellegével, hogy még elvi szinten sem vették figyelembe, mi történne, ha nem a kormány által elvárt opciók győznek. Annál a kérdésnél például, hogy a fejlődésüket befolyásoló szexuális tartalmakat be lehessen-e mutatni kiskorúaknak korlátozás nélkül, ha az igenek győznének, az azt jelentené, hogy háromévesek nézhetnének pornót.

De ez a máskor oly szigorú választási bizottságig bezárólag nem zavart senkit, hiszen tudja mindenki, itt csak elbábozzuk a népszavazást, valójában szó nincs igazi dilemmáról.

A népszavazás egyik kérdése viszont így is ellentmond a már meghozott jogszabályoknak. Az a „dilemma”, mely szerint a szülők hozzájárulása nélkül tarthatók-e szexuális felvilágosító foglalkozások, az illő és üdvös „nem” szavazatok győzelme után is ütközik a nagy port kavart, melegellenessé tett pedofiltörvény tartalmával.

Hiába győznek ugyanis a nemek, a törvény azt tartalmazza, hogy ebben a kérdésben az állam dönt, maximum annyi lehetősége lesz ezután a szülőnek, hogy az állam által engedélyezett foglalkoztatások közül valamelyiket letiltsa.

Nem védik, hanem csorbítják a szülők jogait 

A kormány ezt az ellentmondást úgy oldhatja fel, ha vagy nyilvántartásba veszi az összes ilyen témában foglalkozásokat tartani tervező egyesületet – az LMBT-jogvédőket is beleértve, ami nem túl életszerű a kormánykommunikációból kiindulva –, vagy pedig a törvényt módosítja, mondjuk az állami nyilvántartásba vételt kitörli és beír a helyére egy szülői nyilatkozatot.

Hiszen ahogyan a pártlap cikkéből is látszik, nem csak vannak még (?) olyan iskolák, ahol van iskolaújság és ilyen témákról írni mernek a naiv és a magyar médiaviszonyokat még nem ismerő diákok, de nyilván egyes intézményekben van olyan „liberálisabb” szülői közeg, aki alá is írná, hogy tartsanak egy osztályfőnöki órát nyugodtan a gyerekeiknek arról, hogy léteznek melegek és nem kell őket bántani.

Na, ezt nem tehetik meg, hiába fog győzni az elvben ezt támogató „nem” az irányított „népszavazáson”.

Egyébként is, az iskolaválasztással a szülő értéket választ, az iskolák tanszabadságának újabb megnyirbálásával ez a mozgástere pedig tovább csökken. Nyilvánvalóan hazug az a kép tehát, hogy a szülők jogát védené a kormány „Brüsszellel szemben”, hogy a gyerekük szexuális neveléséről dönthessenek, valójában tovább csökkentik a szülők mozgásterét saját gyerekük nevelése terén.

Ez persze illeszkedik a kormány eddig is követett, mindent központosító politikájának eddigi sorába. Nem is a melegekről szól ez igazából, tudjuk jól, hogy ők csak az éppen aktuális elszenvedői ennek az egésznek. Ez az önállóan gondolkodókról szól, legyen egy szülő, aki aláírná, hogy a melegekről halljon a gyereke osztályfőnökin, vagy legyen egy suliújságot szerkesztő diák, aki fel mer vetni egy kényesnek tekintett témát.

Önállóan gondolkodnak, ezért veszélyesek az államhatalomra nézve.

Ja, egyébként azt hiszem, ezt az embertípust szokás polgárnak nevezni, amire a géppel írt névtelen feljelentést közlő napilap is hivatkozik a fejlécében. De az nyilván csak jött a megvásárolt logóval együtt, régen nem jelent már az sem semmit.