Hogyan lettem a Hír TV legújabb üdvöskéje?

Fel lehet öltöztetni és ki lehet pingálni a vidéki szavazók, a tépelődő értelmiségiek és a kiábrándult fiatalok számára vonzó módon, hogy lám, itt ez a lány, hát nem édes, nem ért egyet velünk, és mégis egyetért velünk!

Pár nappal ezelőtt épp az Azonnalin jelent meg egy általam jegyzett cikk, amely a kormány pedofiltörvénynek nevezett barátságos törvénymódosítására reflektált. Bevallom őszintén, az általam elvégzett előzetes kalkulációkhoz képest jóval kevesebb progresszív entitás eregetett szivárványszínű füstfelhőt hallójárataiból idegességében, van azonban a történetnek egy olyan vonzata, amelyről mindenképpen nyilatkozni szeretnék.

Történt ugyanis, hogy a cikk megjelente után nem sokkal kaptam egy üzenetet a Hír tV-től, amelyben azt írták, hogy szeretnének vendégül látni a Magyarország élőben című műsorukban – a téma természetesen a nevemmel fémjelzett rövidke írásmű lenne. Én már ezt a dolgot is furcsállottam egy csöppet, ugyanis a Hír TV nem szenved hiányt azon prominens jobboldali gondolkodókból, akik hol kevésbé, hol pedig inkább vulgáris módon már kifejtették az enyémekkel majdhogynem hajszálpontosan korreláló gondolataikat. Magyarul, a törvénytervezet szélnek eresztése óta még Iborfia apró kocsmájának egyetlen sörcsapjából is ez a téma zubog megállíthatatlanul a közbeszéd medre felé.

Ám ha ez még nem lett volna elég, a június 28-i Sajtóklubban maga Bayer Zsolt emlegette a nevem, és hívta fel rám a nagyérdemű figyelmét, mint valakire a másik oldalról, akiben mégis fellelhetők az értelem morzsái.

Bár saját magam számára is meglepő s ugyanakkor megmagyarázhatatlan öröm töltött el attól, ahogy Bayer azt harsogja, hogy „hát nincs igaza a Virág Sárának?”, mégis úgy vélem, hogy a dolog kezd irreálisan nagy figyelmet kapni.

Nem kenyerem az álszemérmeskedés, mégis, önnön valómmal konzekvens viszonyban maradva ki tudom jelenteni azt, hogy semmilyen világmegváltó, forradalmi vagy akár csak közepesen újszerű gondolatot nem fogalmaztam meg a Bayer által lelkesen idézgetett cikkben. Persze, a manapság mainstreamként identifikált médiában valóban nem gyakran hangzanak el ilyen és ehhez hasonló gondolatok. De azért valljuk be őszintén, nem kell az internet olyan mély bugyraiban kutatni utánuk, ahol már csak a lengyel panelrappet hallgató és közben szivarozgató nagymamák fülsértő kacaja szolgáltatja a humor forrását.

Ennek ellenére szinte egyetlen röpke nap leforgása alatt én lettem a Hír TV legújabb üdvöskéje, aki a kormány iránt táplált ellenérzései ellenére meg tudta fogalmazni azt ezen remekbe szabott törvényről, amit. Vajh miért van ez így?

Véleményem szerint legfőképpen azért, mert egyrészt fiatal vagyok, ez már hatalmas előny, és ami az abszolút grátisz, hogy ráadásul nőnemű!

Fel lehet öltöztetni és ki lehet pingálni a vidéki szavazók, a tépelődő értelmiségiek és a kiábrándult fiatalok számára vonzó módon, hogy lám, itt ez a lány, hát nem édes, nem ért egyet velünk, és mégis egyetért velünk!

Onnan tudom, hogy hány embernek nincsen halvány fogalma sem arról, hogy mi zajlik ebben az országban, hogy rengetegen gratulálnak őszinte örömmel a hatalmas teljesítményemhez, és azt hiszik, hogy csak szerénykedem, amikor azt mondom, hogy ennek semmi köze a teljesítményhez. 

Akkor hát elmondanám a véleményemet a szóban forgó törvénytervezetről, mielőtt Velkovics Vilmos észrevétlen módon bevallatja velem egy ország színe előtt, hogy mindig is utáltam azokat a hülye buzikat.

Azt gondolom, hogy a homoszexualitás és a transzneműség az élet része, és nincsen vele az égvilágon semmi baj. Maximálisan támogatom azt, hogy két akármilyen, egymást szerető ember összeházasodhasson, sőt, bár ezzel már vannak fenntartásaim, de még az örökbefogadást sem vonnám meg tőlük egyetlen hanyag tollvonással.

Nem gondolom azt, hogy egy akármilyen, tizennyolcadik életévét még be nem töltött gyermek előtt ne lehetne beszélni arról, hogy ez a dolog bizony létezik.

Ahogy nem gondolom azt sem, hogy az iskolai szexuális felvilágosító órákon ne lenne meg a helye annak, hogy az átlagtól bármilyen módon eltérő nemi irányultsággal is megismerkedjenek a nebulók. Mert igen, én is normán kívül esőnek nevezem, viszont ezen definíció még nem jár kéz a kézben a tiltással és az üldözéssel. A világon semmi problémát nem látok azzal, ha egy filmben felbukkan egy meleg karakter, és ördögtől való módon, sűrűn vetett miatyánkok közepette, de meg tudom nézni főműsoridőben is.

Annak ellenére, hogy egyre kevésbé szeretek azonosulni az Orbán döntései ellen időről időre utcára vonuló, szivárványszínű zászlókat lobogtató, szigorúan vegán és elkötelezett Kispál-rajongó liberális tömeggel,

néha mégis igazuk van.

Ez a törvénytervezet semmi másról nem szól, csak a kirekesztésről és az egymás iránt érzett izzó gyűlölet elolthatatlan tüzének folyamatos táplálásáról.

Azt gondolom, hogy ha valóban a magyar gyerekek patyolattiszta lelkének védelme lett volna az elsődleges szempont, akkor nem az utolsó pillanatban, mondhatni igen alattomos és sunyi módon toldották volna hozzá az eredeti törvénytervezethez azt a passzust.

Másrészt, az egy igen idilli és utópisztikus világ – amely meggyőződésem szerint még Orbán fejében sem létezhet –, ahol a huszonegyedik században fogant és napvilágot látott gyermekek ad egy: nem találkoznak az interneten a világon bármilyen tartalommal, ad kettő: már zsenge tinédzserkorukban nem kezdenek hódolni hormonjaik implikálta kínzó vágyaiknak. Olyan, mintha egyes embereknek az lenne a valós meggyőződése, hogy amiről nem vesznek tudomást, az egyszerűen nem létezik.

Tudom, hogy rengetegen, köztük maga a Bayer is azzal érvelt, hogy a törvény egyetlen szóval sem kívánja megmondani semely felnőtt embernek sem, hogy mit kezdjen az életével. Ez igazán csodálatos, ettől a haladó szellemű és nyugatias mentalitástól én is teljesen le vagyok nyűgözve, csakhogy a probléma nem ezzel van. Nem hiszem, hogy meg lehet azt tenni, hogy a gyerekek tizennyolcadik születésnapjáig központilag titkoljuk az eltérő nemi identitások létezését, majd a nagykorúvá vált gyerekektől elvárjuk, hogy ne verjék meg a hülye buzit, ha meglátják az utcán. Megértésre és elfogadásra valóban tanítani kell, és ez nem tizennyolc éves korban kezdődik.

Viszont! Akik most rendkívül fel vannak háborodva, azoknak sincs feltétlenül igazuk. Kezdjük azzal, hogy mi okozza a homoszexualitást – akik most hatalmas elánnal tiltakoznak a törvény ellen, azok nyilván azt állítják, hogy az azonos nem tagja iránt érzett szexuális vágy nem döntés kérdése. Ez itt már nem teljesen igaz, ugyanis 2019-ben a Science című tudományos folyóirat publikált egy cikket, amelyről még a 444 is írt, nevezetesen:

a homoszexualitás kialakulásában sokkal kevesebb a genetika, és sokkal több a környezet, mint azt eddig gondoltuk volna. Ez tehát azt jelenti, a gimnáziumi felvilágosító órán nem megfelelően prezentált eltérő nemi vágy okozhat nem kívánt mellékhatásokat.

Én ezzel a kutatással kapcsolatban igen szkeptikus vagyok, azért, mert két teljesen ellentétes dolgot állít az emberi lényről. Az egyik az az, amit egyébként a jobboldal jeles képviselői is gyakran hangoztatnak, miszerint a természetünk megváltoztathatatlan alapköveit a genetikánk fekteti le, és a szexualitás, valamint a nemiség igazából az emberiség kezdete óta kőbe van vésve. Ezért nem tudjuk neveléssel megváltoztatni a nőies és férfias természetet, maximum elnyomni ,stb. Én ebben hiszek. Viszont emellett nem fér meg az, hogy a környezeti hatásoknak köszönhetően ferde hajlamok keletkeznek abban, aki egyébként nem erre lett predesztinálva, hiszen a nemiség vagy kőbe van vésve, vagy nem.

Azoknak pedig, akik fintorgó arccal fitogtatják, hogy ugyan hogyan kell a homoszexualitást és a transzneműséget népszerűsíteni, ajánlom figyelmébe a Drag Queen Story Hourt. Én nem vitatom, hogy az LMBTQ-propaganda egy nagyon valóságos és igencsak veszélyes dolog, de azért nem a mi hazánkban. Nem hiszem, hogy józan ésszel ne lehetne különbséget tenni a homoszexualitás létjogosultságának elismerése és a The hips on the drag queen go swish, swish, swish című méltán világhírű mesekönyv óvodásoknak való felolvasása között.