+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Róbert-István
2021. április 21. szerda, 08:20
A jelenlegi román kormányválság megmutatja: rossz ötlet volt egy rendszerellenes gyökerekkel induló pártnak betagozódnia a hagyományos román politikai posványba.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Románia nem Szlovákia, hogy egy kormány az azt alkotó pártok vitái következtében pillanatok alatt megbukjon.

 

A román ügymenetet más tényezők is – nevezzük ismertebb nevén „mélyállamnak” – befolyásolják, amelyek végső soron hamar képesek a politikai válság feloldására vagy a korrekcióra.

 

Ezzel az állásponttal az ember persze azt kockáztatja, hogy esetleg konteósnak, netán „vörös pestisesnek” – a jelenlegi román jobbközép tábor előszeretettel nevezi így az ő víziójukkal egyet nem értőket – tartják az embert. Ugyanis 2016-2020 között a nevükben „szociáldemokraták”, a PSD tagjai éltek előszeretettel a „mélyállamozás” eszközével: rájuk is ragadt, hogy összeesküvés-elméleteket promoválnak.

 

A mélyállamra mint a politikai döntések valódi forrására azért hivatkoztak előszeretettel a posztkommunista párt politikusai, mert számtalan emberüket – köztük magát az akkori pártelnököt, Liviu Dragneat – vádolták meg, ítélték el és csukták börtönbe a román igazságszolgáltatás szervei.

 

A posztkommunista-nacionalista párt értelmezése szerint pedig nem a hivatalos állami szervek döntöttek ezekben az ügyekben, hanem bizonyos „valakik”, akik az államelnököt (is) irányítják.

 

A román fogalomhasználatban ezeket a valakiket a „statul paralelben” (szó szerinti fordításban a párhuzamos államban), a mélyállamban találták meg. A mélyállamot általában

 

a román titkosszolgálatok (belföldi és külföldi hírszerzés, a SRI és a SIE) és a többi hatalmi ág közötti összefonódással szokták leírni.

 

Az évek során ugyanis kiderült, hogy 1989 után többször előfordult, hogy például a SRI nemcsak a sajtóban rendelkezett beépített emberekkel, hanem „különleges protokollok” megkötésével például a korrupcióellenes ügyészség munkáját is befolyásolta. Sőt, nem bizonyíthatóan olyan pletykák is keringenek, hogy minden egyes parlamenti pártban rendelkeznek beépített emberekkel, akik elősorban nem a párthoz lojálisak, hanem a szolgálathoz.

 

Mindegyik pártnak köze van a titkosszolgálatokhoz

 

Azonban túlzó lenne azt állítani, hogy a PSD szolgálatellenes párt lenne. A mélyállam elleni szólamok mindössze politikai termékük, a kommunikációjuk része, amivel szöges ellentétben a szocdem kormányzás alatt a belügy és a szolgálatok költségvetése szinte mindig nőtt.

 

Eleve: a Román Kommunista Párt utódjaként a szocdemek tudják csak igazán, hogyan működnek a dolgok Romániában.

 

Hasonlóan a PSD-hez, a kommunistaellenes alapon létrejött Nemzeti Liberális Pártot (amely a két világháború közötti PNL-re tekint elődjeként) az utóbbi időben szintén „megszállták” a még Traian Băsescu volt államfőhöz köthető „liberális demokraták”, ismertebb nevükön PDL-sek. A külön iróniáját az adja az ügynek, hogy Băsescu a Román Kommunista Párt utódpártját, a FSN-ből kiszakadt Demokrata Pártot (PD) és kisebb liberális disszidens csoportokat összegyúrva a kilencvenes évek szocdem irányát felváltva – a PD még a Szocialista Internacionálé tagpártja is volt – hogyan kreált jobboldali politikai alakulatot.

 

A romániai közbeszéd márpedig Băsescut tartja a szolgálatokkal való manipuláció mesterének. Elég csak felidézni azt a parlamenti jelenetet, amikor Băsescu kacarászva az azt firtató kérdésre, hogy államelnökként ő volt-e a legjobban tájékozott Romániában, azt válaszolja, hogy „a legjobban informált voltam, de csak 10 százalékról tudtam”.

 

Ez a kitérő azért fontos, hogy megértsük a román politika egyik lényegét:

 

a román politikai pártok közül így vagy úgy, de mindegyik kötődik a volt állampárthoz, illetve a mostani titkosszolgálatokhoz.

 

Talán nem meglepő, hogy ehhez az összhanghoz híven politikai stílusuk is azonos: 2020 december óta a PNL saját embereivel töltötte fel az állami intézményeket, pontosan úgy, ahogyan a szocdemek tették azt 2020 előtt, amit akkor a jobboldal még felrótt nekik.

 

A két párt hasonlósága 2011-2014 között intézményes kereteket is öltött: ekkor a nemzeti liberálisok és a szocdemek pártszövetsége, a Szociálliberális Unió rendelkezett parlamenti többséggel és ők adták a kormányt is. Igaz, akkor a körülmények úgy határozták meg ezt az együttműködést, hogy az akkor éppen Băsescuval – és a mélyállammal – és akkori pártjával, a PDL-vel szemben jött létre. Az akkori PDL-sek most már a PNL-ben ülnek.

 

Új erő a láthatáron? Á, dehogy!

 

2016-ban a városi rétegek számára megváltásként érkezett először a Mentsétek meg Bukarestet (USB) helyi párt, amely végül országossá, Mentsétek meg Romániává, vagyis USR-vé nőtte ki magát. A párt kezdetben a „PSD, PNL ugyanaz a mocsok”, illetve a „bűnözők nélküli közéletet” kezdeményezéssel számtalan fiatal rokonszenvét nyerte el. Azonban egy teljes, ellenzékiségben töltött parlamenti ciklus után (2016-2020)

 

az USR feladta ezt az identitását.

 

Hiába magyarázkodnak politikusaik azzal, hogy reálisan felmérték a viszonyokat – mégiscsak úgy döntöttek, hogy a velejéig korrupt PSD-vel szemben a csak derékig korrupt PNL-vel együttműködnek, hogy „elindítsák a reformokat” Romániában.

 

A PNL-nek nem érdeke a jelenlegi status quo felforgatása: ők megelégednének azzal, hogy négyévente helyet cserélve a PSD-vel saját embereikkel feltöltsék az állami intézményeket és fordítva. Körülbelül így gondolkodhatnak: kormányon az állam erőforrásainak 60-70 százaléka fölött rendelkezem, a maradék 20-30-at meghagyom az ellenzék számára a túléléshez, abban bízva, hogy ha ő jut kormányra, ő is így tesz majd.

 

Ebbe a megszokott helyzetbe rondított a kezdetben bele az USR a hangos rendszerellenességével, ezért a legnagyobb veszélyt a PNL-re az USR jelenti. Retorika szintjén hiába a „vörös pestis” a fő ellenség: a PNL tudja, hogy a PSD még mindig 30 százalék körüli tömegpárt, nagy vidéki bázissal, hálózattal, polgármesterekkel. A PNL követi őt, viszont szorosan jön mögötte az USR, és könnyen elcsábít jobboldali szavazókat.

 

A jelenlegi kormányválság is azt mutatja, hogy a liberális-technokratáknak hiba volt koalícióra lépni a PNL-vel.

 

A PNL mint klasszikus párt a régi módszerek mentén alakítja a napi politikát, túlságosan Dâmbovița-parti politizálást folytat. Ez a hasonlat Bukarest folyójához társít egy kulturális értéket: nagyjából a „balkáni” pejoratív jelzővel azonos a jelentése, amelyet a még mindig a magyar felsőbbrendűség ábrándjában élő erdélyi magyarok sütnek a román politikai pártokra.

 

A nyugatos szemléletet valló USR-sek minden egyes reformterve a hagyományos pártok ellenkezésén fog elbukni.

 

Erre a legszebb példa Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter menesztése: Voiculescu hiába volt jószándékú miniszter: hiába tette átláthatóvá a romániai koronavírus-járvány számait, vagy kezdeményezte az egészségügyi szektor bevételeinek és kiadásainak átláthatóságát, ezen törekvései sorra ellenállásba ütköztek.

 

Anarchy in Romania!

 

Hogyan tovább, fogalmazódhat meg a kérdés. Az USR-PLUS vagy visszatér rendszerellenes gyökereihez, és mivel még politikailag nem sározódtak be annyira – mondjuk elég a társelnök, Dan Barna még politikai karrierje előtti EU-s pénzek körüli korrupciógyanúra utalni –, folytatja korrupcióellenes demagógiáját, abban bízva, hogy a választók körében nő a népszerűsége. Vagy pedig folytatja a kormányzást a PNL-vel, eltávolítva magától azokat a szavazóit, akik éppen különutassága miatt szavaztak rá.

 

De az is megoldás,

 

ha visszatér a PNL és a PSD nagykoalíciója,

 

és a két rutinos, az államigazgatásban jártas párt tovább folytatja a korábbi módszerekkel folytatott politizálást. Vagyis stabilitás lesz az országban, lesznek befektetések, javul az ország adósbesorolása, ahogyan a napokban a nemzeti liberális miniszterelnök nagy büszkén bejelentette. Viszont ennek meglesz az árnyoldala is: a közpénzek magánzsebekbe fognak vándorolni, folytatódik a szinte mindent átható korrupció, viszont életszínvonalnövelő látszatintézkedések is lesznek, a munkavállalók kisebb fizetésemelést, juttatások növekedését fogják ebből látni. A probléma gyökere, a mindent átható korrupció azonban marad.

 

Kérdés, mi kell most Romániának? Stabilitás és az ezzell együtt járó lopás és korrupció, vagy politikai anarchia és egy erős rendszerellenes párt, amely az alapokról építené újra az országot?

 

Ahogy az is kérdés, hogy a kormányzati hatalomba is belekóstoló USR-PLUS-nak mennyire lesz erős a motivációja arra, hogy foggal-körömmel kapaszkodjon saját rendszerellenességébe.

 

Olvass még Antal Róbert-Istvántól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Tomislav Tomašević az exit poll szerint több, mint 48 százalékot kapott. Ez nem a végeredmény.

A CDU és több német város viszont az izraeli zászló kihelyezésével fejezte ki szolidaritását Izraellel.

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás