Csendes forradalom Győrben: Dézsi Csaba András az ellenzék munkáját is elvégzi

Több, mint fél éve új polgármestere van Győrnek, aki ugyan nem veri nagydobra, de komoly takarításba kezdett a városházán és a városi cégek környékén a Borkai-éra után. De mi áll emögött, és meddig mehet el egy fideszes polgármester, mielőtt rálép valakinek a tyúkszemére?

Új polgármestere lett Győrnek januárban: a Borkai-botrány után a Fidesz szerencsés helyzetben volt, hiszen elő tudott kapni a kalapból egy olyan régi motorost, akit éppen Borkai miatt állítottak félre korábban, és aki a jachtozós-kurvázós olimpikontól habitusában éppen a megfelelő irányba tért el, hogy meggyőzze a helyi jobboldali szavazókat. Ő Dézsi Csaba András.

A kampány során ennek ellenére felmerült, hogy mennyire hozhat változást a város életében valaki, aki ugyan az elmúlt 12 évben parkolópályán volt, mégis: képviselőként és Fidesz-tagként tulajdonképpen csendben legitimálta azt, amit a városban a „győri polip” néven elhíresült politikai-vállalkozói kör csinált, aminek a jachton kurvázás csak a látványos oldala volt.

– miközben valóban nyitott nemcsak az ellenzék felől érkező javaslatokra, de a város polgárainak szavára is, ha nem is minden kérdésben egyenlő mértékben. Mi történt Győrben az elmúlt hét hónapban?

Kirúg, átalakít, kézbevesz

Dézsi Csaba András kifejezetten színes egyéniség: 1994 óta fideszes önkormányzati képviselő, volt alpolgármester a szocialista Balogh József polgármestersége alatt 1998 és 2002 között, emellett országszerte ismert kardiológus, aki egyúttal évtizedek óta ír újságot, vezet tévéműsort – mindemellett dzsúdózik, gyerekkönyvet ír, papagájokat nevel, motorozik és szenvedélyesen rajong a rockzenéért.

Ezeket a tevékenységeit egyébként továbbra is szívesen reklámozza – gyakran éppen azért, hogy borsot törjön az őt kritizálók orra alá –, de sokkal érdekesebb az a tevékenység, ami többnyire a színfalak mögött zajlik, bár Facebook-posztjaiban egyre többször kerül elő. A polgármester ugyanis nekiállt rendet rakni a város ügyeiben, és igyekszik minél több ilyen ügyet a személyes irányítása alatt tartani.

De hol látszik a rendrakás? Már februárban megvált például a városi múzeumot igazgató Grászli Bernadettől minden csinnadratta nélkül, mindössze annyit közölve, amikor rákérdeztem, hogy voltak rendetlenségek a múzeum gazdálkodásában. A győri szeméthelyzet tarthatatlanságáról beszélt, és ezen a vonalon átalakításokba kezdett; párhuzamosan pedig a közterület-felügyelet rendszerét is megreformálta, itt is megválva a korábbi vezetőtől.

Aztán elbocsátotta a főépítészt is, amiről ő maga fogalmazott úgy egy rádióinterjúban, hogy mostanában a „legjobb húzása” volt.

ami nem egy esetben hozott érdekes helyzeteket – hogy csak egy apró példát mondjunk: a vízivárosi Kenus utcában például nem épült járda a társasházak mellé. Kapcsolódó téma, hogy amíg Borkai alatt nem volt környezetvédelmi bizottság, addig Dézsi Csaba András egyik első dolga volt, hogy – miközben a határozatban leszögezte, hogy klímavészhelyzet nincs –, visszaállítsa azt, és komoly környezetvédelmi lépéseket tegyen a város erdőivel kapcsolatban.

Közben a polgármester a politikai hátországát is biztosította: Fekete Dávid alpolgármestertől megvált, a pozíciójában hagyott Radnóti Ákos mellé pedig hozott két alpolgármestert, majd úgy tűnik, konszolidálta a helyi Fidesz-frakciót is, amelynek élén Borsi Róbert képviselőt Radnóti Ákos váltotta; emellett pedig rendszeresen fogad be javaslatokat az ellenzéki képviselőktől is.

A színház ügyében bár úgy tűnik, hogy nem népszerű a polgármester elképzelése a régi épület lebontásáról, de a kiindulópont itt is az, hogy szerinte a Borkai alatt megtervezett felújítás ára fel lett tupírozva: bár kérdésre kifejtette, hogy itt nem korrupcióról van szó, csak rossz és felesleges, ugyanakkor drága funkciók tervezéséről.

A legújabb front pedig a város csatornázása: Győr két nagy vihart kapott a nyakába az elmúlt két hónapban – az utcák vízben álltak, a polgármester pedig ahelyett, hogy mindezt a vis maior helyzetre fogta volna, majdhogynem keményebben állt bele a témába a szolgáltatókkal szemben, mint egy ellenzéki politikus tenné. Ezen a videón például egy beosztottja segítségével bemutatja, hogyan kell megtisztítani egy eldugult csatornalefolyót – ami, hogy lelőjjem a poént, éppen a lefolyók karbantartásáért is felelő Győr-Szol parkolójában volt.

Mindennek hatása is van: a Pannon-Víz vezetője, Tőke László tizenhárom év után hirtelen nyugdíjba is vonult, a városi szolgáltató cégeket összefogó Győr-Szolt tíz éve vezető Sági Géza pedig éppen szerdán adta be felmondását. És mindez csak az, ami kifelé valamennyire látszik: ugyanis mindeközben a városházán belül is komoly személyi változások történtek, akár osztályvezetői szintig felérve. Mint ahogy azt az Átlátszónak adott interjújában is kifejtette: még Fidesz-tagoktól is megváltak, ha azok nem a megfelelő minőségben látták el a feladatukat.

Munka, munka, munka?

Miközben a Borkai-éra viszonyaira leginkább csak futó utalásokat tesz a polgármester, azt már a kezdetektől fogva mondja, hogy itt új tempó van, dolgozni kell, tenni kell, lépni kell, cselekedni kell, aki pedig nem tud ehhez felnőni, annak fel is út, le is út.

Az éremnek persze van egy másik oldala is: a városháza környékéről érkező pletykák szerint szép dolog ugyan az, hogy a polgármester megfogja a munka végét, de bizonyos problémák nem feltétlenül abból fakadnak, hogy adott emberek rosszul dolgoznak, gyakran ezeknek sok köze van a hivatali működés logikájához vagy a forráshiányhoz is, amit a hírek szerint az új polgármester nem mindig fogad jól.

Magyarán kérdés, hogy meddig működhet az egyszemélyes forradalom, illetve mennyire válnak be a pozíciócserék után érkező új emberek a különféle posztokon.

A másik kérdés, amit a város működésére rálátó forrásaink pedzegetnek, az az, hogy a különféle felvállalt ügyek mellé érkezik-e plusz finanszírozás: hiszen a kukásautó akkor tud plusz kört menni a lakosság által alkalmazáson keresztül bejelentett szelektív szigeteknél, vagy a Pannon-Víz akkor tudja kipucolni és korszerűsíteni a csatornarendszert, ha arra van forrás is.

A nyílt városháza problémái

Ugyanígy kérdés, hogy meddig tolerálja a Fidesz azt, hogy Dézsi Csaba András a nyitott városháza ígéretét egyelőre nagyjából jól abszolválja: már a kampányban is nyilatkozott mindenféle ellenzéki médiumoknak, azóta pedig még a 444 egy anyagában is megjelent, ezzel valószínűleg rekordot döntött pártján belül, ahol az az irányelv, hogy lehetőleg inkább ne nyilatkozzanak senkinek.

Más kérdés, hogy a közérdekű adatigénylésekkel, amelyeket például Szakács András adott be a városházának a színházépület állapota kapcsán, egyelőre elég rosszul állnak:

A tervezett kulturális negyed színház lebontásának ügye egyébként önmagában jelzésértékű: a Borkai-érában a város közönsége valószínűleg akkor értesült volna az egész dologról, amikor a Vasarely-mozaik első csempéjét kiverik a falból. Dézsi Csaba András hozzáállása más, így április óta egészen termékeny és sokrétű vita bontakozott ki az ügyben,

Így jutunk oda, hogy a polgármester a színház ügyében ide-oda kapva kommunikál, lekicsinyli két reprezentatív közvélemény-kutatás eredményét a saját facebookos lájkjait citálva példának, majd belefut egy olyan fiaskóba Facebookon az épület esztétikai értékének cikizése közben, ami után inkább törli a posztot.

A nyílt hozzáállás remek, de két dolog is kiütközik ezen a fronton: az egyik az, hogy sokkal kevesebb energiabefeketetést igényel az a szokásos fideszes taktika, hogy inkább nem mondunk senkinek semmiről semmit, csak azt, amit a központ megír. Másrészről előjön a fent említett probléma: egy ilyen kommunikációs csatát széllel szemben csak a saját álláspontodat alaposan előkészítve-megrágva lehetne megnyerni – ez pedig nehéz, ha a polgármester két tucat másik fronton köti le magát személyesen, és még néha műteni is beugrik.

Meddig működik a csendes forradalom?

Egy biztos: Dézsi Csaba András kifejezetten energikusan kezdte meg polgármesteri ciklusát, és egyelőre magát a nép hangjaként definiálva tulajdonképpen önmaga ellenzékeként is működik – vagy még inkább a Borkai-éra ellenzékeként, egyre többször jelezve, hogy nem egyszerű örökséget kapott az előző városvezetéstől. Örökké persze nem lehet majd hátrafelé mutogatni.

Ami fontos, hogy az állóvíz helyett valóban változások kezdődtek a városban – de azt, hogy ezek tényleg mind a jó irányban indultak-e el, majd csak az idő tudja megmondani.

GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali

FOTÓK: Dézsi Csaba András Facebook-oldala