+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2020. január 27. hétfő, 17:23
A győri választási eredmény gyakorlatilag már a jelöltállításkor eldőlt: a Fidesz megtalálta az adott helyzetre a tökéletes jelöltet. De akad-e majd elég Dézsi Csaba András a pufimellényes fidelitasosok országában?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Megvolt a győri választás, érkeznek a megfejtések városon belülről és városon kívülről is. Az ellenzéki jelöltnek is kampányoló Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester alacsony részvételről beszél és arról, hogy a Fidesz pedig visszaszerezte a szavazóit, akiket Borkai miatt veszített el. Puzsér Róbert eközben azt mondja: a részvétel inkább magas volt, az eredmény pedig nem a Fidesz sikere, hanem az ellenzéki összefogás koncepciójának bukása – legalábbis kérdésessé teszi a tavaly októberi győzelmi narratívát. Hadházy Ákos mindeközben az elkényelmesedést, a propagandát és az aktivistahiányt emelte ki problémaként.

 

Persze lehet mindenkinek a saját agendája szerint válogatni az értelmezésekből és a Budapestről vagy Hódmezővásárhelyről látszó okokból, mégis: mind a legfontosabb okok, mind a legnagyobb tanulságok mellett elmentek eddig a megfejtések.

 

Itt az ideje, hogy rendet tegyünk tehát: mi volt az oka a Fidesz magabiztos győri győzelmének, és mit jelez ez előre országosan?

 

Októberben a szoros eredmény egyértelműen a botránynak volt köszönhető: Borkai személyes támogatottsága bezuhant a fideszes szavazók körében, miközben a várost az országos botrány megmozgatta annyira, hogy még két viszonylag erős civil induló, és a gyenge, erőforrás- és ötlethiányos ellenzéki kampány mellett is az elmúlt választások legjobb ellenzéki eredményét hozza össze a DK-s Glázer Tímea.

 

A Fidesz és az ellenzék előtt tehát a következő feladvány állt: miközben mindkét oldal ide tudja koncentrálni az összes energiáját – ami egyébként így is rendkívül felemás versenyt jelent –, meg kell találniuk a lehető legjobb jelölteket.

 

Az ellenzék vidéken összeomlott

 

A győri ellenzéki pártok remekül ráéreztek arra, hogy az ő tökéletes jelöltjük egy, a baloldali pártokhoz legfeljebb csak futólag kötődő, lehetőleg inkább jobboldali, helyben ismert civil jelölt lenne, akinek van esélye békésen együttműködni a fideszes közgyűléssel, és akinek személyes ismertségéhez, helyi karizmájához éppen elég hozzátenni azt a minimális kampánymunkát (pultozást, plakátozást), amire az ellenzéki pártok ma – egymással összefogva! – helyben képesek.

 

Bár ez kifelé nem annyira látszott, de már a közös jelölt, Pollreisz Balázs is beszélt róla az Átlátszónak, hogy novemberben nagyon komoly kaszting ment minden párt részéről, ahol rengeteg civil jelölt neve felmerült – ők azonban nem vállalták a megmérettetést. Így maradt Glázer Tímea visszalépése után egyetlen értékelhető jelöltként a legalább viszonylagos ismertséggel rendelkező politikus, az MSZP helyi elnöke.

 

Érdemes egy pillanatra elidőzni itt: ahhoz ugyanis, hogy legyenek olyan ismert és potens civilek, akik elvállalnak egy ilyen felkérést, az kell, hogy legyen a városban normális nyilvánosság és pezsgő közélet, legyenek konstruktív viták. Ez azonban nem csak a Fidesz által dominált közgyűlés és az ezzel párhuzamosan elsorvadó ellenzéki aktivitás miatt nincs, hanem azért sem, mert ahogy azt többször megénekeltük: a győri nyilvánosság a Kisalföld lassú, de mára elvégzett kivéreztetésével gyakorlatilag megszűnt létezni.

 

A civil jelölt keresése tehát az egyetlen igazi esélye lett volna az ellenzéknek, ez a gondolat azonban a fenti okok miatt eleve elvetélt volt,

 

de a kész helyzetből a siralmas állapotban lévő aktivistahálózattal és a szerény, de októberhez képest jelentős központi segítséggel a lehető maximumot hozták ki a kampányukból úgy, hogy a papíron öt támogató pártból kettő valójában effektíve nem működik a városban, és a másik három állapota is messze van az egészségestől.

 

Temetni jött Borkait, nem dicsérni

 

A Fidesznek mindeközben a teljes gépezet a rendelkezésére állt, tehát ahogy azt előre sejteni lehetett, a szavazóköri biztosok fülesei alapján vasárnap Győrt ellepték a tabletes fiatal fideszesek, hogy délután az ajtón dörömbölve elhajtsák szavazni az utolsó nyugdíjast is, pörgött a Kubatov-lista okoseszközökre optimalizált változata.

 

Ez azonban önmagában nem garancia a sikerre, hiszen az októberi eredmény kifejezetten szoros volt még egyes egyéni körzetekben is: a Borkai-botrány hatása teljes mértékben érződött Győrben, teljesen világos volt tehát, hogy olyan jelölt kell, akinek személye már önmagában garancia arra, hogy a Borkai-éra után akkor is új szelek fújnak majd a városban, ha a fideszes jelölt nyer.

 

Röviden: meg kellett mutatni helyben, hogy bizony van két Fidesz.

 

A Fidesz nagy szerencséje, hogy a városban pont akadt egy olyan városatya, akit ők maguk állítottak félre az adriai kurvázásba fulladó Borkai-éra felfuttatásának kedvéért; és aki volt olyan kitartó, hogy akkor sem dobta be a törölközőt és vonult vissza az eredeti szakmájába, hanem – talán éppen dacból – félreállítása után is simán hozta a körzetét, és ha nem is nagyon zavart sok vizet, ott lógatta a lábát a medence szélén.

 

Dézsi ráadásul jól ráérzett arra, hogy a jelenlegi helyzetben jóval nagyobb a mozgástere, mint bármelyik másik fideszes jelöltnek volt például októberben, vagy akármikor máskor: a polgármester nekünk is elismerte, hogy igaz a hír, miszerint voltak konfliktusok a Fidesz-központtal amiatt, hogy ugyan vitázni nem jött el, de sorra adta az interjúkat a kampányhajrában az ellenzékinek titulált független lapoknak.

 

Emellett Dézsi a programjában megígérte, majd fórumról fórumra, interjúról interjúra hangsúlyozta, hogy Borkaiétól – és itt tegyük hozzá: a Fideszétől – eltérő módon szeretné vezetni a várost, ami azt jelenti, hogy jóval nyitottabban szeretne hozzáállni a város vezetéséhez, mint elődje, ki szeretné nyitni a városházát.

 

Van két Fidesz, csak a másik Fidesz 2002-ben van

 

Azt írtam: a Fidesznek szerencséje volt, és ezt a szó legszigorúbb értelmében értem. Dézsi az adott helyzetben tökéletes jelölt volt, visszanyerte a Borkai ellen érvénytelen lapokkal protesztszavazó ezreket, valószínűleg behúzta a Civilek Győrért jobbikos szavazóit és a legendás Fidesz-árvákat, és emellett még simán hódíthatott el el nem kötelezett, de politikailag aktív választókat is, akik úgy gondolták, hogy a full fideszes közgyűlés mellett a legjobb a városnak ez a Borkainál klasszisokkal normálisabbnak látszó fideszes jelölt.

 

Fontos azonban megjegyezni, hogy ehhez egy választókerületét 1994 óta megnyerő, ötvennyolc éves, a fideszes mutyiktól független egzisztenciával rendelkező, városszerte ismert, szakmájában elismert veteránt kellett előrángatni a kalapból, aki valahogy átvészelte a Fidesz erkölcsi mélyrepülésének elmúlt éveit, és a 2002-es, polgári Magyarországot ígérő jobboldali-liberális párt erényeit tudta felmutatni egy olyan városnak, ami ezekre az erényekre mindig is kapható volt, ahogy arra Böcskei Balázs is rámutatott.

 

A harmincéves Fekete Dávid alpolgármesterrel, a harmincöt éves helyi fideszes frakcióvezetővel, Borsi Róberttel, vagy a negyvenéves másik alpolgármesterrel, Radnóti Ákossal már nem biztos, hogy ment volna ugyanez a siker.

 

Van tehát két Fidesz, csak azt a másik, becsületesnek tűnő Fideszt nem 2020-ban, hanem 2002-ben, vagy legkésőbb 2008-ban kell keresni, amikor Dézsit félreállították Borkaiék kedvéért.

 

Az idő azonban telik, és senki sem lesz fiatalabb. Országosan is, helyben is alig-alig találhatunk már olyan politikusokat, akik a Fidesznek ezt az arcát képviselik. Ahogy telnek az évek, a Fideszt egyre inkább a pufidzsekis, szellemi és morális autonómiát nem ismerő, önálló gondolattal alig rendelkező, pénzüket és sikereiket a pártnak és mutyijainak köszönhető, erkölcsileg korrumpált, pártkáder és/vagy nihilista középgeneráció és fiatalság fogja képviselni.

 

Az országos tanulság tehát ez: az ellenzéki összefogás mára nem csak választásimatekilag muszáj, hanem erőforrásilag is, hiszen öt pártnak összesen nincs annyi aktivistája és embere, hát még pénze, mint a Fidesznek egyedül; a Fidesznek azonban számítania kell arra, hogy új generációjának arcát kevésbé fogják szeretni, mint eddig, és nem sokszor fognak olyan megmentőt találni, mint az új győri polgármester.

 

Az ígéret szép szó

 

Persze a fenti gondolatmenet alapja az, hogy az új polgármestert tényleg igazat mond, a magáról sugallt kép igaz, és polgármesterként azt fogja tenni, amit a kampányban kommunikált, tehát oda fog figyelni a győriek szavára, nyitott lesz az új ötletekre, megoldásokra, és át akarja gondolni azt, ahogy a város az elmúlt években működött, ráadásul ezt keresztül is tudja vinni az eddig Borkaihoz lojális győri Fideszen.

 

Az elmúlt években ugyanis leginkább úgy működött a város, hogy legyen némi kenyér és cirkusz a népnek, legyen boldog az Audi, épüljenek társasházak lehetőleg mindenütt mindenféle átgondoltság nélkül, a tömegközlekedés nyugodtan rohadjon le, de cserébe a dugókat se próbáljuk meg strukturálisan megoldani,

 

a legfőbb lényeg az volt eddig, hogy az adriai kurvázásra elég pénzt lehessen kitalácsikázni annak a pár vállalkozónak, akit szeretünk.

 

Ha Dézsi betartja az ígéretét, rendet tesz valamennyire a Fideszben és a városházán, szóbaáll a civilekkel, a választókkal és a sajtóval – vagy akár tényleg tesz is azért, hogy ismét élénk beszélgetés induljon be a város jövőjéről, akkor nem mondhatják majd a győriek, hogy rosszul jártak a vasárnapi döntésükkel még akkor sem, ha nem kerül ki a Borkai-éra minden csontváza a szekrényből.

 

Olvasnál még Pintér Bencétől? Itt megteheted!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A román szocdemeknek is kínos politikusok csoportosan átléptek egy román zöldpártba, amit a háttérből egy volt szélsőjobbos politikus mozgat.

Mindkét fél eltökélt, hogy tető alá hozzák a megállapodást, azonban Párizs továbbra se enged London követeléseinek a halászat ügyében.

Mostantól „Eszem-iszom, dínom-dánom” a párt programjának neve, mert a Jobbik „egy bránerre emlékeztető" tagja ezzel a rigmussal cikizi őket.

A bíró szerint az ajánlatot visszautasították, a volt katalán elnök pedig úgy gondolja, hogy megint csak a függetlenségi mozgalmat akarják megfúrni.

Elmérgesedett a viszony a török államfő és Franciaország között, az ügy hátterében a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúrái és az ezek miatt lefejezett tanár esete áll. A francia szatirikus lap megint lépett egy merészet.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás