Dézsi Csaba András elszámította magát a Győri Nemzeti Színház ügyében, a Fidesz-szavazók kétharmados többsége nem bontaná le az épületet. Visszaüthet-e a Fideszre országos szinten a győri polgármester politikai és kommunikációs baklövése?
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Győr polgármestere, Dézsi Csaba András ígérete a kampányban a béke és a nyugalom megteremtése volt. Dézsi a Borkai-érával szemben egy nyitott városháza létrehozását és lakossággal való párbeszédet ígért: azt akarta bizonyítani, hogy Győrben két Fidesz van.
Az elmúlt hónapokban a polgármester szembement a kampányban épített brandjével és többfrontos, a nyilvánosság előtt zajló háborúba kezdett városa intézményeivel, a lakosság kétharmados akaratát figyelmen kívül hagyva le akarja rombolni a város egyik jelképét.
Dézsi Csaba András – ahogy azt az Azonnalin Pintér Bence kiválóan elemezte – azzal győzhette meg a győrieket, hogy szembeállította magát Borkai Zsolttal. Miközben a győri ellenzék a választások előtt erősen próbálkozott a „nincs két Fidesz” narratíva felépítésével, Dézsi szembement a Fidesz szokásos kommunikációs stratégiájával. Ahelyett, hogy egy hazai pályának számító narratíva felépítésébe kezdett volna az ellenzék témáit figyelmen kívül hagyva (lásd Soros- és migrációellenes kampányok), inkább teljes mellszélességgel beleállt azokba.
Dézsi Csaba András kimondta, hogy két Fidesz van: a 2002 előtti jó Fidesz, amit ő képvisel Győrben, és a 2002 utáni rossz, amit meg Borkai.
A kampányban végig polgári Magyarországot ígérő jobboldali-liberális párt erényeit mutatta fel egy olyan városnak, ami erre mindig is kapható volt, és ahogy errre Böcskei Balázs is rámutatott. Bár az Azonnali által szervezett jelölti vitára nem jött el, de kiemelkedő politikai kommunikációs tehetségére utalt, hogy „veterán és tisztességes fideszes" imidzsére képes volt azzal is ráerősíteni, hogy nyíltan
kijelentette az általa ellenzékinek tartott médiumoknak: ő annak ellenére nyilatkozik nekik, hogy a pártközpontnak ez nem tetszik.
Dézsi Csaba Andrásnak tehát sikerült a bravúr, az ellenzék helyett a 2020-as Fidesz és Borkai Zsolt szelleme, illetve öröksége ellen kampányolva nyert fideszes jelöltként.
Dézsi győzelme után a fő kérdéssé az vált, hogy a politikai tetteivel innentől kezdve fenntartja vagy rombolja a kampányban felépített képet magáról. Azaz polgármesterként a 2020-as Fidesszel és Borkai Zsolttal ellentétben ő oda fog-e figyelni majd a győriek szavára, nyitott lesz-e az új ötletekre, megoldásokra, és újra akarja-e gondolni azt, ahogy a város az elmúlt években működött.
Nagy kérdés volt az is, hogy nyugalmat és békét hoz-e az új polgármester a város életébe, ami olyannyira felbolydult, hogy a jellemzően politikailag inaktív Győrben 1500-an vettek részt egy Borkai elleni tüntetésen, amit az ellenzék szervezett a kampányhajrában. A felpezsdült aktivitást mutatta az is, hogy a választások alkalmával volt 1406 olyan választó (3,13 százalék) aki csak azért ment el, hogy érvénytelenül szavazhasson.
Elsőre úgy tűnhet, hogy Dézsi Csaba András utóbbi mellett döntött, és lerombolja a béketeremtő képét, majd egy új polgármesteri brandet kezd el építeni, ami szöges ellentéte a kampányban hirdetettnek.
Konfliktust konfliktusra kezdett halmozni, először megvált a városi múzeumi igazgatótól, majd a közterület-felügyelet vezetőjétől is.
Elbocsátotta a főépítészt, nyilatkozata alapján ezzel háborúba indulva a városban korábban szabad kezet kapó társasházépítőkkel is. Interjúkban és Facebook-posztokban szidja az ETO-focisták teljesítményét, miközben a városi politikai elitben is cseréket eszközölt, dobta az egyik korábbi fideszes alpolgármestert és a párt frakcióvezetőjét is.
Őrült tempónak és kamikazestratégiának tűnhet mindez, de mégis beleillik abba a narratívába, hogy ő 2002-es fideszesként elsöpri a Borkai alatt kiépült győri polipot, és békét hoz a városra.
Látható tehát, hogy Dézsi Csaba András könnyen beillesztheti eddigi döntéseit abba a narratívába és brandbe, amit a kampány alatt felépített magáról. Ezek alapján joggal számíthat arra, hogy a választók hiteles politikusnak fogják tartani, akinek a kommunikációja összhangban van a politikai cselekvésével.
Győr azonban politikai kommunikációs szempontból most nem csak azért érdekes, mert van egy polgármestere, aki az előrehozott választás kampányának kezdete óta a Fidesz országos politikai és politikai kommunikációs stratégiájának szöges ellentétét csinálja. Hanem azért is, mert
az elmúlt hetekben politikai kommunikációs tankönyvekbe illő hibasorozattal semmisíti meg azt a brandet és narratívát, aminek megvalósításáért még hipercentralizált pártjával is hajlandó volt konfliktusba kerülni.
Nem értek egyet Pintér Bence azon megállapításával, hogy Dézsi Csaba András a nyitott városházára tett ígéretét egyelőre nagyjából teljesíti. Meglátásom szerint pont ebben a kérdésben követett el óriási hibákat. A győri médiavalóság pedig az, hogy a város első embere inkább rosszul, mint jól teljesít ebben az ügyben.
A polgármester eredeti terve az lehetett, hogy a Győri Nemzeti Színház helyére tervezett téren keresztül mutatja meg: ő ad a győriek szavára, nyitott lesz új ötletekre, megoldásokra. Közben arra is figyelt, hogy az ügyet hozzákapcsolja a másik fontos narratívájához, a Borkai korszakkal való leszámoláshoz. Ezért nyilatkozta azt a színházrombolást először egy interjúban bejelentő polgármester, hogy a Borkai alatt megtervezett színház felújítás ára fel lett tupírozva és a színház felújításának terve szerinte „nyilván egy lobbicsoport érdeke volt”.
Remélve, hogy tovább erősítheti az épülő narratívát és brandjét, a polgármester a Facebook-oldalán hirdetett ötletbörzét a kialakítandó térről, és kijelentette, hogy meghallgatják, befogadják az ötleteket. Ezt bizonyítandó pedig egy a civilek által készített tervet is közzétett mint példa a nyitott városházára.
A színház ügye azonban hamar egy politikai kommunikációs rémálommá vált.
Kiderült ugyanis, hogy a fideszesek egy másik bevett stratégiáját is figyelmen kívül hagyhatta Dézsi Csaba András, nem csak azt, hogy például független sajtónak nem nyilatkozunk, csak a kontrollált propagandának. A közvélemény professzionális, reprezentatív szondáztatása helyett ugyanis hasraütésszerűen, érzésből választott ügyet és álláspontot.
Úgy tűnik ugyanis az általam és az ugytudjuk.hu által megrendelt közvélemény-kutatásokból, hogy még a saját táborán sem fogja tudni keresztülvinni a színház lerombolásának az ötletét, hiszen
a városban élő összes választó 70 százaléka ellenzi a bontást.
A győri polgármesternek az elmúlt hónapokban tehát egy olyan narratívát sikerült kreálnia, amiben ő vált rombolóvá, és a színházvédők építővé. Ez is szembemegy a Fidesz egyik alapvető kommunikációs stratégiájával: a kormánypárt kínosan ügyel arra, hogy lehetőség szerint ők álljanak az építők, és az ellenzék a romboló oldalon, ahogy azt például az Olimpia/Nolimpia kampányban is láthattuk.
Erre azért van szükség, mert ahogy a színház esete is mutatja, az építő/romboló dichotómia még a saját tábort is képes megosztani. Egy második reprezentatív kutatásból ugyanis az is kiderült, hogy a bontás ötletét ugyan leginkább a DK és az MSZP szimpatizánsai ellenzik (79 és 78 százalék), és a Momentum szavazóinak 70 százaléka van az ötlet ellen, de szintén
közel kétharmados többségben vannak azok a fideszes szavazók, akik nem bontanák el az épületet.
Ezzel a város fideszes vezetője azt érheti el saját magával szemben, amit eddig a kormánynak sikerült az ellenzék ellenében a finkelsteini technika alapján. A korábban a Fidesznek dolgozó tanácsadó által kialakított stratégiák ugyanis nagy hatékonysággal tudták passzivitásban tartani a politikai ellenfelek szavazóit. Finkelstein még pályája elején például azzal vezetett sikeres szenátori kampányt az Egyesült Államokban, hogy az ellenfél jelöltjéről elhitette a szavazókkal, hogy halálos beteg, emiatt mérhetően kevesebben voksoltak az illetőre. A színház ügyével most
azt érheti el Dézsi, hogy az ellenzék helyett saját táborát osztja meg és teszi passzívvá, miközben az ellenzéki szavazói közeg összezár és aktivizálódik egy ügyben.
A politikai kommunikációs helyzetet tovább rontotta Dézsi legutóbbi politikai lépésével, amivel saját korábbi kampányának narratívájára is rácáfolt. A korábban nyitott városházát és a lakossági párbeszédet hirdető jelölt polgármesterként már elrendelte a színház állapotával kapcsolatos dokumentumok titkosítását. Hogy lássuk ennek a lépésnek a súlyosságát, elég is Győrnél maradnunk.
Borkai Zsolt – még ha Győrt meg is őrizte a Fidesznek a helyi fideszes szavazókat aktivizáló ostromlott vár jelenségnek köszönhetően – a jachton folytatott szexpartival komoly károkat okozott a keresztény erkölcsöt és a családot fontos értékként megjelenítő kormánypártoknak országos szinten.
A következő időszakban viszont Dézsi Csaba András is komoly politikai kommunikációs kihívások elé néz, miközben a városban nemcsak kommunikációs, de valódi politikai cselekvést igénylő problémái is felhalmozódtak. A polgármester 2020-ban az ellenzéket saját narratívájával győzte le.
A választók végül elhitték neki, hogy a két Fidesz közül ő a jobbat, nemesebbet képviseli. Kérdés, hogy a színház kapcsán tett lépései végzetes csapást mérnek-e erre a narratívára és személyes brandre,
és nem hivatkozhat-e majd az ellenzék a következő választáson arra Dézsi példája alapján országos szinten is, hogy mégsincs két Fidesz.
Olvass még Szakács Andrástól az Azonnalin!
NYITÓKÉP: Alensha / Wikimedia Commons
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
