Győri színház: meggyőzheti-e a győriek kétharmada a polgármestert, hogy ne rombolják le az épületet?

Szerző: Pintér Bence
2020.06.25. 07:06

A fideszes polgármester elbontaná Győr színházát, a városlakók több mint kétharmada azonban ellene van a tervnek. Mennyi alapja van a lebontás mellett szóló érveknek, és mi az oka annak, hogy a városban a jelek szerint még a kormánypárti szavazók is ragaszkodnak az épülethez? A választ arra, hogy minek a szimbólum az ez épület, a történelem adja: ezt az épületet a budapesti pártközponttal szemben, saját pénzükből és verejtékükkel építették fel a győriek, és erre még emlékeznek is.

Győri színház: meggyőzheti-e a győriek kétharmada a polgármestert, hogy ne rombolják le az épületet?

Világszerte mindenféle szobrok ledöntése jelentette az elmúlt hetek legforróbb beszédtémáját, így a budapesti értelmiség is oda meg vissza megrágta a kérdést, hogy mit is jelentenek tőlünk kilométerek ezreire lévő szobrok, mikor szabad és nem szabad őket lerombolni, és valójában mekkora társadalmi támogatottság van a forradalmi lázban égő tömegek tettei mögött.

Győrben eközben nem egy szobor, hanem egy egész épület, ráadásul nem is akármilyen épület elbontása körül sűrűsödnek viták: a város egyik fontos épülete, a színház került veszélybe.

Dézsi Csaba András januárban megválasztott fideszes polgármester ugyanis április elején egy Kisalföldben megjelent interjúban elejtette, hogy szerinte érdemes lenne megfontolni azt, hogy a Győri Nemzeti Színház 1978-ban felhúzott, belváros közepén álló épületét inkább bontsa le a város.

Persze az ötlet nem egyszerűen arról szól, hogy tűnjön el ez az épület: a terv szerint kulturális negyed épülne a belváros legszélén, a Rába-gyár egykori területén az Árkád nevű bevásárlóközpont mellett: itt lenne koncerthelyszín fiataloknak, hangversenyterem és konferenciaközpont, és természetesen a színház új épülete, amely kapna kültéri és víziszínpadot is a grandiózus projektterv szerint – amit eddig csak a polgármester által elejtett információkból ismerhet a publikum. A színház helyére pedig parkot építenének, erről már készült látványterv is:

„CENTRAL PARK” – ÍGY UTAL RÁ A POLGÁRMESTER. FORRÁS: DÉZSI / FACEBOOK

Az ötlet nagyjából a semmiből jött, hiszen korábban fel sem merült – sem a városvezetés, sem a színház vezetése, sem civilek részéről –, hogy a lebontás is opció: azt lehetett tudni, hogy a Győr a Modern Városok Programon keresztül szeretné felújítani az épületet, ki is írták a tervpályázatot, nyert is egy – szakmai szereplők szerint több szempontból problémás – pályamű, és leginkább az volt a kérdés, hogy a felújítás idejére hova tudna elköltözni a társulat.

Dézsi Csaba András azonban sok tekintetben változást hozott a győri közéletbe: új alpolgármestereket és új fideszes frakcióvezetőt nevezett ki, leváltotta a főépítészt, nekiállt a hulladékgazdálkodás átszervezésének, a városházán egy sor vezetőt leváltott, befogadta az ellenzéki módosítókat a költségvetésbe (annak egyik elemét épp most pénteken rendelet formájában is rögzítik), szóval megfogta a munka végét, annyira, hogy még arról is ő dönt, hogy milyen zene szóljon az önkormányzati rádióban. Nem meglepő tehát, hogy a nagyberuházások kapcsán is új ötletei vannak.

De hogy megértsük, miért kifejezetten fontos ez az egyesek szerint csúnya, sokaknak viszont szívéhez nőtt modern épület a városnak, ahhoz vissza kell tekernünk az idő kerekét az előző század közepére

a Modern Győr nevű oldal vonatkozó cikkének segítségével.

A győriek megküzdöttek a színházukért

Győrnek 1798 óta volt kőszínháza a belvárosi Radó-szigeten, amit 1839-ben átépítettek ugyan, de a huszadik század elejére világos lett, hogy nem tudja ellátni a funkcióját: 1927-ben még ennek átépítését fontolgatták, de 1929-ben inkább egy teljesen új színház építésére írtak ki tervpályázatot. Ebből a mai Bisinger sétány területére álmodott épületből nem lett semmi, a régi színházat viszont közben elbontották, a társulat pedig átmeneti megoldásként a Vaskakas Bábszínház mai épületébe költözött a Czuczor utcába.

Mint kiderült, ez az átmeneti megoldás negyven évig tartott.

A színházépítés ugyanis csak 1952-ben került újra komolyan terítékre (akkor már a mostani helyszínt szenelték ki, ahol ekkor laktanya állt), de csak 1966-ban, a beígért egyetemépítés elmaradásának biztossá válása után kapott ígéretet a város arra, hogy cserébe kapnak egy színházat. (A színház építése egy nagyobb projekt része volt, amelynek egyéb elemeit a máig meglévő belvárosi panelsor alkotja, de a projekt még ennél is jóval nagyobb léptékű panelosítást vizionált a történelmi belvárosban, viszont a beruházás végül megállt a színház megépítésénél.)

Ekkor vidéken 1911 óta nem épült színház (az utolsó ilyen beruházást Kaposvár kapta). Války István, a Győr-Sopron Megyei Beruházási Vállalat akkori igazgató főmérnöke így emlékszik vissza a véleményklímára: „A győri új színház építésének mondhatni, hogy az egész megye lakossága lelkes híve volt. Nem úgy, a budapesti »szakértők«. Budapesten óriási ellenszél kerekedett. Mondták, írták, rádióban üvöltötték: Győrnek – egyáltalán: a vidéknek nem kell színház. Még olyan érv is elhangzott, hogy minek Győrnek új színház, hisz a meglévő színművészi törekvéseket is »elnyomja a gyárak füstje«.”

A GYŐRI BALETT FRISSEN MEGALAKULT TÁRSULATA 1979-BEN AZ ÉPÜLET ELŐTT. FOTÓ: URBÁN TAMÁS GYŰJTEMÉNYÉBŐL / FORTEPAN, WIKIMEDIA COMMONS

Ennek megfelelően 1966 és 1978, tehát a terv megfoganása és befejezése közötti tizenkét évben számos alkalommal veszélybe került a beruházás, de tudni kell, hogy központi költségvetésből akkor csak az építkezés öt százalékát finanszírozták. Tehát központi ellenszélben, a helyiek akaratából, helyben összespórolt pénzből és a győriek által megvásárolt téglajegyekből, helyi tervező és kivitelező által, a műszak után ingyen dolgozó helyi munkások verejtékével, Szász Endre és Victor Vasarely által az épületnek honorárium nélkül adományzott műveivel feldíszítve készült el az épület.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy 40-50 éve Győr és a környező települések erőn felül teljesítve építették fel ezt az épületet azért, hogy büszkék lehessenek hatvan éve az első színházra, amit vidéken építettek fel,

és ami 1978-ra el is készült, és ahova a társulat be is költözött.

De miért kéne most mégis elbontani?

Mindezt áttekintve meglepő lehet, hogy éppen egy konzervatív városvezető dobná el a győri polgárok küzdőszellemének egyik legfontosabb mementóját: valószínű, hogy ha ezt fontolgatja, akkor jó okai vannak rá.

Ha ezeket az okokat kutatjuk, akkor nagyjából-egészében Dézsi nyilatkozataira kell hagyatkoznunk, abból is főleg olyanokra, amelyeket én szedtem ki belőle a színház lebontásának ötlete kapcsán, mivel a helyi sajtó – az önkormányzati tulajdonú Győr Plusz és kormánypárti Kisalföld – tulajdonképpen egyáltalán nem tárgyalja az ügyet még neutrális vagy pozitív felhanggal se annak áprilisi felbukkanása óta. Annak ellenére sem, hogy ez lehet Győr közeljövőjének legnagyobb hatású beruházása.

Az érvelés szerteágazó – irányait és problémáit részletesen itt szedtem össze – de koncentráljunk most főleg az épület elbontása mellett szóló polgármesteri érvekre, egészen pontosan háromra. Az első az, hogy az épület a győriek szerint „ormótlan” (esztétikai érv), a másik az, hogy az épület rossz állapotban van és a felújítási terv rossz volt (gazdasági érv), a harmadik pedig az, hogy a kulturális negyedbe tervezett színház Európában egyedülálló lesz (ígéret). Vizsgáljuk meg ezeket a tények tükrében!

1. Kedvelik-e a győriek az épületet?

Április elején, mikor a polgármester előállt az ötletével, azt mondta: „Azt tapasztalom, hogy a színház ormótlan épületét nem annyira szeretik a győriek.” Se akkor, sem azóta nem derült ki, hogy ennek az álltásnak volt-e bármi tényszerű alapja, vagy csak egyfajta közhangulatot érzékelt ez ügyben maga körül a polgármester.

Azóta azonban Szakács András győri származású politológus (akit az Azonnali olvasói mint alkalmai szerzőt ismerhetnek) megrendelt egy reprezentatív közvélemény-kutatást a témában, amelyből kiderült:

a megkérdezettek 70 százaléka mondta azt, hogy nem kéne lebontani a színház épületét, 23 százalék szerint le kéne, 7 százalék pedig azt mondta, hogy nem tudja a választ.

(Szakácsot itt kérdeztem arról, hogy mi motiválta a kutatás megrendelésében.)

Amikor egy sajtótájékoztatón aztán erről kérdeztem a polgármestert, kiderült: szerinte persze ez is egy „vélemény”, de ő a reprezentatív kutatásnál jobban hisz a facebookos lájkokban, mivel 1700 ember lájkolta a park látványtervét, és csak 100 nyomott mérges fejet –  a válasz után több ellenzéki érzelmű kommentelő is megjegyezte, hogy ő nem tud ott véleményt nyilvánítani, mivel le van tiltva Dézsi oldaláról.

A reprezentatív kutatás előtt Balla Jenő civil önkormányzati képviselő a Facebookon csinált az ügyben szavazást, ahol 2500-an szavaztak, és ahol a válaszolók 75 százaléka mondta azt, hogy inkább maradjon meg a színház; míg a kutatás után a győri Fideszhez kapcsolódó csoportban jelent meg az ügyben egy szavazás, ahol szintén az emberek 77 százaléka a lebontás ellen szavazott. (Ezt a szavazást később törölték a csoportból.)

Összességében tehát úgy tűnik, hogy legalább kétharmados többségben vannak azok a győriek, akik nem bontanák le az épületet.

(Cikkünk megjelenése után készült el az Ugytudjuk.hu mérése, ami megerősíti ezt az eredményt – ráadásul kiderül belőle, hogy a fideszes szavazók 66 százaléka sem támogatja a bontást.)

Mindeközben a szakma is kifejtette a véleményét az ügyről: a győri építészet szakértője, Hartmann Gergely elmagyarázta, hogy illeszkedik a városképbe a színház, majd később az Építészfórumon egy csokornyi építész és ismert győri polgár fejtette ki véleményét az ügyről, de az épület lebontása ellen más győri civilek és a színházban egykor dolgozók is felszólaltak. De úgy tűnik, hogy Forgács Péter, a színház igazgatója sincs meggyőzve arról, hogy le kéne bontani ezt az épületet.

A SZÍNHÁZ HELYE A VÁROSBAN. GRAFIKA: HARTMANN GERGELY

2. Rossz állapotban van a színház?

A polgármester április közlése szerint „a jelenlegi épület energetikailag katasztrofális”, és „ha megújítjuk, akkor is az marad”. Később a vele készült interjúmban arról beszélt, hogy „olyan rossz állapotban van a színház, hogy nagyon sok milliárdot kell arra költeni, hogy ne szakadjon be a teteje, ne ázzon fel a pincéje, az egész kinézzen valahogy”.

A helyzet azonban úgy áll, hogy a témában kemény adatok április óta nem hangzottak el: a fent már említett Szakács András ezért egy ponton közérdekű adatigényléssel kikérte a színház energetikai felmérését és később a statikai felmérését is, hogy akár a sajtó, akár a publikum valós tények alapján dönthesse el, hogy tényleg ennyire rossz-e a színház állapota.

A városháza azonban egyelőre nem akarja kiadni ezeket a dokumentumokat,

erre utal legalábbis az, hogy az energetikai felmérés kiadását legutóbb a járványhelyzetre való hivatkozással halasztották el újabb 45 napra. Ez pedig egyelőre csak több kérdést vet fel az épület állapotáról, amiről egyelőre tulajdonképpen bemondásra kell elhinnie a győrieknek, hogy annyira rossz, amennyire a polgármester állítja.

Abban azonban konszenzus van a városháza és a szakmai szereplők között, hogy a Borkai-érában elfogadott felújítási terv rossz: a „sísánc” néven emlegetett tető közepébe bekerülne egy nagy kocka, Vasarely egyik oldalon így is kevés teret kapó mozaikját a másik oldalon is beszorítanák egy kamaraterem hozzátoldásával; az automata parkolási rendszer pedig nagyon drága, cserébe Dézsi szerint használhatatlan lenne.

Mindeközben az épület, és főleg az épület előtti tér tényleg rossz állapotban van, ha tehát marad az épület, a felújítás elkerülhetetlen: kérdés, hogy milyen tervvel lehet majd nekiesni a felújításnak, ha a városvezetés mégis úgy dönt, hogy – engedve a többség véleményének – megtartja az épületet.

3. Milyen új színházat álmodunk?

A harmadik érv az, hogy az új kulturális negyedben felépülő színház kivételes lesz: Dézsi szerint az új épület mellé lesz még kültéri színpad és víziszínpad is. Erről az épületről, illetve a kulturális negyed épületegyütteséről még semmiféle tervet nem láthattak a győriek, leszámítva a győri születésű Szijjártó Péter külügyminisztert, akinek valamiféle látványterveket mutatott a polgármester pár hete.

Az érvelés itt nagyjából azon a vonalon halad a Fideszhez közelálló városi hangadók tolmácsolásában, hogy ha ezeket meglátják a győriek, rögtön kalapácsot ragadnak majd, hogy a régit maguk bontsák le, vagy ha a lebontás mégsem tetszik nekik, majd találnak neki új funkciót – felmerült az is, hogy falmászócentrumot alakítsanak ki benne.

A polgármester is azzal érvel, hogy a régi épület lebontása csak három év múlva esedékes, akkor kell róla beszélni – miközben nyilván ha közben felépül az új színházépület, akkor a mostani elveszíti a funkcióját.

Közben a fideszes Facebook-csoportban elkezdett, majd törölt felmérésben is látszott, hogy a többség nem csupán az épületet tartaná meg, de azt az opciót választotta, hogy a társulat maradjon ebben az épületben.

A mostani épületnek ugyanis az eddig tárgyaltakon kívül van még egy helyzeti előnye: a belváros szívében fekszik, gyalogtávra a belvároshoz közeli, polgárias jellegű Nádorváros és Révfalu városrészektől, miközben tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető a város akármelyik pontjáról, illetve vonaton és távolsági buszon az agglomerációból, parkolni pedig három parkolóházban is lehet szintén sétatávra az épülettől.

Mit lehetne még elbontani?

Ahogy az Infovilág nevű győri hírportálon Kulcsár László összefoglalta: az elmúlt évtizedekben számos győri épület vagy emlék lett bontás, beépítés áldozata. A Dunakapu téri várfal és bástya, a Radó-szigeti Kioszk, az Árpád utcai Ifjúsági Ház, a Pálffy utcai Vasas Otthon mind-mind így jártak. Helyükön ma szálloda, parkolóház, mélygarázs, társasház áll.

Mindeközben számos olyan győri épület van, amelyek megvannak még ugyan, de a szétesés küszöbén: ilyen a vasútállomás épülete; a Bécsi kapu téren csinos ponyvával eltakart omladozó Schäffer-ház; a Radó-szigeti műemlék csónakház; a városi gyűjteménynek egykor helyet adó Széchenyi téri Apátúr-ház, amelynek felújítását még 2014-ben ígérték be, és még sorolhatnánk. (A városi múzeum gyűjteménye például 2014 óta egy raktárban áll.)

A színház elbontásának ötlete tehát illeszkedik egy olyan sorba, amely évtizedek óta húzódik, és amely a Borkai-érában felgyorsult

– az érában, amellyel Dézsi Csaba András ha nem is deklaráltan, de igyekszik szakítani, például akkor, mikor új főépítészt nevez ki, és akkor, amikor társadalmi egyeztetést hirdet a színház bontásának ügyéről.

Jelen helyzetben az a kérdés, hogy a társadalmi egyeztetés sikeres lesz-e, polgármester hallgat-e a győriek véleményére, amely nemcsak az épületet tartaná meg, de láthatóan színházként tartaná meg azt; és figyelembe veszi-e azt, hogy ennek a ragaszkodásnak az alapja valószínűleg nem csak a megszokás, hanem az, hogy a város lakói ötven éve saját pénzükkel és verítékükkel építették fel ezt az épületet, ami így többféle síkon is fontos győri szimbólum – és ami ilyen módon is fontos a győrieknek.

NYITÓKÉP: Pintér Bence / Ugytudjuk.hu

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek