+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szakács András
2020. április 20. hétfő, 18:42
A gazdasági és társadalmi válság berobbanása előtt megpróbálja a politikai kommunikációs szempontból országos szinten a Fidesznek sikert hozó identitáspolitizálást helyi szintre levinni a polgármester.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Dézsi Csaba András, Győr fideszes polgármestere váratlanul bejelentette, hogy akár le is lehetne bontani a Győri Nemzeti Színház épületét annak ellenére, hogy eddig csak a felújításáról volt szó.

 

A GYŐRI NEMZETI SZÍNHÁZ ÉPÜLETE. FOTÓ: MODERN GYŐR, ARCHÍV

 

A polgármester úgy tűnik, a koronavírus-járvány idején

 

a gazdasági és társadalmi válság berobbanása előtt megpróbálja a politikai kommunikációs szempontból országos szinten a Fidesznek sikert hozó identitáspolitizálást helyi szintre levinni.

 

Ezzel pedig megakadályozhatja, hogy a politikai sikert eddig garantáló kultúrharc háttérbe szoruljon az ellenzék által vitt témákkal, azaz a materiális kérdésekkel (egészségügy és gazdaság helyzete), illetve érdekekkel szemben.

 

Techet Péter állítása szerint a kormánypárti identitáspolitika lényege a valóság elködösítése. Hogy ne arról beszéljünk, hogy milyen az egészségügy, a tömegközlekedés, hogy növekednek-e a nyugdíjak, vagy biztosítanak-e a szociális segélyek is emberhez méltó életet, hanem nemzetről, kultúráról és hasonlókról. Ha igaznak fogadjuk el ezt az állítást, akkor épp egy érdekes politikai kommunikációs kísérletnek lehetnek tanúi a győri polgárok.

 

Győr-Moson-Sopron az egyik legfertőzöttebb megye az adatok szerint, többek között a megyeszékhely jegyzője, illetve három önkormányzati politikus is elkapta a koronavírust, köztük a polgármester is. Ilyen körülmények között jelent meg egy interjú a győri polgármesterrel, Dézsi Csaba Andrással, amiben váratlanul bejelentette, hogy gondolkodik a Győri Nemzeti Színház épületének lebontásában. Mindezt úgy, hogy a színház felújításának a kivitelezési tervei már elkészültek, és eddig a bontás és újjáépítés egyáltalán fel sem merült.

 

Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy a járvány idején, a közelgő gazdasági és társadalmi válság árnyékában a polgármester egy 60 milliárd forintos kultúrberuházás teljes újratervezését, nem pedig a felfüggesztését kezdi el kommunikálni. Azonban a Nemzeti Színház rekonstrukciója/bontása véleményem szerint nem egy ad hoc gumicsont, nem intézhetjük el annyival, hogy ezzel csak pár hétre el akarják terelni a figyelmet helyi szinten a koronavírus-járványról és az egészségügy helyzetéről. A Győri Nemzeti Színház bontásának ügye ugyanis remek tesztje lehet a helyi nyilvánosság újfajta uralásának.

 

Egy ország nyilvánossága lépcsőzetesen épül fel, de esetünkben most a két legfontosabb szintje a helyi és az országos nyilvánosság. Utóbbit a kormánypártok 10 éve egy-egy rövid átmeneti pillanattól eltekintve (netadó, Nolimpia, rabszolgatörvény) sikeresen befolyásolják és alakítják politikai érdekeik szerint. Ráadásul egészen a 2018-as önkormányzati kampányig úgy tűnt, hogy a közmédiával, az ingyenes önkormányzati lapokkal, tévékkel és a felvásárolt, majd propagandagépezetté alakított megyei lapokkal az országos nyilvánosságban sikert hozó témát, a migráció kérdését sikeresen levitték helyi szintre és uralni tudják vele az országos után a helyi nyilvánosságot is.

 

Ez óriási helyzeti előnyt jelentett volna a kormánypártoknak. Ilyen esetben ugyanis nem kell a kommunikációs erőforrásokat ezer meg ezer helyi ügyre szétforgácsolni, azok koncentrálhatóak egy központi témára. A képviselőjelöltek kommunikációs rövid pórázon tarthatóak, nem helyi ügyeket és üzeneteket kell átadniuk, amiket maguk találnak ki, hanem fókuszcsoportokon már tesztelt és hatékonyra polírozott üzeneteket kell csak ismételniük. A politikai kommunikációban a beszélőfejek autonómiája ugyanis mindig kockázat, a teszteletlenül és kontrollálatlanul bedobott ügyek és narratívák könnyen a visszájukra is fordulhatnak. Ezért

 

az önkormányzati választási kampányok mindig nagyobb kihívást jelentenek az országos kampányoknál, a rengeteg helyi nyilvánosság és az uralásukra bedobott egyéni ötleteket megvalósító politikusok pedig kockázati tényezők.

 

Erre vezethető vissza, hogy a pártok részéről minden önkormányzati kampánynak van egy országos kommunikációs narratívája is.

 

2019 őszén úgy tűnt, minden eddiginél jobban sikerül elnyomni az egyéni kezdeményezéseket, és a helyi nyilvánosságok is uralhatóak az országos nyilvánosság témáival. A kormánypártok azonban váratlanul a kampányban mégsem egy országos ügyet, a migráció kérdését helyezték előtérbe. Budapest „saját” narratívát kapott: azt, hogy Karácsony Gergely alkalmatlan. Az országos üzenet pedig egy fenyegetés lett: az a település rosszul jár pénzügyileg, ahol nem kormánypárti jelöltek nyernek. Ezek a narratívák azonban végül kudarcot vallottak több településen is. Ennek okait a választásokat értékelő cikkemben is összefoglaltam, de ezen felül ma már azt is látjuk, hogy előkészítetlen és a propagandagép által még felépítetlen üzenetek voltak ezek a választási győzelmeket hozó Soros és migrációs kampányokhoz képest.

 

2019 őszén tehát kiderült, hogy bármilyen sikeres is volt a Soros- és migrációs kampány, a politikában nincs jolly joker, nem lehet örökké ugyanazzal a témával győzelmet aratni. Ugyanakkor minden sikeres üzenet és kampány mögött van egy módszertan és eszköztár, egy gépezet, ami újra és újra felhasználható, működésbe hozható. Ezt a gépezetet kell folyamatosan fenntartani és a témákat kell időnként cserélgetni. A gépezet pedig ez esetben a cikk elején megemlített kultúr- vagy identitásharc. Tehát nem a migrációhoz mint témához kell ragaszkodni, hanem a Fidesz-KDNP választási sikereit jelentő politikai kommunikációs stratégiát kell továbbra is követni.

 

A migráció mint téma ugyanis csak következmény, következménye annak a sikeres stratégiának, ami a folyamatos kultúr- és identitáspolitikai harcok kirobbantása és megvívása.

 

Erre a felismerésre juthatott Dézsi Csaba András is: nem az országos témákat kell a helyi nyilvánosság szintjére levinnie, hanem az országos szinten működő stratégiát kell lokális térben és témákkal megvalósítania. A polgármester középtávon tehát, már készülve a járvány utáni időszakra, amikor a materiális kérdések (egészségügy és gazdaság helyzete), illetve érdekek kerülhetnek előtérbe, a színház bontásának ötletével egy helyi kultúrharc kirobbantásával próbálkozhat.

 

A Győri Nemzeti Szinház bontását és az újjáépítését, ahogy azt a Hartmann Gergely építész, építészettörténész, a Modern Győr alapítója és szerzője egy cikkben összefoglalta, ugyanis semmi sem indokolja. Azonban az épület, köszönhetően múltjának és kinézetének, remek céltáblája lehet egy politikai kultúrharcnak. Egyrészt az épület kinézete a lakosságot is megosztja, a győriek helyi és bécsi barokkhoz szokott szemeit bántja a színház modern stílusa. Másrészt a színház egyfajta szimbólum is, kulturális és történelmi szinten a győri szocializmus csúcsteljesítménye. Politikailag és társadalmilag azonban a színház sokkal inkább a győri munkásság, nem pedig a szocializmus elmúlt hét évtizedének csúcsteljesítménye és csúcsteljesítmények szimbóluma.

 

Az ügyet elindító interjúban egyelőre szakmai ellenérvek hangzottak el a polgármester részéről a felújítás ellen (energetikai problémák) és az új színházépület mellett (ugyanannyiba kerül, mint a felújítás). Látható azonban, hogy a Győri Nemzeti Színház épületének kérdését átkeretezhetjük identitás és kultúrharc szempontjából is: kommunizmus vs. antikommunizmus. Politikai kommunikációs szempontok alapján például

 

úgy is megfogalmazható a kérdés, hogy be kell-e gyógyítani (parkolóházzal) a szocializmus által ejtett sebet Győr barokk belvárosán, vagy sem.

 

Látható tehát, hogy a Győri Nemzeti Színház bontásának ügye hosszútávon egy kísérletté alakítható át helyi szinten azért, hogy kiderüljön, megakadályozható-e a folyamat, aminek a végén a nyilvánosság ismét a valóságról kezd el szólni. A magyar kormánypártok országos szinten eddig bizonyítani tudták Timothy Garton Ash tézisét, miszerint a baloldal téved, amikor azt hiszi, hogy (csak) a materiális helyzet alapján jelennek meg csoportérdekek, a „kultúra” erre ugyanúgy alkalmas, még ha tényleg ott minden virtuális, semmi sem kézzelfogható.

 

Ha Dézsi Csaba András akciója sikeres lesz, akkor ebből tanulva a kormánypártok egy újfajta politikai kommunikációs keretrendszert hozhatnak létre. Ebben a rendszerben nem az országos nyilvánosságban futtatott témákat próbálják majd keresztül erőltetni minden áron a helyi nyilvánosságon is. Helyette csak magát a identitásharc logikáját exportálják, az ehhez kapcsolódó témákat és ügyeket már a helyi szervezeteknek, politikusoknak kellene megtalálni és felfuttatni.

 

Ugyanakkor ehhez egy másik stratégiai irányváltásra is szükség van. A Fidesz-KDNP-nek ahelyett, hogy egyre szorosabban fogja a képviselőit, nagyobb autonómiát kéne biztosítania nekik, vállalva az ezzel járó politikai kommunikációs kockázatokat. Cserébe viszont lehetősége nyílna arra, hogy településről településre, közösségről közösségre akadályozza meg, hogy háttérbe szoruljon az eddig sikert hozó kultúrharc, és ismét a materiális kérdések (egészségügy és gazdaság helyzete), illetve érdekek határozzák meg a közbeszédet az országos és helyi nyilvánosságban.

 

Szakács András politológus. Olvass még tőle az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Tomislav Tomašević az exit poll szerint több, mint 48 százalékot kapott. Ez nem a végeredmény.

A CDU és több német város viszont az izraeli zászló kihelyezésével fejezte ki szolidaritását Izraellel.

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás