+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. augusztus 25. kedd, 18:44
Száz évvel ezelőtt Karintia délkeleti része népszavazáson dönthetett, hogy csatlakozni akar-e a délszlávok új államához. Noha az osztrák régió ezen részében jelentős számú szlovén élt, a többség Ausztria mellett szavazott. Száz évvel később egy provokatív művészeti projekt emlékeztet arra, hogy a határok és identitások mennyire mozgékonyak errefelé.

A Habsburg Monarchia osztrák fele számára a Saint-Germain-i békeszerződés döntötte el a területváltozásokat. Noha a kis Ausztria 1918-ban köztársaságként alakult meg, amely hasonlóan a délszlávok vagy a csehszlovákok államaihoz (és ellentétben Magyarországgal) nem vállalta a jogfolytonosságot a Habsburg Monarchiával, az alpesi ország mégis a vesztesek közé került. Olyan területeket is elcsatoltak tőle, például a Szudétavidéket vagy Dél-Tirolt, amelyek többsége németnyelvű volt.

 

Noha a Párizs környéki békék ideológiája a népek önrendelkezéséről szólt, csak a legritkább esetben engedték meg, hogy valóban helyben dönthesse el a lakosság, melyik új államhoz akar csatlakozni.

 

Ami a magyar emlékezetpolitikában a soproni népszavazás, az Ausztria számára a dél-karintiai. Az egykori Karintia koronatartomány déli részein jelentős számú szlovénnyelvű lakosság élt. Ez persze nem jelentette azt, hogy ők eleve azonosultak volna a jugoszláv gondolattal, számos szlovénnak – anyanyelve ellenére – osztrák identitása volt.

 

Csak egy példa: a többségében szlovénok lakta Krajna (a mai Közép-Szlovénia) koronatartomány utolsó tartományi elöljárója, a szlovén katolikus Ivan Šusteršič valamennyi szlovénnyelvű területet Ausztriánál hagyta volna, és olyannyira elutasította Jugoszláviát, hogy 1918 után inkább Svájcba ment emigrációba. (Az egyszerre szlovén hazafi és Habsburg-párti politikusról pár éve készült egy színvonalas monográfia, amely jól megmutatja: a nemzetiségi hovatartozás még nem fedte a politikai lojalitást.)

 

Éppen ezért Bécs joggal gondolhatta: akár szlovénnyelvű területeket is, mint amilyen Dél-Karintia volt, népszavazással Ausztriánál tud tartani, a helyi katolikus szlovén lakosságon belül ugyanis erősebb volt a vallási identitás, ami inkább kötötte őket a szintén katolikus osztrákokhoz, mint egy szerb ortodox dinasztia vezette új államhoz.

 

A népszavazást azonban nem Bécs kényszerítette ki, hanem az 1918 végén kitört karintiai honvédő háború, amelynek keretében a főleg németnyelvű parasztság fegyveres ellenállást tanúsított a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapataival szemben, amelyek egészen Karintia fővárosáig, Klagenfurtig (Celovecig) akartak előrenyomulni. Az, hogy Karintiában a mai napig erős a német nacionalista tábor – ennek köszönhetően volt több cikluson keresztül Jörg Haider a tartomány élén –, ezen honvédő harc emlékével függ össze.

 

A harcok miatt a tervekkel ellentétben Karintiából csak egy kis déli szakasz került olasz, illetve szerb-horvát-szlovén uralom alá, a dél-karintiai rész nagyrészén népszavazás dönthetett a hovatartozásról. Mivel a választásra jogosultak több, mint 70 százaléka szlovén volt, sokan egyértelmű délszláv győzelemmel számoltak. Ezzel szemben

 

az 1920. október 10-én lezajlott népszavazáson a szlovén többségű lakosság majdnem hatvan százaléka Ausztriára mondott igent.

 

Az, hogy a szlovén közösség is meg volt osztva – tehát egyáltalán nem lehet az új délszláv államot minden délszláv beteljesült vágyának tartani –, mutatja, hogy számos szlovénnyelvű plakát szólt Ausztria mellett. Az egyiken a fiú azt kéri a mamájától németes szavakkal vegyített helyi szlovén dialektusban, hogy „ne szavazzon Jugoszláviára, mert akkor be kell vonulnom I. Péter királyért” – márpedig a Habsburgokhoz lojális szlovénok nem akartak egy szerb királyért harcolni. A feltételezések szerint a szlovénok valamivel több, mint 40 százaléka szavazhatott Ausztria mellett.

 

A SZLOVÉNNYELVŰ PLAKÁTON A NÉMET STIMMEN (SZAVAZNI) ÉS EINRÜCKEN (BEVONULNI) IGÉK SZLOVÉNOS VÁLTOZATAI SZEREPELNEK, AMI SZINTÉN A KEVEREDÉS JELE. A SZLOVÉNOK LEGALÁBB 40 SZÁZALÉKA MEGFOGADTA A KÉRÉST, ÉS AUSZTRIA MELLETT SZAVAZOTT. FOTÓ: SZLOVÉN DIGITÁLIS KÖNYVTÁR

 

Az új Osztrák Köztársaság 1920 novemberében tudta visszanyerni szuverenitását Karintia felett. Október tizedike – azaz a népszavazás napja – a déli tartományban mai napig ünnepnap.

 

A határok mesterkéltek, de feltűnőek

 

A százéves évfordulóra egy provokatív művészeti alkotás készült, amely határok kérdését feszegeti. A dél-karintiai St. Jakob im Rosental (Šentjakob v Rožu) városában egy széles, vörös vásznat feszítettek ki az elvileg tervezett – de aztán a népszavazáson elutasított – határ mentén.

 

AKÁR TEMPLOMOT IS ÁTSZELT VOLNA AZ EGYKORI HATÁR. FOTÓ: SLOVENSKO PROSVETNO DRUŠTVO, FB

 

A helyi szlovén kulturális egyesület, a Slovensko prosvetno društvo Hranca/Grenze nevű projektje a határok kérdését akarja felvetni:

 

a szalaggal éppen azt akarnák szimbolizálni, hogy mennyire önkényes, de mégis feltűnő mindenféle határhúzás.

 

A Karintiában – éppen a honvédő harcok emléke okán – mai napig erős, szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) élesen kritizálta a művészeti projektet, mondván: nem a határokra, hanem a hasonlóságokra kellene inkább emlékeztetni. Ebben amúgy igazuk is van – csak a szlovénok éppen arra akarnak a projekttel figyelmeztetni, hogy éppen az FPÖ volt az a párt, amely az elkülönülés politikáját hirdette.

 

Csak 2011-re rendeződött a szlovén kérdés

 

Noha a Karintiában őshonosnak számító – jelenleg 10-20 ezer közötti létszámúra tehető – szlovén kisebbségnek joga van saját iskola- és kulturális hálózatra, valamint azon településeken, amelyeken a lakosság legalább húsz százaléka szlovén (ez főleg Dél-Karintiát érinti), kötelező a szlovén névhasználat is,

 

a Jörg Haider vezette tartományi kormány 2008-ig akadályozta a nyelvi jogok érvényesülését.

 

Bár 1972 óta kötelező lenne, végül csak a szabadságpárti uralom bukása után, 2011-ben, az akkori szociáldemokrata tartományi vezetés érte el: mindenütt, ahol már a 17,5 százalékot eléri a szlovén anyenyelvűek száma, a helység, valamint az utcák, terek neveit szlovénul is ki kell írni.

 

Karintia egyszerre annak példája, hogy eleve kevert lakosságon belül – elvégre a német nacionalisták között is többen szlovén származásúak voltak – a nacionalizmus miként tudja az elkülönülés politikáját erősíteni, mintha egymástól élesen különböző népcsoportok állnának egymással szemben. Másrészről viszont azt is mutatja, hogy mindez ugyannyira önkényes – bár rikító –, mint az eredetileg tervezett osztrák-jugoszláv-határra most kifeszített vászon.

 

A fő különbség ugyanis szlovénok és németek között nem nyelvi vagy nemzetiségi volt, hanem vallási: a német nacionalisták azon karintiai németektől érkeztek, akik vagy a Habsburg-rekatolizáció ellenére is megőrizték a katolikus birodalomban protestáns vallásukat, vagy ugyan áttértek, de ezt kényszerként élték meg. Ezen protestáns német nacionalizmus a szlovénok ellen ugyanis éppen azért irányult, mert bennük, mint katolikus népben, a Habsburgok szövetségesét látták. Éppen ez a népszavazásnak is a sajátossága: noha ma a német nacionalisták maguk győzelmeként ünneplik a száz évvel ezelőtti eredményt,

 

a győzelem éppen a katolikus szlovénok Habsburg-pártisága miatt volt lehetséges,

 

akik inkább akartak Ausztria polgárai maradni – ami persze nem jelentette azt, hogy szlovén identitásukat fel akarták volna adni.

 

NYITÓKÉP: A tervezett határt jelző vörös szalag Dél-Karintitában / Slovensko prosvetno društvo Rož, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Főleg a szegény körülmények között élő csecsemők vannak veszélyben, de a fejlett országokban is nehéz elmenekülni a probléma elől. A magyar fővárost ezermilliárdos kár is érheti a rossz minőségű levegő és szmog miatt.

De nemcsak az oszmán szultán, mások ellen is fellázadhatunk a magyarokkal az Age of Empires III új verziójában.

Az alapvetően olvasói videókat újraközlő Nextának a hatóságok szerint az a bűne, hogy „szélsőséges tartalmat” gyárt.

Sajnos nemcsak a fertőzöttek, hanem a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépre szorulók száma is hatalmasat ugrott.

A Cambridge Egyetem kutatása szerint egy generáció sem ábrándult még ki annyira a demokráciából, mint a mai fiatal felnőtteké. Az Orbán Viktorhoz hasonló populista politikusok azonban visszaadhatják a demokráciába vetett hitüket.

Olaszországban is folyamatosan növekszik a fertőzésszám. Noha a kormány azt ígéri: sem az iskolákat nem fogja bezárni, sem kijárási tilalmat nem fog bevezetni, egyes régiók megtették ezeket a lépéseket.

Egy tiroli szállodatulajdonos felvetette: ha novemberben nem jön részleges lockdown a nyugat-ausztriai tartományban, a fertőzések növekedése nem állítható meg, ami a téli síszezon teljes összeomlását jelentené.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás