Szobrokat döntögetni olyan, mint lehülyézni Hunyadi Jánost, amiért nem TikTokozott

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2020.06.22. 15:07

Könnyű a 2020-as erkölcsiséget számonkérni teljesen más korban élt embereken, csak kár, hogy ezzel semmiféle problémát nem oldunk meg.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A szexuális zaklatás után jól láthatóan nagyon kellett a világnak valami tabudöntögető vita, úgyhogy szinte kapóra is jött a hagyományosan indokolatlanul brutális amerikai rendőrség produkciója: elő lehet szedni a másik régi hagyományra visszatekintő kórt, a rasszizmust. A kettő ráadásul nincs is egymástól különösen távol, John Lennon már 1972-ben megénekelte, hogy a nők a világ niggerei, a két problémakör ráadásul időről időre változó jelleggel tör felszínre, ami azt is jelenti, hogy az első nagy fellángolások után végül nem sikerült őket megoldani.

A #metoo mozgalomban és a nemzetközivé változott Black Lives Matterben van még egy közös vonás: az, hogy viszonylag gyorsan mentek teljesen félre.

Arról már korábban is írtam, hogy a nők megalázó történetei köré épülő #metoo egyszerű boszorkányüldözéssé változott ahelyett, hogy párbeszédet kezdeményezett volna, most pedig az antirasszista tüntetések mosódtak össze a szobordöntögetéssel, mintha amúgy egy százévekkel ezelőtt élt valaki kőszobrának ledöntése bármi hatással lenne az emberek fejében élő képre a cracket áruló és lövöldöző feketékről.

Nyilván vannak szimbolikus gesztusok, nem véletlenül volt fontos Közép- és Kelet-Európában a Lenin-szobrok ledöntése (és nem véletlenül fontos most is, hogy pár helyen még mindig ott állnak), de a túl lelkes döntögetésben mégis elfelejtünk egy apróságot:

a 2020-as erkölcsi magaslatokat számon kérni akár csak 50 évvel ezelőtt élt embereken is olyan, mintha lenéznénk Hunyadi Jánost, amiért nem volt TikTok-accountja.

A visszamenőleges elítélésekkel épp az a baj, hogy a megújulásban hívő társadalom olyan dolgokat kér számon a múlt emberein, amiket épp az általuk körülrajongott megújulás tett elérhetővé. Elég szomorú persze, hogy az 1800-as években nem volt egyértelmű nem kutyaként bánni valakivel a bőrszíne miatt, de mégis teljes tévút azt gondolni, hogy létezik az a körülményektől független univerzális jó, amit Thomas Jeffersonnak is kellett volna éreznie, amikor elfogadta a fekete rabszolgájától a reggelit. 

Ha ugyanis feltételezzük, hogy a minket körülvevő világtól, kultúrától, neveléstől és szokásoktól teljesen függetlenül ki kéne alakulnia egy nekünk tetsző jellemnek, akkor hirtelen a világ legnyomorultabb gondolata mellett találjuk magunkat: ezen az alapon például a bűnözőknek tökéletesen mindegy, mit kapnak gyerekként, akkor is bűnözők lesznek.

Ez pedig egyetlen lépésre van attól, hogy kijelentsük: ezek alapján akár a feketék vagy akár itthon a romák egy része tényleg bűnözőnek születik.

A feketék jogaiért szobrokat döntő figuráknak nagy hátránya, hogy a legtöbben valószínűleg azt se tudják, hol van Magyarország, hiszen hasonló kérdésben kivételesen mi nem a világ után kullogunk, hanem megelőztük a korunkat: a mi értelmiségünk már akkor Nagy Imre és Nagy Imre szobrának szerepén vitatkozott, amikor George Floyd még csak egy átlagos nehéz sorsú ember volt valahol nagyon messze. Nagy Imrének speciel nem a rabszolgatartás volt az utólag felhozott bűne, hanem az, hogy azért összességében mégiscsak egy kommunista volt, még ha a reformer fajtából is.

A magyar kormány pedig nem ismer olyat, hogy jó kommunista (kivéve Pozsgay Imre vagy Tasnádi László), még akkor sem, ha Nagy fontosabb napjain valószínűleg egy óra alatt több fontos dolgot csinált, mint mondjuk Rogán Antal egész élete alatt fog. Igen, mellette mondott pozitív beszédet korábban Sztálinról is.

A szobordöntögetés persze látványos, ahogy George Washington lerabszolgatartózása is jól hangzik, csak a történelmet a jó és a rossz örök harcaként elképzelő mozgalom pont az erről folytatott diskurzust teszi lehetetlenné. És itt megint visszakanyarodnék egy kicsit a #metoo-ra: ahogy az Amerikai szépség sem lesz attól rosszabb film, hogy Kevin Spacey valójában egy szar alak,

úgy az USA függetlenségi nyilatkozata sem lesz kevésbé fontos és előremutató attól, hogy Jeffersonnak voltak rabszolgái. Szobrokat pedig az előbbi dolgok miatt szoktak állítani.

A dühös igény arra, hogy újrarendezzük a múltat lehet, hogy emlékezetpolitikailag hasznos, de a végén mégis arról beszélünk, hogy a múlt sérelmeit próbáljuk rendszerezni ahelyett, hogy arról beszélnénk, most mi legyen. Talán nem meglepő, hogy erről is sokat tudnának mesélni a magyarok: épp a hónapban emlékeztünk meg a századik évfordulójáról.

Olvass még Fekő Ádámtól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója
Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek