+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ámon Kata
2020. július 20. hétfő, 15:18
Miközben egyes liberálisoknak láthatóan jobban fáj a tárgyak, mint az emberek elleni erőszak, meg se akarják érteni, mit is jelképeznek az elnyomottak számára a megtámadott, ledöntött tárgyak.

Az Egyesült Államokban egy fekete ember rendőrök általi meggyilkolása mára a konkrét ügyön túlmutató eseménysorrá vált: az ország a saját történelmét, az ezen történelmet író győztesek (azaz főleg a fehérek) hatalmi helyzetét, az ő identitátuskra épült államidentitást vonja kétségbe. Ennek csak egyik – bár a szó minden értelmében szimbólikus – kérdése a szobroké. Ami az Egyesült Államokban zajlik, arról – hiszen így volt ez egykoron is – a világ egészén szokás vitázni.

 

Ezért az Azonnali arra kíváncsi, mit üzenhetnek a tengerentúli események a magyar közéletnek? Tényleg vitáznunk kell nekünk is pro és kontra az USA történelmi hőseiről? Vagy inkább magunk vonatkozásában kell a kérdést feltenni: van-e Magyarországon strukturális és emlékezetpolitkai rasszizmus? A vitában ezúttal Ámon Kata, a CEU doktorandusza fejti ki véleményét.

 

+ + +

 

A Black Lives Matter egy alulról szerveződő társadalmi mozgalom, amely a feketék elleni rasszista, elsősorban rendőrök által elkövetett erőszak felszámolásáért indult 2013-ban. Nem a BLM kezdett azonban először a feketék elleni rendőri brutalitással foglalkozni.

 

Sok olyan esetben szerveződtek tüntetések, politikai akciók, amikor rendőrök öltek meg fegyvertelen, akár kiskorú fekete állampolgárokat. Egyes városokban CopWatch (rendőrfigyelő) csoportok alakultak, hogy a rasszista vagy akár hajléktalanellenes rendőröket megfigyeljék, jelentsék, ezzel gyakorlatilag a helyi közösséget védve az elvileg őket szolgáló rendőröktől. Hasonló munkát végez Shaun King, az egyik legismertebb aktivista, aki közösségi oldalain minden rasszista gyűlöletbűncselekményt dokumentál.

 

Jellemzően egy-egy nagyobb felháborodást kiváltó haláleset kapcsán indultak el tüntetéshullámok, ilyen volt George Floyd megölése is, akinek a meggyilkolásáról felvétel is készült. A tehetetlen, földön fekvő Floyd nyakán percekig térdelt egy Derek Chauvin nevű rendőr a nyílt utcán, miközben társai közönyösen hátat fordítva várták, hogy „végezzen” a járókelők könyörgése ellenére. Az ügyről részletes beszámolók készültek, majd kivételesen – hiszen sajnos kevés esetben van az ilyen rendőri „akcióknak” következménye – a gyilkosságot elkövető Chauvint szinte azonnal letartóztatták.

 

Tüntetéshullám indult azonban azokért a fekete áldozatokért, akiknek a haláláért egyetlen rendőrt sem vontak felelősségre, mint például az egészségügyi dolgozó Breonna Taylorért, akit a saját ágyában, álmában lőttek agyon a rendőrök márciusban. Az elmúlt években tüntetéshullámok jöttek és mentek, az azonban látszik, hogy egyre több és többféle embert mozgatnak meg, és egyre többről szólnak: nem csak az egyénekről, akik áldozatul esnek a rendőri brutalitásnak, hanem az egész rendszerről, amely lehetővé teszik a feketék elleni szisztematikus, állami erőszakot.

 

A tüntetéshullám híre Magyarországra is eljutott, a fenti hosszú bevezetőt azonban azért írtam, mert éppen annak okai és célja az, amiről a legkevesebbszer esik szó a magyar hírekben, véleménycikkekben. Amit a híradások, publicisztikák leginkább kiemeltek a témából, az a tárgyak (elsősorban szobrok) elleni agresszió, rongálás, illetve a kulturális szimbólumok (filmek, könyvek) elleni felszólalások.

 

De miért érinti meg a magyar közvéleményt jobban egy Kolumbusz- vagy Jefferson-szobor ledöntése, esetleg összefestékezése, eltávolítása, mint a feketék elleni rendőri erőszak?

 

Miért érinti meg jobban Magyarországon az átlagembert a tárgyak, mint az emberek elleni erőszak?

 

Az látszik a szobrokat vagy irodalmi, filmes műveket „védelmező” hozzáállásból, hogy a tárgyak elleni erőszakot kiemelik a kontextusából: nem nézik meg, mi vezetett ezekhez a politikai akciókhoz, és nem kérdezik meg, nem gondolnak bele, hogy egy gyarmatosító vagy rabszolgatartó mit szimbolizál azok számára, akik felmenői a gyarmatosítás vagy rabszolgatartás áldozatai voltak.

 

A kulturális termékekben meglátják az univerzálisat, a védendőt, míg éppen az emberekben nem. Nem csak, mert esetleg nem hozzák őket szóba, hanem mert az egész közbeszédet a tiszteletben tartandó emberekről készült tárgyak köré szervezik.

 

Ez a tudatos tudatlanság azonban arról szól, hogy egyszerűen kényelmetlen szembenézni azzal, hogy az emberek, akik a szemünkben a kultúrát, a civilizációt, sőt, a demokrácia ideálját képviselték, valójában ezekből az elképzelésekből abszolút kizárták a nem fehér népességet. Sőt, sokáig a nőket is.

 

Az erről szóló esetleges eszmecserét pedig azzal söprik le az asztalról, hogy mindez a régmúlt, ez senkit sem érint, miközben nem csak a George Floydok és Breonna Taylorok ordítják az arcunkba, hogy nem így van, hanem a romagyilkosságok áldozatai, a partnerkapcsolati erőszak áldozatai, hogy csak a hazai példákat nézzük.

 

De nem is ez a lényeg. Nem az a lényeg, hogy a Black Lives Matterrel párhuzamos példákat, hasonló eseteket keressünk, és nem is az, hogy ki tesz ki fekete borítóképet a Facebookra, és ki használ #BLM hashtaget az Instán. A lényeg nem a külsőségekben, hanem a hozzáállásban rejlik.

 

Az egyeseknek oly sok biztonságot adó liberális demokráciák történetének nem csak része, de alapja a faji alapú elnyomás,

 

hiszen amikor az amerikai és európai fehér vezetők egyenlőségről és jogokról beszéltek, akkor valójában nagyjából csak saját maguk jártak a fejükben.

 

Nem azért, mert rossz vagy jó emberek, tehát nem az a kérdés, hogy szobrot emelünk-e nekik vagy nem. A tüntetéseknek sem ez a tétjük. Hanem az, hogy képesek vagyunk-e szembenézni a saját történelmünkkel globális szinten, képesek vagyunk-e megérteni, hogy emberek élete a tét. Képesek vagyunk-e elfogadni, hogy a demokrácia nem csak arról szól, hogy kulturális/politikai szimbólumokhoz ragaszkodunk, hanem hogy képesek vagyunk-e azokat átértékelni, együttérezni azokkal, akik számára nem a civilizációt, hanem az elképesztő mértékű brutalitást, nem a szabadságot, hanem a rabszolgaságot jelképezik.

 

Az Azonnali szoborvitájának többi cikkét itt olvashatod el.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mind a gázai terrorcsoportok, mind az izraeli hadsereg további, súlyos csapásokkal fenyegeti a másikat. A Vaskupola-rendszer működéséről azonban bámulatos videók készültek.

A képviselő szerint most bizony az ombudsmannak kell a kormány rendelkezése ellen védenie az egészséghez való alapjogot Magyarországon.

Az ortodox egyház, a mulatósénekesek és a maszkviselés belengetett eltörlése se nagyon növelte a románok oltási kedvét, így a misztikumhoz fordultak.

A Tsúfos Tükör huszadik számában meg-mutatkozik, hogy kotsmázással, dorbézolással 's dínom-dánommal kísérti meg a' Gonosz, a' fene védetségi kártya pedig tsak a jámborságtól s' a' józanságtól védhet meg.

Nemcsak pénzt, hanem 20 liter fehérbort is adott, sőt még a polgármester magánbirtokán is dolgozott a panasztevő.

Öt év alatt négyszeresére nőtt az átadott új ingatlanok száma, aminek oka a koronavírus
előtti időkben keresendő.

Száznegyven éve koronázták meg a független Román Királyság első uralkodóját. Ennek apropóján elmeséljük, kik a román monarchisták főhősei.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás