Egyéves a #metoo mozgalom: Hol csúszott félre ez az egész?

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2018.10.10. 09:00

Egyéves lett a #metoo mozgalom. Míg annak kezdetén a Time az év emberének választotta a mozgalmat, addig nem sokkal később már annak jeles arcai hátráltak ki a mozgalom mögül, mert érezték: itt valami nagyon félresiklott! Értékeljük hát az elmúlt egy évet!

Egyéves lett a #metoo mozgalom, ledöntve hazai és külföldi neveket egyaránt, pár hónap alatt szinte felégetve a nyilvánosságot. Ha valaki egy évvel korábban azt mondja, hogy a filmek előtt feltűnő Weinstein Company logóról a nemi erőszak fog eszünkbe jutni, valószínűleg kiröhögöm, és akkori tudásom alapján ahhoz se férhetett kétség, hogy Kevin Spacey arcképét egy idő után a Holdra is felrajzolják majd valahogy.

Aztán összeomlott minden, repültek a nevek az Android atyjától kezdve Dustin Hoffmanon át egészen Marton Lászlóig és Havas Henrikig,

egy év alatt pedig akkorát változott a nők helyzete, mint az elmúlt tíz évben talán összesen sem. 

A mozgalom lett a Time szerint az év embere 2017-ben, hiszen végre addig érinthetetlennek hitt emberekről tudhatta meg a nyilvánosság, hogy valójában szar alakok. Hirtelen a nagyközönség is elkezdett foglalkozni azzal, amit kicsit szélsőségesen már John Lennon is megénekelt (Woman Is the Nigger of the World – nyilván nem Lennon volt rasszista, csak 1972-ben próbálta érzékeltetni valamivel a helyzetet), de aztán történt pár dolog, ami miatt még a #metoo leghangosabb támogatói is szép lassan kihátráltak a történet mögül.

Azt most hagyjuk is, hogy a mozgalom egyik arcának számított Asia Argento színésznőről például kiderült, hogy nem csak lefeküdt egy 17 éves fiúval, de hónapokig üldözte szexuális tartalmú üzenetekkel;

de mostanra a másik arc, a Harvey Weinstein miatt a karrierjének legfényesebb részét elbukó Rose McGowan is úgy látja, kisiklott a történet.

McGowan szerint egy rakás álszent hollywoodi celebritás beállt mögé a saját imidzse érdekében, miközben képtelenségnek tartja, hogy például a Weinstein mellett évtizedekig dolgozó Meryl Streep ne tudott volna róla, mit művel a főnöke és barátja. 

De beszélhetünk a magyar helyzetről is, a színésznő Kovács Patrícia idén áprilisban egy nekem adott interjúban mondta el ezeket: ,,A szakmánk megítélésének nyilván nem tett jót. De azt hiszem,

Marton elvitte a balhét, miközben én tudom, kishal volt ahhoz képest, amik még vannak.

Fontos, hogy erről már lehet beszélni, de az nem jó érzés, hogy egy próbán arról kell agyalni, hogy ez most #metoo vagy nem. (...) Az, hogy Lilla előjött ezzel, nagyon fontos volt. A bulvármédia viszont nagyon rosszat tett ennek az egésznek, boszorkányüldözéssé vált az egész, miközben nagy gazemberek most is dolgoznak."

A színésznő meglátása már csak azért is fontos, mert ő ismeri a magyar bulvárt és a színházat is, a boszorkányüldözés pedig nagyjából le is írja, miről szól jelenleg egy zaklatási botrány. Köszönhetően a sajtónak, egyáltalán nem az emberek hozzáállásának megváltoztatásáról lett szó, hanem egyszerűen bizonyos emberek megbuktatásáról. Marton László viszonylagos bukása nem hozott tényleges változást, viszont láthattuk, hogy változhat az egész politikai fegyverré is, ha kell. Havas Henrikről véletlenül pont akkor mondta el két Való Világból indult nő is a történetét, amikor az a választások előtt könyvet írt Vona Gáborról, és érdekes módon pont azok az újságok kapták fel a legjobban a történetet, akik minimum derékig vannak benne a Fidesz seggében.

Ha az utolsó mondatot felháborítónak és egy szexuális zaklatás relativizálásának érzed, akkor rád például rossz hatással volt a #metoo: már előtte sem volt nehéz véletlenül kilépni a feministavonat elé, de

az elmúlt egy évben szinte lehetetlen volt értelmesen beszélgetni bármilyen szexuális zaklatásról.

Ha mi hozzuk fel például a Havas-féle zaklatásokról az amúgy egyértelmű kormányzati megrendelést vagy a tényt, hogy Baukó Éva már évekkel korábban is elmesélte ugyanezt a történetet a sajtónak bármiféle komoly visszhang nélkül, akkor azonnal mi leszünk az erőszakpárti áldozathibáztató hímsoviniszták. Márpedig ha valamiről nem lehet értelmesen beszélgetni, akkor annak a témának a tálalása bizony eléggé el van baszva. (Lásd még: menekültkérdés Magyarországon.)

A #metoo félresiklása is ebben nyilvánul meg: nem a párbeszédről szól, hanem a hulló fejekről.

Mivel félresiklott, az ereje is megingott, elég csak arra gondolni, hogy a zaklatással vádolt Brett Kavanaugh már a tüntetések ellenére is simán az Egyesült Államok alkotmánybíróságaként is működő legfelsőbb bíróság tagjává válhatott.

Az első sokk után mintha a közvélemény is hozzászokott volna a botrányokhoz: most épp a világ egyik legjobb focistáját, Cristiano Ronaldót vádolja már két nő is azzal, hogy megerőszakolta őket, az egyiküknek már bizonyítottan egy rakás pénzt fizetett korábban a hallgatásért cserébe. Simán lehet a portugálé is a következő lehulló fej, de közben mintha elfelejtődne, hogy ennek az egésznek létezik hivatalos útja is, bizonyítási eljárással, bizonyítékokkal meg egy csomó olyan hülyeséggel, amikre az interneten megszületett azonnal ítélő bíróság és a higgadt kommunikáció ellehetetlenítése miatt már senki nem gondol. 

Ameddig ezeket a problémákat nem sikerül megoldani, addig a #metoo is csak egy rövid ideig lángoló hashtag marad ahelyett, hogy például arra biztatná hangosan az áldozatokat: forduljanak a hatóságokhoz minél gyorsabban.

Talán az egyértelmű cél hiánya miatt nem teljesen érthetők a következmények sem: ameddig Roman Polanski pedofilbotránya után is illett elismerni a rendezői zsenijét, de például Kurt Cobaint sem bojkottálta senki, amiért gyógyíthatatlan sebeket okozott lányának életmódjával, úgy talán Kevin Spacey-t és társait sem kéne megpróbálni kitörölni a történelemkönyvekből. Én például nemrég vettem elő újra az Amerikai szépséget, és még mindig tökéletes film. Még annak ellenére is, hogy a főszereplőjéről időközben kiderült, hogy egy hülye fasz.

Tetszett a cikk? Mindez az Azonnali ma reggeli hírlevelében jött le, sok mással együtt! Iratkozz fel te is a Reggeli feketére, hogy ne maradj le minderről!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek