Mi történt az Egyesült Királyságban a sajtóval a választási kampányban?

Áll a bál az Egyesült Királyságban a választási kampányok közvetítése körül, és a legtöbben a pártatlanságáról híres BBC-nek mentek neki annak ellenére, hogy volt szóvivő, aki élő adásban káromkodott, Boris Johnson pedig még fagyasztóba is bújt az újságírói kérdések elől.

Igen göröngyösre sikerült a brit előrehozott választási kampány a hagyományos brit sajtó számára, mert soha nem látott elánnal kritizálta a médiamunkásokat mind a konzervatív, mind a munkáspárti kampány, ennek nyomán pedig a nyilvánosság is. A frusztráció jelentős része a BBC-n csapódott le, ahogy azt később látni fogjuk, nem minden alapot nélkülözve:

A Munkáspárt és a Konzervatívok oldaláról is azzal vádolják a csatornát, hogy szándékosan negatív vagy pozitív fényben tüntetettek fel egyes jelölteket. A hisztéria akkor érte el a tetőpontját, amikor a legtöbb bejelentést kiváltó jeleneten Boris Johnson egy koszorút helyez el: kétezer bejelentés érkezett miatta a csatornához, mert szerintük túl pozitívan ábrázolták a miniszterelnököt. Tény, hogy egy apró ceremoniális bakit valóban eldugtak a BBC tudósításában, Boris Johnson fejjel lefelé helyezett el egy koszorút, ezért az esti híradóban egy régebbi koszorúzós felvételt vágtak be.

Ha mindkét oldal szid minket, elfogulatlanok vagyunk?

A BBC e hét szerdai műsorában a műsorvezető, Laura Kuenssberg az időjárás és a választói részvétel összefüggéseiről beszélt, amikor mellékesen megjegyezte, beérkeztek a levélen feladott szavazatok, és bár a pártoknak elvileg a hitelesítés során nem szabadna megismerniük a szavazatok tartalmát, „tippjük azért van”, hogy milyen arányban oszlottak el ezek a szavazatok, majd hozzátette, ez alapján a Munkáspártnak elég rosszul áll a szénája. Ez a jelenet utána virálissá vált a közösségi médiában, és olajat öntött a médiát kritizáló tűzre, véleményes ugyanis, hogy a riporternő megszegte-e a Representation of the People nevű törvényt, ami urnazárásig tiltja a részeredmények nyilvánosságra hozatalát.

Nehéz eldönteni, hogy ez, vagy Andrew Neil provokációja a miniszterelnök irányába váltott ki nagyobb felhördülést: hagyomány, hogy választások idején a miniszterelnökjelöltek interjút adnak Andrew Neil, egyébként konzervatív riporternek a BBC-n. Mindezidáig ez így is történt, ám Boris Johnson szakított a hagyományokkal, és nem fogadta el a harmincperces interjúra való meghívást. Andrew Neil ekkor a következő szavakat intézte a tévénézőkhöz: 

A klip hét és fél millió megtekintésnél jár Twitteren, de a „kívánt hatást” nem érte el: érthető, hogy a kampánystáb ezek után a BBC közelébe sem engedte Boris Johnsont, mert bár korábban sem tudott volna érdemben javítani az esélyeit egy interjúval (annál többet veszíthetett volna a kínos kérdések miatt, Jeremy Corbyn például elég gyengén szerepelt korábban), ez után a felhívás után viszont behódolásnak tűnt volna, ha elmegy, és eleget tesz Andrew Neil diktátumának.

Miért szólt be a BBC?

A BBC 1922-es alapítása óta a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás szinonimájává vált, elnyerve ezzel a „nagynéni” becenevet, egyrészt, mert mindig jól ítélte meg, mi kell a nézőknek, illetve mert a kiegyensúlyozottságával mindig a háttérben tudott maradni. Ennek eredményeképpen a BBC Newst és a News at Ten-t hetente tizenkétmillióan nézik meg, négyből hárman olvasnak vagy hallgatnak BBC-t havonta, idén márciusban pedig a leglátogatottabb híroldal volt Nagy-Britanniában. Még azok is, akik közvetlenül nem fogyasztják a csatorna tartalmait, közvetve igen, mert rengeteg klipjüket használják fel itt-ott, vagy osztják meg őket a közösségi médiában. Emiatt a pártok kézzel-lábbal igyekeztek az üzeneteiket belecsempészni ezekbe a híradásokba – egészen mostanáig. 

A közösségi média lehetővé tette ugyanis, hogy a politikusok közvetlenül szóljanak a választókhoz: a kiszámíthatatlan újságírók helyett egy kontrollálható csatornán (Twitter, Facebook) folyik a kommunikáció egyenesen a kampányközpontból. Ennek volt a kicsúcsosodása, hogy a fent ecsetelt nézettségi adatok ellenére 

szidták az euroszkeptikusok, a brexitellenes aktivisták, a skót nacionalisták és a Corbyn-szimpatizánsok. Az eredmény: Andrew Neil tirádája. Azonban nem csak ő húzta fel magát.

Sikerült kihúznia a gyufát a konzervatívok kampányközpontjánál a Sky News egy riporterének, Kay Burleynek is. A riporternő azután került feketelistára a konzervatív politikusoknál, miután a konzervatív pártigazgató, James Cleverly távolmaradását egy interjúról a stúdióban egy üres székkel bosszulták meg a kamerák előtt, melyhez hosszan beszélt a műsorvezető, szidva a politikust, „aki csak pár méterre van a színfalak mögött, de nem hajlandó leülni velem beszélgetni”. 

A kampány hátralévő részében a konzervatív politikusok kínosan ügyeltek arra, hogy csakis kizárólag a Kay Burley műsora után rögtön kezdődő All Out Politicsban szerepeljenek, ezzel is jelezve, hogy problémájuk nem a Sky News-zal van, hanem a műsorvezetővel. Ezt bizonyítja, hogy azon az egyetlenegy napon, amikor Kay Burleyt helyettesítették a műsorában, egy konzervatív politikus be is ült interjút adni.

Amikor Boris Johnson mérgében zsebrevágta a riporter telefonját

Sikerült a régi rossz viszonyt tovább mérgesítenie a Channel 4-nak is a konzervatívokkal. A párt és a televízió konfliktusa régre nyúlik vissza, a konzervatívok folyamatos baloldali elfogultsággal vádolják a csatornát, melynek kicsúcsosodása – szerintük – az volt, amikor

Ezt követte az a bizonyos interjú, mely során a Channel 4 riportere, Joe Pike egy kórházban a padlón alvó gyerek képét szerette volna megmutatni a miniszterelnöknek, aki végül frusztráltságában kivette a kezéből a telefont és zsebre vágta. A jelenetet 11,7 millióan látták Twitteren, Dominic Cummings, a brexitkampány 2016-os levezénylője és Boris Johnson jelenlegi főtanácsadója pedig a „legrosszabb fajtájú újságírás kategóriájába” sorolta az interjút, amit csak olyasvalaki csinál, „akit csak a Twitter-követői száma érdekel”. 

És A Botrány, Ami Talán Nálunk Is Elérné Az Ingerküszöböt

Az egyik legkínosabb jelenet a kampányhajrában Yorkshire-ben történt, ahol Boris Johnson egy tejüzemben pakolta a ládákat a dolgozókkal a hajnali műszakban, amikor váratlanul megjelent az ITV Good Morning Britain (ez egy nagyon népszerű angliai politikai morningshow) riportere, 

A nagy ijedtség Boris Johnsont egy fagyasztóba kergette, ott várta meg, amíg elvonul az ellenséges média, tökéletesen elrontva egy amúgy remek fényképalapanyagnak ígérkező kampányeseményt. Nem valószínű, hogy ezek után bárki az ITV-től kimaradna a Konzervatív kampányközpont tiltólistájáról.

A december tizenkettedikei választásokon a Munkáspárt 1924 óta nem látott vereséget könyvelhetett el, a Konzervatívok történelmi győzelmet arattak.

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali