+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bukovics Martin
2019. szeptember 29. vasárnap, 08:08
Bécs módos külvárosában, egy patinás borozóban tartotta a vasárnapi választás előtti utolsó kampányeseményét Sebastian Kurz, aki júniusig volt Ausztria kancellárja, és a választás után jó eséllyel megint az lesz. A beszédre másfél perc jutott, a fotózkodásra egy óra. Viszont hogy mit akar Kurz, azt ha a rajongóinak nem is, az Azonnalinak elmondta.

Nem is volt olyan rég 2017 októbere, amikor Sebastian Kurz karrierje csúcsára ért: 31 évesen osztrák kancellár lett. Erre most, két évre rá újfent meg kell magát mérettetnie. Ennek okáért menjünk vissza pár hónapot május közepéig. A varázsszó: Ibiza.

 

Német lapok publikáltak egy videót, Ausztria pedig rövid idő után kormány nélkül találta magát. Azután, hogy kiderült, hogy Heinz-Christian Strache akkori szabadságpárti alkancellár össze-vissza ígérgetett mindenféle közbeszerzést a videón szereplő kamuorosz kamuoligarcharokonnak, az FPÖ-elnöknek távoznia kellett a kormányból. Ám mivel Sebastian Kurz akkori kancellár a botrányt kihasználva Herbert Kickl FPÖ-s belügyminisztert is ki akarta túrni a kormányból, az FPÖ összezárt, és az ellenzéki szociáldemokrata SPÖ segítségével kihúzta a lepedőt Kurz alól: bizalmatlansági indítvánnyal a komplett, addigra már csak ÖVP-s politikusokból álló kisebbségi kormányt megbuktatták a parlamentben. A parlamenti székéről ezt követően le is mondó

 

Kurz ezt unott arccal, mobilozva nézte végig, majd rögtön kiplakátoltatta mindenhova a népképviselet parlamentáris formája iránti kritikáját: „A parlament szavazott. De dönteni a nép fog!”

 

A választási kampány során Kurz kínosan ügyelt arra, hogy magát a nép egyszerű gyermekeként tüntesse fel. A politikus az ÖVP-FPÖ-, majd az ÖVP-s kisebbségi kormányt követő, csökkentett kormányzati adminisztrációval is remekül elmuzsikáló szakértői kormány első napjain már el is indult országot járni. Aki végigpörgeti a Facebook-oldalát, láthatja, hogy nagyvárosi-urbánus környezetben a tévétitákat leszámítva alig volt látható a kampány során az exkancellár. Az eleve inkább a szociáldemokratákat, a zöldeket vagy a jobboldali-liberális NEOS-t választó városiak helyett Kurz pártja hagyományos vidéki táborát mobilizálta: kutyasimogatás Vorarlbergben, hegyi túra Tirolban, szüret Burgenlandban, nagygyűlés Karintiában, borkóstoló a Weinviertelben, és rengeteg vonatozós interjú a helyszínek között. Ezért is érdekes, hogyan kampányolt a leendő kancellár Bécs egyik gazdag északnyugati szőlőtermesztő kerületében, Grinzingben.

 

BÉCS FEHÉRBOROS VIDÉK, VÖRÖSET CSAK KÉRÉSRE UGYAN, DE HOZTAK SZINTÉN

 

Wien bleibt Wien

 

Bécs a világ egyetlen fővárosa, amelynek területén borvidék található, ráadásul a bécsi borvidéknek van egy világszerte ismert eredetvédett terméke is, a Gemischter Satz nevű bor, ami nem egy pincében készített, mérnöki pontossággal kiszámolt és összekóstolt házasítás, hanem egy olyan bor, ahol a különböző fehérszőlőfajtákat eleve együtt szüretelik, majd dolgozzák fel. A Kurz-féle rendezvénynek helyt adó Wolfféknál ennek egy kevésbé a világpiacra készült, kissé oxidált, nagyon picit ecetes verzióját locsolták ingyen a rajongóknak.

 

Délután kettőtől folyamatosan hordták a kancsókat az asztalokhoz, közben fúvószenekar játszotta a jól ismert bécsi indulókat. A közönség a környéknek megfelelően jó ízléssel felöltözött férfiakból és nőkből áll, sokan népviseletben, összesen vagy ötszáz ember, a fiatalok főleg JVP-aktivisták: ez az ÖVP ifjúsági szervezete, ebben nőtt nagyra maga Kurz is, hogy aztán átvegye a komplett pártot. Rengetegen próbálták beépíteni a ruhatárukba a kurzi ÖVP türkiz színét: póló, pulcsi, szemüveg, sál, akár jól állt, akár nem.

 

Miért szavaz valaki Sebastian Kurzra?

 

Körbekérdeztem, még mielőtt beindult volna a buli. Nagyjából ezek a választípusok születtek, kortól és nemtől függetlenül.

 

+ „Mert bízhatok benne. Mert autentikus, a népből jön. Mert már egyszer megválasztottuk. Több nem jut eszembe.”

 

+ „Nagyon érdekes politikusnak tartom Kurzot. Általában az szokott lenni a politikusok esetében a kérdés, hogy hogyan jutok el hozzá, ha valami fontosat akarok mondani neki. Azt hiszem, Kurznak nyitott füle van az ilyen javaslatokra. Én az autózás radikális megváltoztatását akarom javasolni neki.”

 

+ „17 éves kora óta ismerem, rengeget dolgoztam vele együtt a pártban. Előre látja a problémákat, míg más még értetlenkedik. Neki ez a legnagyobb baja a többi emberrel. Azt is kimondja, ami népszerűtlen.”

 

+ „Mert ő az egyetlen, akinek vannak ötletei arra nézve, hogyan fejlődjön tovább Ausztria, és erre konkrét projektjei is vannak.”

 

+ „Mert ő egészen más a többi politikushoz képest. Csinál valamit, amitől haladnak a dolgok. Nem? A többi nem csinált semmit. Kár, hogy leváltották. Nekem is fáj, mert az új választás lebonyolítása rengeteg pénzbe kerül...”

 

+ „Mert nagy rajongója vagyok. Kiváló külügyminiszter és kancellár volt. Ő a nép embere, vissza akarjuk hozni a kancellárunkat!”

 

FESZÜLT FIGYELEM A KAKASÜLŐN

 

A leendő kancellár még ott sem volt, már olyan jól érezte magát a közönség, hogy a moderátor többször is beleordította a mikrofonba: „Na, és ismertek amúgy jó bécsi boráááááászt?” „Woooolff!” – üvöltötték a választ, már csak azért is, mert Wolffék lánya ÖVP-s színekben indul a választáson, így végképp nem értettem, miért kellett ennyire rossz ingyenbort adniuk. Kurznak egy ideje már itt kellene lennie, de nincs, semmi baj, a moderátor jópárszor odaintett a zenekarnak:

 

„Mééééég egy dalt!” Utána a magát már láthatóan prímán érző közönséghez fordult: „Ugye van mit innotooook? Egy naaaagy koccintáááást!”

 

A sok koccintás végül meghozta a nap sztárvendégét Wolffék heurigerébe. „Tapsoljatoooook! Hozzuk vissza a kancellárunkaaaaaat!” – kiabálja a mikrofonba a hirtelen totál izgatottá vált moderátor. Aláfestésként már nem a fúvószenekar, hanem az új, kurzi ÖVP-hoz testhezállóbb, dinamikusabb, ütemes-dallamos diszkózene megy, a tömeg pedig tapsol, noha senki nem lát senkit jönni. „Mutassátok meg, hogy mennyire örültök annak, hogy jön Sebastian!” – üvölt újra a moderátor. Hangosabb lesz a taps, ujjongások is jönnek.

 

Ez egy végtelennek tűnő két percen át ment, a moderátornak köszönhetően olyan volt, mint a Csak egy nap van Náksi vs Brunnertől, csak itt nem „44 kamion, 300 dj és zenekar” a narráció, hanem az, hogy „szavazz holnap! Hozd vissza a kancellárt!”

 

A kisebbségi lét hátulütői

 

És akkor valahogy négyszáz okostelefon kamerája által rögzítve befurakodott a terembe Sebastian Kurz, fellépett a színpadra, majd elkezdett beszélni. Hogy mit akart mondani, először nem igazán értettem, a terem hátsó felében helyet foglaló operatőrök ugyanis óriási ordibálásába kezdtek: „Vegyétek már le a telefonjaitokat! Meg hogy: „El a lufikat!”

 

IGEN, AZ OTT TÉNYLEG Ő. CSAK HÁT NEM LÁTSZIK.

 

De nem is Kurz beszéde volt a lényeg.

 

Senkit sem érdekelt Kurz beszéde. Pontosan tudták, mit fog mondani.

 

Hogy semmi sincs lejátszva. Ha mindenki elmegy szavazni, győzni fognak. „Pontosan tudom, milyen kisebbségben lenni. Átéltem ezt a bizalmatlansági indítvány megszavazásakor a parlamentben. Remélem, hogy a nép megmutatja: legközelebb nem fordulhat elő olyan, hogy ott mi ne legyünk többségben!”

 

Kurz még azt is megpendítette, hogy ha nem megy el elengedő számú ÖVP-szimpatizáns vasárnap, Ausztria hirtelen azon kapja magát, hogy a koalíciós tárgyalásokon Pamela Rendi-Wagner, az SPÖ kancellárjelöltje ül be a kancellári székbe egy SPÖ-zöld-liberális koalíció élén. Egy beszólást azért megejtett az FPÖ-nek is: „Peter Pilz és az SPÖ ellenem benyújtott bizalmatlansági indítványát az FPÖ is támogatta. Így aki engem akar, csakis rám kell, hogy szavazzon! Győzzetek meg erről mindenkit!” Mindezt a tőle megszokott mosolygós szelíd magabiztossággal.

 

A nettó másfél perces beszéd nagyjából itt véget is ért, de a lényeg ezután jött csak.

 

MC BASTI

 

Visszakapcsolták az ütemes diszkót egy kicsit lejjebbi hangerőre, hogy Kurz egy órán át rajongói rendelkezésére állhasson. A gépezet profin működött: a színpadot a testőrök gyorsan, de észrevétlenül elzárták, az egyik felén egy aktivista engedte tovább a kancellárhoz az embereket, egy másik pedig elvette az adott illető telefonját, hogy a fotó egyrészt ne úgy nézzen ki, mint egy idétlen szelfi, másrészt pedig biztosan éles és jólkomponált legyen, Kurznak meg már csak mosolyognia kelljen, és mondania pár jó szót a vele fényképezkedőknek. Mindezt közelről végignézve, Kurz egyáltalán nem tűnt olyannak, mint akit ez különösen megerőltetne. „Na servus!” „Hogy vagy?” „Áh, mi már találkoztunk!” „Büszkék lehettek erre a szép fiúra!” „Köszönöm, számítok rád!” Persze akadt, aki csak ölelkezni, kezet fogni, vagy pár szót váltani akart a politikussal – az aktivisták nekik annyira nem örültek,

 

itt az volt ugyanis a cél, hogy elárasszák a Facebookot és az Instagramot a Kurz-cal készült fotók lehetőleg minél több ember hírfolyamában.

 

És hogy mit akar Kurz?

 

Bejutottam a rendezvény utáni sajtótájékoztatójára, ahol röviden három célt jelölt meg: megnyerni a választást, több voksot szerezni, mint 2017-ben, és hogy ne állhasson fel a parlamentben többség a kormánya ellen, mint a nyári bizalmatlansági indítvány megszavazásakor.

 

KURZ MELLETT GERNOT BLÜMEL, AZ ÖVP BÉCSI LISTAVEZETŐJE.

 

És hogy mit akar majd csinálni az új Kurz-kormány? „Határozottan folytatni az eddigieket. Adócsökkentés, konzekvens migrációs politika, és olyan gazdasági környezet kialakítása, ahol mindenkinek jó munkahelye van, és mindez finanszírozni képes a nyugdíj-, az egészségügyi és a szociális ellátórendszert.” Aztán hogy kivel kormányozva valósítja ezt meg, azt majd a választók eldöntik.

 

Ezt nem én mondom végszóként, hanem ő.

 

Az Azonnali vasárnap este percről percre jelentkezik majd az érdekesebb pártok választási bulijairól, tartsatok velünk!

 

FOTÓK: Bakó Bea, Bukovics Martin / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ateliers Jean Nouvel, a komplexum tervezéséért felelős építésztől több, mint ötvenmilliárd forintot követel a Filharmónia menedzsmentje.

Művésznevén Rico Racks öt évig nem rappelhet a drogozásról.

Orosz kémek kibertámadásokat hajtottak végre cseh célpontok és a környező országok ellen, lekapcsolták őket.

A tavalyi Győrkőcfesztivál meghívója illusztrálja, miért hozhat majd érdekes helyzeteket, ha Borkai Zsolt marad Győr polgármestere.

„Kompromittáló felvételek” kerültek róla elő, „botrányba keveredett” – ennyit tudhatnak csak a Kisalföld olvasói a győri polgármester ügyéről.

A parlament dönt arról is, hogy felfüggesztik-e a DK-s Varju László mentelmi jogát.

Úgy tűnik, a Vatikán azért nem ölt bele túl sok energiát az eddigi legmodernebb termékének fejlesztésébe.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Az olasz büszkeség napján ezen kívül a legfontosabb kérdést is feltettük, amit Rómában érdemes. Videó, felirattal!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Bernie visszatért – zengte a több, mint húszezres tömeg. Helyszíni képriport a Queensbridge Parkból!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás