Miért nem kérte az önkormányzati helyek újraosztását Budapesten a DK és a Momentum? Hát nem jófejségből!

„Micsoda gentleman ez a Gyurcsány Ferenc meg Fekete-Győr András, hogy voltak oly nagyvonalúak nem bolygatni a már megkötött ellenzéki megállapodásokat!” – szól a fáma az ellenzéki sikertől megittasult kommentárokban. A valóság azonban az, hogy az EP-választás ellenzéki nyertesei a felszín alatt már kőkeményen szorítják ki a levegőt a Jobbik és az LMP tüdejéből. A cél, hogy a DK és a Momentum ezen pártok romjain felemelkedve gyűrhessék maguk alá a szocialistákat is.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az ellenzéki politika most már örökzöldnek mondható dilemmája, hogy ki vagy kik lesznek azok, akiknek sikerül megerősödniük annyira, hogy valós alternatíváját kínálják a NER-nek, és így mintegy mágnesként magukhoz vonzzák az Orbán Viktorral elégedetlen szavazók tömegeit. Az ellenzéki domináns szerep praktikusan azt is jelenti, hogy a vetélytársak meggyengülnek annyira, hogy ne kérdőjelezhessék meg a vezető ellenzéki formáció erejét és legitimitását, akadályozva annak előretörését. 

A május 26-i EP-választás után az ellenzéki oldal nyertesei, a DK és a Momentum látszólag megtehették volna, hogy erre hivatkozva felszólítsák a MSZP-Párbeszédet, valamint a Jobbikot és az LMP-t, hogy álljanak félre az önkormányzati választásokon, és hagyják, hogy a két párt folytassa a megkezdett útját az erős ellenzéki pólusképzés felé. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc már a választás másnapján bejelentette, hogy nem kívánnak változtatni a most érvényes megállapodáson, ami az MSZP-Párbeszéd, a DK és a Momentum között osztotta ki a 23-ból 21 fővárosi kerület ellenzéki polgármesterjelölti helyeit. Egy ideig úgy tűnt, a Momentum asztalt boríthat, ám Fekete-Győr András Kálmán Olgánál tisztázta: ők sem kívánják újranyitni a tárgyalásokat. 

„Hát kérem szépen, micsoda úriemberek vannak a magyar politikában! Micsoda önmegtartóztatásról, józanságról, felelősségvállalásról tesznek tanúbizonyságot a DK és a Momentum politikusai! Így kell ezt csinálni, így kellett volna eddig is!” – hangzik az ellenzéki cicaharcokhoz szokott, meglepett valóságértelmezés az ellenzéki sikeren felbuzdult korifeusoktól. Aki azonban egy picit is a mélyére tekint az elmúlt hét eseményeinek, az láthatja: a felszín alatt már javában zajlik az EP-választás veszteseinek, név szerint a Jobbiknak és az LMP-nek a kiebrudalása az ellenzéki politikai térből.

Vérszagra gyűl az éji vad, de csak a félhomály jótékony takarásában

Az EP-választás nyertesei nem azért nem borítottak asztalt, mert annyira jófejek, hanem egyszerűen azért, mert józan számítás szerint ez nem állt érdekükben. Ha ugyanis valami jól látszik az ellenzéki visszafogottság előtt kalapot emelő megszólálásokból, az az, hogy

Ha ezt tették volna, úgy a szavazók ősszel könnyen megbüntethették volna a DK-t és a Momentumot is.

A megállapodás felrúgása már csak azért sem volt opció, mert akár tetszik, akár nem, az ellenzék pártjai (leszámítva a Mi Hazánkat) együttműködésre ítéltettek a Fidesz ellenében az önkormányzati választáson. Képzeljük el, mennyire megnehezíthette volna az elmúlt napokban új erőre kapott helyi együttműködések kialakítását, ha az egyes pártok vezetői látványosan ütik-verik egymást a széles nyilvánosság előtt.

Ráadásul a megerősödött pártoknak még így sem kell lemondaniuk ragadozó hajlamaikról:

Ez hosszú távon, a helyi beágyazottságot tekintve sokat jelenthet a két párt számára, gyengítve egyúttal a riválisokat.

És bizony izmozásból – az Azonnali értesülései szerint – nincs hiány már most sem. Budapesten például a DK, a Momentum és az MSZP-Párbeszéd közös ajánlata (ultimátuma?) alapján az LMP-nek legfeljebb akkor lehet ősszel minden kerületben egy-egy közös ellenzéki önkormányzati képviselőjelöltje, ha feltétel nélkül elfogadják és támogatják a főpolgármesteri előválasztás győztesét, valamint csatlakoznak jelölőszervezetként a DK-Momentum-MSZP-Párbeszéd polgármesterjelöltjeihez. Azaz

A Jobbik még ennyit sem remélhet a fővárosi osztozkodástól: ők önkormányzati képviselői helyeket nem kapnának az Azonnali információi szerint, csupán a XXIII. kerület közös ellenzéki polgármesteri helyét. Nagyvonalúnak viszont ez az ajánlat sem mondható, tekintve, hogy Soroksáron 2010 óta gyakorlatilag nem létezik az ellenzék: a kerületben a 2010. és 2014. évi önkormányzati választás is a helyi civilek (leginkább a Soroksári Civil Szervezetek és Személyek Egyesülete, valamint az Itthon Vagyunk Egyesület) és a Fidesz párharcáról szólt. A polgármesterséget mindkét esetben Geiger Ferenc, a Soroksári Civil Szervezetek elnöke húzta be, 2010-ben hajszálnyival, 2014-ben már majdnem 11 százalékot verve a fideszes jelöltre.

Ezzel szemben nemhogy a Jobbiknak, még az ellenzéki pártoknak összesen sem sikerült egyetlen soroksári körzetet sem megnyerniük az elmúlt két önkormányzati választáson: mind 2010-ben, mind 2014-ben csupán egy képviselőt tudott bejuttatni az ellenzék a kerületi önkormányzatba, mindkétszer kompenzációs listáról. A kilátások nem javulnak akkor sem, ha a mostani EP-választás eredményeiből indulunk ki: május 26-án itt a Fidesz több, mint kétszer több szavazatot szerzett, mint a második helyen befutó DK.

Kényelmes lenne ez az ajánlatot tevő pártoknak: legalább nem az ő pártjukból származó jelölt égetné le magát teljesen feleslegesen, megtenné ezt helyettük egy jobbikos.

A már korábban megszületett kerületi pártközi megállapodások is tulajdonképpen a nyertesek, a DK és a Momentum érdekeit szolgálják. Való igaz, az áprilisi paktumban az MSZP-Párbeszéd közös polgármesterjelöltjeinek száma felülreprezentált a május 26-i eredmények tükrében, ám a Jobbik és az LMP kiiktatására az még így is alkalmas. Hiszen ez a két vesztes párt alapból sem volt ott az osztozkodáskor, és így most már nem is lesznek. Azzal, hogy Gyurcsány és Fekete-Győr is kimondták a megállapodás tiszteletben tartását, míg az MSZP-Párbeszéd örül, hogy legalább a kerületi polgármesterjelöltjei tekintetében nem kell meghunyászkodnia, eldőlt:

Ennél többet pedig aligha remélhetnek az EP-nyertesek. Máris ők lettek a jófiúk, akik felülemelkednek a cicaharcos politikai kultúrán, ráadásul úgy, hogy még így is bőven van lehetőségük mutogatni a duzzadó izmaikat, miközben az ellenzék fellegvárának számító Budapesten az LMP és a Jobbik szavazói – látva pártjaik eljelentéktelenedését – jó eséllyel az ő bázisukat fogják gyarapítani. 

Szabad rablás van: aki kapja, marja a Jobbik és az LMP szavazóit

A szavazói átvándorlás maximális kiaknázása szempontjából érdemes lesz figyelni, hogy az egyes pártok hogyan fognak kampányolni: lesznek-e (vagy inkább mik lesznek) olyan üzenetek, amik érezhetően a Jobbik vagy az LMP szavazóit célozzák.

Nem csupán az EP-be képviselőt küldő pártok vállalták szinte azonnal, hogy képviselik Európában az LMP helyett is a zöld értékeket, de még a Mi Hazánk is Zöld Hazánk névvel külön kabinetet hozott létre a környezetvédelem ügyének. (Érdekes lesz figyelni egyébként azt is, hogy a zöldpolitika fő értékei, alapvetései – hasonlóan a liberalizmus gondolataihoz, mint a szabadság és az esélyegyenlőség – tartósan beépülnek-e idővel más ideológiákba, szellemi áramlatokba a klímaváltozás nyomán.)

A DK és a Momentum szavazatszerzési potenciálját növeli az is, hogy ősszel – fura módon – nem feltétlen a Fideszt, hanem őket segítheti a győzteshez húzás jelensége. Ugyanis most a Fidesz-szavazók, annak ellenére, hogy pártjuk győzött, nem élhettek át olyan katarzist, amihez a korábbi választásokon hozzászokhattak, ellentétben sok, sikerre kiéhezett ellenzéki szavazóval. 

Mégha amúgy semmi más nem is történt, minthogy az ellenzéki tortát a várakozásokhoz képest másképpen sikerült újraosztani. 

Bye-bye, Puzsér

A lapok újraosztása azonban elég volt ahhoz, hogy mindenekelőtt a DK még egy gyomrost bevigyen az LMP-nek és a Jobbiknak: most már, ha óvatosan is, de kijelenthetjük,

Ahogy Zaránd Péter, a Sétáló Budapest kampányfőnöke megírta az Azonnalin, az előválasztás DK-s tárgyalódelegációja mindent elkövetett a Puzsér Róbert által feltételként szabott online szavazás ellehetetlenítéséért. Puzsér és stábja hosszas huzavona után már nem látta értelmét az előválasztásnak, és végleg ki is szálltak az egészből.

Zaránd Péter ott téved, hogy szerinte a DK azért kekeckedett velük, hogy minél kevesebben vehessenek részt a főpolgármester-jelölti előválasztás június végén tartandó második fordulójában. Az már sokkal inkább közelít a valósághoz, hogy az EP-választás után

Ebben a helyzetben mi a racionális döntés? Addig húzogatom az oroszlán bajszát, amíg annak elege lesz, és végül ő maga áll tovább. Így a DK moshatja kezeit, mondván, Puzsér hisztizett be már megint, ők meg arról ugye nem tehetnek. Puzsér ráadásul ezzel szívességet tett nem csupán a DK-nak, hanem a Momentumnak is: a párt tegnap bejelentett főpolgármester-jelöltjének, Kerpel-Fronius Gábornak legalább már nem kell Puzsérral megküzdenie az előválasztáson.

Puzsér Róbert kiebrudalása már csak azért is volt jó húzás, mert tudható volt: az LMP csak akkor támogatja Puzsér főpolgármester-jelöltségét, ha az részt vesz az előválasztáson. Ennek hiányában a párt már be is jelentette: szerződést bont Puzsérral, és nem támogatja indulását a budapesti főpolgármester-választáson. Ezt a döntést a Puzsért eddig szintén támogató Jobbik ugyan még nem hozta meg, de semmi értelme nem lenne a hajdanvolt radikálisoknak egy marginalizálódó, politikai jelentőségét elvesztő jelölt mögött maradniuk.

Ezen az se változtat sokat, hogy Puzsér Róbert minden bizonnyal így is elindul ősszel a főpolgármesteri címért. Egy pártháttér nélküli, megcsappanó szervezeti erőforrásokkal kampányoló megmondóemberre aligha fognak tömegével szavazni azok az ellenzéki érzelmű fővárosiak, akik valóban le szeretnék váltani Tarlós Istvánt. Ezek a szavazók minden bizonnyal olyan emberhez fognak pártolni, akiről elhiszik, hogy valódi esélye van a főpolgármesteri székbe kerülni.

Na de mi van a szocikkal?

Felmerül a kérdés, hogy hogyan illik bele a képbe az MSZP-Párbeszéd szövetség. Ők is az EP-választás nagy vesztesei, őket miért nem akarja lenyomni a DK-Momentum tandem?

Azért, mert az MSZP – még ha a ráakaszkodott Párbeszéd nem is – sok szempontból nehezebb dió: a szocialistáknak megvan az a hosszú évtizedek alatt kiforrott politikatörténeti jelentőségük, történelmi hátterük, ami miatt rövid távon nem lehet őket elintézni.

Az MSZP-nek neve van, a magyar választók politikai gondolkodásába, tudatába kódolva van a létezésük – ellentétben mondjuk az LMP-vel. Ráadásul van egy olyan szellemi háttere, ha úgy tetszik, védőhálója is a pártnak (például olyan emberek képében, mint Lendvai Ildikó vagy Kovács László), ami még ínséges időkben is meg tudja tartani a pártot a politikai létezés síkján.

őket különösebb kockázat nélkül lehet a partvonalra szorítani. Ez utóbbi pártok már csak azért sem tudnak visszavágni, mert olyan permanens identitásválsággal küzdenek, ami ebben megakadályozza őket.

Arról nem is beszélve, hogy a DK-nak hosszú távon releváns célja lehet, hogy ne csupán az MSZP szavazóit csábítsa magához, hanem annak politikusait, akár egész szervezetét is magába olvassza. Persze nem lehet az MSZP-t visszaengedni a korábbi domináns pozíciójába, de a DK részéről – ha valóban gondolkodnak a szocialisták bekebelezésében – nem érdemes megpróbálni annyira durván elvenni előlük a levegőt, mint a Jobbik vagy az LMP elől. Főleg úgy nem, hogy az előválasztáson ők is a párbeszédes Karácsony Gergelyt támogatják, és nem indítanak a Momentum mintájára saját jelöltet.

De végsősoron ahhoz, hogy az MSZP is a Jobbikhoz és az LMP-hez hasonló, zárójelbe tehető politikai szereplővé váljon, akár a párt eljelentéktelendése, akár egy más pártba való beolvadása képében, nem elég egy választási győzelem: minél többször bizonyosodik be, hogy az MSZP-nek menthetetlenül bealkonyult, míg az új csillagok kitartóan ragyognak, annál könnyebb lesz a szocialistákat is legyűrni.

Ennek záloga most pont a Jobbik és az LMP: ezeknek a pártoknak a romjain lehet képes felemelkedni a DK és a Momentum annyira, hogy tartósan a pártrendszer domináns ellenzéki szereplőivé válhassanak.

Olvass még több cikket Petróczi Rafaeltől az Azonnalin!